A magyar szecessziós építészet jelentős alakja, Lechner magyaros irányzatának követője. Diplomáját 1891-ben szerezte a Műegyetemen. Czigler Győző, majd Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, aztán Lechner Ödönnél kapott munkát, ahol szerepet vállalt az Iparművészeti Múzeum belső kialakításában és a Földtani Intézet első díjas tervének elkészítésében. 1897-ben közös irodát nyitott Jakab Dezsővel, amely 1918-ig működött. Életének ez volt a legsikeresebb korszaka, társával együtt több pályázatot nyertek, és terveiket nagyrészt meg is valósíthatták. Terveztek lakóépületeket (Székesfővárosi kislakásos bérház, 1909–10, Hegedűs Gyula utca 94.), középületeket (Petőfi Szálló és Vigadó, 1898–99, Szentes; zsinagóga, 1902, Szabadka; városháza, 1907–09, Marosvásárhely; Fekete Sas Szálló, 1907–08, Nagyvárad; városháza, 1908–10, Szabadka; Országos Társadalombiztosítási Intézet toronyépülete (1930, Budapest, Soós Aladárral, lebontva), és együtt dolgoztak Marosvásárhelyen, ill. Szabadkán. Publicisztikai tevékenysége is jelentős: a Vállalkozók Lapja főszerkesztőjeként 1901-től tizenhárom éven át Ezrey néven írta vezércikkeit.
Kathy I.: A Lechner-követők. In: Magyar művészet 1890–1919 I. (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981 • Duranci B.: A vajdasági építészeti szecesszió, Újvidék, 1983 • Gerle J.: A Lechner-követők. Lechner Ödön, A Magyar Építészeti Múzeum katalógusa, Budapest, 1984.
A cikk lejjebb folytatódik.