szobrászművész

Caro, Anthony (sir)

szobrászművész

Születési hely: Surrey, Anglia
Születési dátum: 1924
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:
A 20. századi szobrászat fejlődésében kulcsfontosságú szerepet tölt be. A londoni Royal Academy Schoolsban tanult szobrászatot, majd Henry Moore segédjeként dolgozott. A 60-as évek eleje volt ~ számára az áttörés időszaka: felhagyott a figuratív modellezéssel és faragással, s ehelyett forrasztott és szegecselt, gyárilag előállított, "talált" fémekből állított össze forradalmi assemblage-okat. Ezzel egy csapásra Picasso, Julio Gonzalez és David Smith nyomdokaiba lépett. Korai korszakát követően - amikor leginkább agyaggal és bronzzal dolgozott -, 1963-ban, a Whitechapel Galleryben rendezett kiállításával tűnt ki először. Nagyméretű, élénkre festett absztrakt szobrokat mutatott be, amelyek közvetlenül a padlón álltak, s így a szemlélővel direkt módon kerültek kapcsolatba. Ezzel radikálisan eltávolodott a szobrászattal kapcsolatos korábbi látásmódtól. Plasztikáit általában acélból készítette, de számos más anyaggal is dolgozott, pl. bronzzal, ezüsttel, ólommal, papírral, agyaggal és fával.
Két évig a vermonti (USA) Bennington College-ban, több évig pedig a londoni St. Martin's School of Artban tanított, ahol diákjai közé tartozott Philip King, Barry Flanagan, Richard Long, Gilbert & George, valamint Richard Deacon is. A londoni St. Martin's School of Artban folytatott tanári munkája (1953-81) igen nagy hatású volt. Újító szobrászata és a kérdezésre alapuló oktatási módszere mind formailag, mind a témára nézve megnyitotta a lehetőségek útját, s világszerte felvirágoztatta és új hittel táplálta a szobrászatot.
Kiállításai közül jelentősek az 1975-ben a New York-i Museum of Modern Artban, az 1991-ben a Tate Galleryben Sculpture into Architecture [Szobrászat az építészetbe] címmel, a római Trajanus-piac területén 1992-ben, a tokiói Kortárs Művészeti Múzeumban 1995-ben, a londoni National Galleryben 1998-ban Sculpture from Painting [Szobrászat a festészetből] címmel, valamint a velencei biennálén 1999-ben The Last Judgement [Utolsó ítélet] címmel megrendezett tárlatok. Tagja a Szt. Pál-székesegyház és a Tate Modern között a Temzén átívelő Millenniumi híd tervezőcsapatának.
Számos díjat kapott, többek között 1992-ben Tokióban a Praemium Imperiale World Art Award szobrászati díját, emellett több egyetem - köztük a Yale, a Cambridge stb. - tiszteletbeli címeinek birtokosa. Tiszteletbeli tagja az American Academy of Arts & Lettersnek, az American Academy of Arts & Sciencesnek, valamint a milánói Accademia di Belle Arti di Brerának. 1987-ben hazájában lovaggá ütötték, 2000 májusában pedig az angol becsületrenddel, az Order of Merittel tüntették ki.
fordította: ©Widder Zsuzsa