Bécsben szerzett oklevelet, majd Olaszországban, Görögországban és Kis-Ázsiában járt tanulmányúton. 1876-tól Magyarországon élt. Több, a budapesti városképet meghatározó épület tervezője. Első műveit neoreneszánsz stílusban építette. Később új formákkal gazdagított, eklektikus stílusban alkotott. Fő művei: Országos Erdészeti Egyesületek háza (Alkotmány utca 6.), Országos Kaszinó (Semmelweis utca 1–3., 1945–49), pártszékház, majd Szovjet Kúltúra Háza (ma Magyar Ház), Saxlehner-bérpalota (1886, Andrássy út 3.), Első Hazai Takarékpénztár bérpalotája (Erzsébet krt. 1.), Központi Statisztikai Hivatal (Keleti Károly utca 5–7.), Hold utcai vásárcsarnok (1897), Műegyetem kémiai épülete (1902–05). 1896-ban ~ tervezte a Múzeum krt. 23. épületére Czuczor Gergely domborművéhez az emléktáblát és a Várkert kioszk előtt álló Ybl-szobor talapzatát. ~ műve a bécsi Pázmáneum új épülete és a budakeszi Erzsébet Szanatórium. Balatonfüredre ő tervezte a tizenkét tornyú fürdőház épületét (1889), mely 1945-ben elpusztult. Dvorzsák Edével együtt ~ nevéhez fűződik a városligeti Széchenyi Fürdő tervezése, mely csak halála után épült fel (1909–13). A Műegyetemen 1887-től haláláig tanított. 1894-től a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöke, 1895-től az Országos Magyar Iparművészeti Társulat alelnöke. Kabdebó Gyulával közösen írt könyve Az építőművészet története (1903).
Az Erzsébet Királyné Szanatórium, Budapest, 1902 • Nagy V.: Czigler Győző emlékezete, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1911 • Az Országos Kaszinó ötvenéves története (szerk.: Halász L.), Budapest, 1931.
A cikk lejjebb folytatódik.