A magyarországi reneszánsz szobrászat egy stilárisan elkülöníthető emlékcsoportjának mestere. Az ismeretlen művész a 19. század végén kapta ezt az elnevezést. A kutatás mai álláspontja szerint az egyes művek egy stíluskört alkotnak ugyan, de mesterüket nem lehet ugyanabban az egy személyben meghatározni. A ~nek tulajdonított művek egy általa vezetett műhely létét feltételezik. Stílusára elsősorban a firenzei Desiderio da Settignano és Antonio Rossellino művészete gyakorolt hatást. Ábrázolásmódja elkülöníthető a Mátyás-kori plasztika másik fő képviselőjétől, Giovanni Dalmatától. Elképzelhető, hogy a Forl-beli Numai-síremlék egyik mesterével azonos. Balogh Jolán Giovanni Ricci de Salával azonosította. Az ebbe a stíluskörbe tartozó művek: visegrádi Madonna, lunetta-dombormű a királyi palotakápolnából (?), 1485–90 (az esztergomi Keresztény Múzeum letétje a visegrádi Mátyás Király Múzeum kiállításán); tubát fújó puttó, könyvet tartó puttó (Visegrád, Mátyás Király Múzeum); nagyvázsonyi Madonna(?) – domborműtöredék kerubfejekkel (a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum letétje a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán); Hollótöredéka budai várpalotából; fríztöredék Beatrix királynő címerével és gyümölcsfüzért tartó puttóval (Budapesti Történeti Múzeum). Műveit ezen kívül a világ különböző múzeumaiban őrzik.
Balogh J.: Uno sconosciuto scultore italiano presso il Re Mattia Corvino, Rivista d’Arte, XV. 1933. 273–297. • Balogh J.: A művészet Mátyás király udvarában, I., Budapest, 1966. 505–508.
A cikk lejjebb folytatódik.