A hazai klasszicista szobrászat egyik legtöbbet foglalkoztatott mestere asztalos családból származott. 1800-tól Besztercebányán Barger Márton fafaragó műhelyében dolgozott, majd 1804-től a bécsi képzőművészeti akadémia szobrászati osztályán Heinrich Fügernél és Johann Martin Fischernél tanult. Tanulmányai befejezése (1808) után Pesten telepedett le. A szinte minden szobrászati műfajban otthonosan mozgó művész kereskedelmi alapokon nyugvó, jól szervezett, országos ügynöki hálózattal rendelkező, virágzó műhelyt hozott létre, amelyben számos fa- és kőfaragósegéd mellett fiai – László, Henrik, Gusztáv és az apa halála után a műhely vezetését átvevő János Lőrinc – is tevékenykedtek. Működése legjelentősebb részét az egyházi megrendelésre készített épületdíszítő munkák és templomi berendezések, oltárok, szószékek (Szent Teréz kőszobra a pesti terézvárosi templom homlokzatán, 1811; a pesti evangélikus templom belső felszerelése, 1811; a krisztinavárosi plébániatemplom szenteket ábrázoló nagyméretű aranyozott szobrai, 1818; a mezőberényi evangélikus templom oltára és szószéke, 1819; a békéscsabai evangélikus templom főoltárának faragott díszei, 1822; az iharosberényi római katolikus templom oltárának tabernákuluma, 1826; az orosházi evangélikus templom orgonája, 1831; hat életnagyságú szobor a kecskeméti Kálvária számára stb.) faragása jelentette. ~ ugyanakkor a világi – elsősorban a polgári – megrendelők körében is népszerű volt. A pesti Kemnitzer-ház („Két török-ház”) oromzatára helyezett törökök fekvő alakja (1822) nemcsak a korszak egzotikumok iránti fogékonyságát jelezte, hanem II. Józsefnek a törökök felett aratott győzelmére is emlékeztetett. A polgári házakban (Gyürky-ház homlokzatát díszítő maszkok, 1813; Október 6. utca 10. szám alatti ház homlokzatdíszítése, 1819; Október 6. utca 20. szám alatt álló ház Flóra fülkeszobra) és üzletekben (Gömöry-patika, aranyozott puttós reliefsorozat a gyógyszerészet allegóriáival, 1813; Török-patika allegorikus faragványai; Ruszwurm cukrászda faragványai, 1827) végzett épület- és díszítőszobrászati munkái mellett a kutatás több mint harminc síremlékéről rendelkezik adatokkal (Lagner-síremlék, Baja, 1818; Muslay Gábor epitáfiuma, Rád, római katolikus templom, 1818; Tessedik Sámuel síremléke, Szarvas, 1822; Lányi bihari alispán síremléke). Ismerjük kisméretű mitológiai, allegórikus és vallási tárgyú műveit (Ecce homo, fa, Magyar Nemzeti Galéria) is. A pesti megyeháza díszterme számára készített portrésorozatának nagy része elpusztult. Az 1830-ban Pesten megrendezett első nyilvános művészeti kiállításon Luther és Almássy Mihály alabástrom mellszobrát mutatta be. Az 1828-ban Pest város vezetősége által a Ferenciek terére szánt közkútra kiírt pályázaton egykori akadémiai tanárának, Johann Martin Fischernek a bécsi Franziskanerplatzon lévő Mózes-kútja nyomán készített tervvel vett részt. Bár a tízparancsolat kőtábláit tartó géniuszt, ill. Mózest ábrázoló kútterve sikert aratott, anyagi okok miatt nem valósították meg.
Kenczler H.: Dunaiszky Lőrinc, Művészet, 1908 • Pusztai L.: Dunaiszky Lőrinc (1784–1837), Művészettörténeti Értesítő, 1972/1. 15–29. • Művészet Magyarországon 1830–1870 (kat., szerk.: Szabó J.–Széphelyi F. Gy.), Budapest, 1981 • Szatmáry G.: Dunaiszky Lőrinc ismeretlen portréja, Művészettörténeti Értesítő, 1988/1–2. 77–82. • Saur Allgemeines Künstlerlexikon, 30. kötet, München–Leipzig, 2001. 522–523.
A cikk lejjebb folytatódik.