Késő gótikus festő, a régi magyarországi festészet legjelentősebb alakja, akinek csupán a nagy valószínűséggel a selmecbányai régi plébániatemplom – az egykorú városi iratok szerint: „Schlosskirch”, későbbi nevén Óvár – számára festett főoltárából való táblái ismeretesek. A Feltámadás táblán olvasható betűk a kor művész-szignatúráit ismerve minden bizonnyal nevének kezdőbetűi (tehát semmiképp nem helyes a mostanában gyakori „M S” vagy „MS mester” változat). Újabb – nem eléggé megalapozott – feltevések szerint a feliratot MAS-nak kell olvasni, tehát nem monogram. A betűk mellett ugyanazon a táblán 1506-os évszám látható, amelynek hitelességét olykor kétségbe vonják. Konkrét tudomásunk ~ személyével, más munkáival kapcsolatosan nincsen, minden továbbit csak a ránkmaradt, markáns stílusának köszönhetően kétségtelenül összetartozó és sajátkezű munkáiból tudjuk kikövetkeztetni. Az oltár táblái: 1. Mária látogatása Erzsébetnél (Magyar Nemzeti Galéria); 2. Jézus születése (Tópatak, plébániatemplom); 3. A királyok imádása (Lille, Musée des Beaux-Arts); 4. Krisztus az Olajfák hegyén; 5. Keresztvitel; 6. Kálvária; 7. Feltámadás (az utóbbi négy kép: Esztergom, Keresztény Múzeum); egy kompozíció, feltehetően a sorozatot indító Angyali üdvözlet hiányzik. Egyes képeknek a hátán olyan nyomok láthatók, amelyekből domborművek odaerősítésére lehet következtetni, ezek voltak a mozgatható szárnyak. Egy rekonstrukció szerint a csukott oltár felül egy Jézus születését, alul a passiót bemutató sorozatból állott, és ~ munkásságához esetleg egy Toruńból származó 1500 körüli Keresztlevétel is tartozott (Varsó, Muzeum Narodowe). Ilyen hatalmas táblák egymás fölött két sorban elrendezve rendkívül nagy oltárt tételeznek fel, amelynek szekrénye 240 cm széles és 360 cm magas lehetett, ami arra utal, hogy csakis egy gazdag város plébániatemplomának szentélyébe készülhetett. Indokolt tehát Selmecbányára gondolni; ez a felfogás a több kisebb egységben előkerült táblák összetartozásának felismerése óta általános, mert mindegyiket az egykori bányaváros közelében találták meg. (A passió-képek közül három a hontszentantali Coburg-Koháry-kastélyban bukkant fel 1876-ban, a negyedik 1878–1891 között került az esztergomi Keresztény Múzeumba; a Jézus születését a hontszentantali plébániatemplomban 1910-ben, a Mária látogatása Erzsébetnél táblát a tópataki plébániatemplom padlásán találták 1891 k.) Selmecbánya fő plébániatemplomában valóban állítottak egy Szűz Máriának szentelt főoltárt, amelyet minden aggodalom nélkül azonosnak tekinthetünk ~ével, ennek alapítóit név szerint is ismerjük: Leonhardus Heynitzky és Dorothea Duschlin. A házaspár azonban csupán egy búcsúengedélyben szerepel, a helyi hivatalos iratokban nem, tehát nem lehettek helyi polgárok; nyilván egy kereskedelmi szálakkal odakötődő közeli vagy távolabbi város lakói voltak. Régebbi feltételezések az oltárhoz kapcsoltak a selmecbányai Szent Katalin-templomban, ill. a helyi múzeumban (Slovenské národné museum – Banské múzeum) őrzött szobrokat, amelyek mai ismereteink szerint egy másik oltár részei voltak. A Szűz Mária-oltár egyébként nem volt hosszú életű, 1542-ben lebontották, amikor az egész, könnyen erődíthető dombon álló épületet várrá alakították át az előző évben Budát elfoglaló törökök további előnyomulásától félve. A pompás oltárépítmény képei és szobrai szétszóródtak, egyesek bizonnyal megsemmisültek, és 19. századi felbukkanásukig teljesen elfelejtődtek. ~ nagyszerű kolorista volt, szívesen helyezte a jeleneteket tájképi környezetbe, mégpedig a jelenetek hangulatához illeszkedőkbe: ezért találkozik üde virágos réten Mária és Erzsébet, és ezért meredeznek kopár sziklák, élettelen faágak a Keresztrefeszítés hátterében. Szuverén művészegyéniség lehetett, ám nagyon markáns stílusa ellenére sem sikerült munkásságát gyarapítani, eddigi képeihez újakat illeszteni, mesterét, tanítványait felderíteni. A különböző helyeken és időpontokban előkerült, egy átfestés eredményeként még a szignatúrát és évjelzést is elvesztett táblák összetartozását Divald Kornél ismerte fel, első alapos tanulmányozójuk Genthon István volt. A kutatás jelenleg arra szolgáltat bizonyítékokat, hogy ~ munkásságának gyökereit a nürnbergi festészetben kell keresni.
Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei, Budapest, 1955, 149–163., 422–425. (a korábbi irodalommal) • Urbach Zs.: Die Heimsuchung Mariae, ein Tafelbild des Meisters M S (Beiträge zur mittelalterlichen Entwicklungsgeschichte des Heimsuchungsthemas) I–II., Acta Historiae Artium, 10. 1964, 69–123., 299–320. • Mojzer M.: M. S. mester passióképei az esztergomi Keresztény Múzeumban, Budapest, 1976 • Mojzer M.: M. S. mester budapesti, hontszentantali (Antol) és lille-i képei, A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve [4.], 149–163. • „Magnificat anima mea Dominum”. M S mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (kat.), Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1997 • Eörsi A.: „Gemartert ward unter Poncio Pylato”. Megjegyzések M S Mester kálváriájának ikonográfiájához, Művészettörténeti Értesítő, 48. 1998, 199–213.
A cikk lejjebb folytatódik.