A Zsigmond-kori magyarországi kőszobrászat egyik kiemelkedő alakja, aki feltehetően az 1974-ben talált ún. budavári szoborlelet alkotó műhelyben működött, ill. abból vált ki. Nevét a minden bizonnyal az ifjabb Stiborici Stibor megrendelésére 1430 körül készített vörösmárvány síremlékekről kapta; Stiborici I. Stibor, erdélyi vajda (†1414) székesfehérvári síremlékéről, amelyből a szarkofágfedlap töredékei maradtak fenn (Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum; magángyűjtemény), valamint Stiborici II. Stibor (†1434) sírkövéről (Budapesti Történeti Múzeum), amely a budai Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomból került elő. A mester műhelyéhez köthető egy női fejes és egy Stibor-címeres töredék (Budapesti Történeti Múzeum), amelyeket a budai Szent Zsigmond-prépostság területén találtak, s feltehetően a Stibor család egy nőtagjának síremlékéhez tartoztak.
Engel P.–Lővei P.–Varga L.: Zsigmond-kori bárói síremlékeinkről, Ars Hungarica, 1983/1, 21–48. • Lővei P.: Síremlékszobrászat. In: Beke L.–Marosi E.–Wehli T.: Művészet Zsigmond király korában 1387–1437, Budapest, 1987. 281–283. • Lővei P.–Varga L.: Stiborici I. Stibor erdélyi vajda (†1414) síremléke, Stiborici (Bolondóci) II. Stibor (†1434) síremléke. A Stibor család egy nőtagjának síremléke. In: Beke L.–Marosi E.–Wehli T.: Művészet Zsigmond király korában 1387–1437, Budapest, 1987. 291–294.
A cikk lejjebb folytatódik.