Zsolnay Vilmos, a pécsi majolika- és porcelángyár tulajdonosa technikai újításaival – többek között a Wartha Vince kémikussal együtt kikísérletezett eozin mázzal – emelte a magyar kerámiagyártás élvonalába a Lukafáról Pécsre telepített gyárát. A 20. század közepéig mindvégig a család kezében levő gyár eleinte egyszerű használati tárgyakat, kerti díszkerámiát és épületkerámiát állított elő. Az 1870-es évektől művészi termékeikkel, kályhákkal, dísztárgyakkal vettek részt nagy nemzetközi bemutatókon (bécsi világkiállítás, 1873, párizsi világkiállítás, 1878). Épületkerámiáik nagy szerepet játszottak a szecesszió építészetében (Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Bank).
A cikk lejjebb folytatódik.