Vasöntő volt, majd Bécsben 1863-ban Fernkornnál, 1867-től Gassernél tanult, ezt követően a bécsi akadémiára járt. A Mintarajziskolában szobrászatot tanított. Izsó Miklós halála után ~ befejezte a szegedi Dugonics-szobrot (1876) és a budapesti Petőfi-szobrot (1882). A pesti Duna-korzót északon lezáró báró Eötvös József-szoborra (1879) pályázaton nyerte el a megbízást. Marosvásárhelyen 1880-ban avatták fel Bem-szobrát, amelyet 1920 után eltávolítottak. A Várkert bazár (1872) több díszítőszobra is az ő alkotása. Legfontosabb köztéri műve, Deák Ferenc budapesti emlékművének öntése előtt halt meg. E köztéri szobor mellékalakjai Zumbusch hatására barokkosan mozgalmasak, a portrészerűen tökéletes főalak viszont méltóságteljes nyugalmat áraszt (1887-ben avatták fel a mai Roosevelt téren). Az aradi Szabadság szobornak csak a vázlatát tudta elkészíteni, annak végső formáját Zala György alakította ki. A Gellért Gyógyfürdő előcsarnokában áll Vénusz és Ámor szobra. Portrét készített Barabás Miklósról, Kossuth Lajosról, Pulszky Ferencről és Izsó Miklósról. Ismert zsánerszobra a Húzd rá, cigány! (Magyar Nemzeti Galéria).
Dugonics Album (szerk.: Magyar G.), Szeged, 1876 • Keleti G.: Az Eötvös szoborpályázat, Budapesti Szemle, 1874 • Soós Gy.: A szegedi Dugonics szobor, Művészettörténeti Értesítő, 1957/2–3. • Varjas K.: Petőfi-szobrok hazánkban és határainkon túl, Budapest, 1989 • Nagy I.: Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten, Budapesti Negyed 32–33. 2001/nyár–ősz.
A cikk lejjebb folytatódik.