szobrászművész, festőművész

Albenda, Ricci

szobrászművész, festőművész

Születési hely: New York
Születési dátum: 1966
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:
A Rhode Island School of Designban [RISD] tanul szobrászatot és festészetet. Korai művei a konceptuális művészetből sarjadnak. Think [Gondolat] c. projectje során (1995) körbeutazza Manhattant egy teherautóval - közben időnként megáll, és hangfelvételeket játszik le az arra járóknak. Ezeken népszerű dalokat énekel, melyeknek szövege a kocsi hátulján kifeszített vásznon látható fekete alapon fehér betűkkel. Ebből ered azután a szövegek plasztikus felhasználása munkáiban, például a Portal/Kilogram és a Jai-alai (mindkettő 1998-ból) esetében, ahol Photoshop segítségével eltorzított szavak jelennek meg a galéria falain. Később a kiállítótermek falára épített absztrakt plasztikus formák foglalkoztatják (Tesseract [Négydimenziós kocka], 2001). A művész RISD-n folytatott építészeti tanulmányai inspirálják nagy léptékű installációit, köztük az Action at a Distance [Cselekvés a távolból] címűt (2000), azt a kanyargó fehér falat, mely a New York-i P.S.1-ben rendezett Greater New York kiállításra készül. Hasonló, "nem-euklideszi" tér- és perspektívamanipulációkat hoz létre 2001-ben a New York-i Museum of Modern Artban rendezett Project series c. kiállításra is.
Művészete többféle irányzathoz is visszanyúlik. Kapcsolódik azokhoz az alkotókhoz, akik magát a kiállítótermet tekintik nyersanyagnak, formálandó alanynak. Ehhez a vonalhoz tartozik Marcel Duchamp, Michael Asher, Vito Acconti, James Turrell és Sol LeWitt. Másfelől számos kortársával is lépést tart: Charles Ray-jel, Olafur Eliassonnal, Jorge Pardóval, Glen Seatorral és Vanessa Beecrofttal, akik újfajta szürrealista szellemet, ill. dekorativitást visznek munkáikba.
Számára a kiállítóterem egyetlen nagy egység, melynek egésze válik egyetlen monumentális művé. A teret plasztikus anyagként kezeli. Alkotásaiban a vizuális térben igyekszik "lyukakat ütni", s a falak képlékenyen formálódnak keze alatt. Hepehupák, domborulatok, kitüremkedő kanyarulatok, beszívó örvények és perspektivikus játékok formálják tereit. Megváltoztatja a kiállítóterem felületeit: lejtőket épít, elferdíti a falakat, bonyolult konvex sarkokat alakít ki, üreges kockát lógat a helyiség közepére, és sajátságos domborműveket helyez el a terem különböző részein. Ezeknek a reliefeknek, melyeket a művész "portáloknak" nevez, némelyike olyan, mint valami futurisztikus sisakdísz, tortadekoráció vagy éppen miniatűr ronchamp-i kápolna. A kiállítótermet egyszerre teszi kísértetiessé, optikai laboratóriumhoz hasonlóvá és hollywoodi színtérré.
A háromdimenziós számítógépes grafikai technika segítségével szinte szétfeszíti a szobrászat kereteit. Műveiben az építészet, a grafikai tervezés és a fizika iránti szenvedélyes érdeklődése követhető nyomon. Optikai "bűvészmutatványai" a matematikában és a fizikában való komoly jártasságról, valamint fáradhatatlan kísérletező kedvről tesznek tanúbizonyságot.
fordította: ©Widder Zsuzsa