festőművész

Close, Chuck

festőművész

Születési hely: Monroe (USA)
Születési dátum: 1940
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:
Fókuszban a gyűjtemény 1-2-3
 

Művészeti tanulmányait 1958–60-ig a washingtoni Everett Community College-ban, majd a seattle-i University of Washingtonon folytatta, ahol 1962-ben szerzett diplomát. 1962–64-ig a New Haven-i (Connecticut) Yale Graduate School University hallgatója volt, s a magyar származású festőművész, metszetkészítő és tanár, Gabor Peterdi (1915–2001) mellett segédkezett. 1964-ben Fulbright-ösztöndíjjal egy évig a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Hazatérését követően, 1965–67-ig az amhersti University of Massachusettsen tanított, s első egyéni kiállítására is itt került sor, 1967-ben.

Nem sokkal ezután New Yorkba utazott, ahol egy nagyméretű, fekete-fehér, hiperrealisztikus portrésorozat készítésébe fogott, melyet 1969-ben a Bykert Galleryben, 1970-ben pedig Németországban, az aacheni Neue Galerie-ben mutattak be. Ezzel keltette fel a művészvilág figyelmét, s ettől kezdve művészetének középpontjában az emberi arc életnagyságúnál nagyobb léptékű ábrázolása állt. A valóság és az illúzió, valamint a vizuális érzékelés különböző formái iránti csodálatát tükröző „fejei”– ahogyan ~ hívta munkáit – absztrakt részletek hálózatából a néző szemében állnak össze realista ábrázolássá. Ezernyi apró szórópisztolyfújássá, ujjlenyomattá, ill. ecsetvonássá bontotta az emberi arcot, s ezzel radikálisan megváltoztatta a modern portréfestészetről alkotott elképzeléseket. Bár művészete eredendően fotórealisztikus, szigorúan szisztematikus megközelítése és gyakran szemmel láthatóan felbontott formái közel állnak a 60-as években vele együtt felbukkanó minimalista és processművészek alkotásaihoz. Később a maga felállította szabályokat, melyek művészetét a kezdetektől fogva meghatározták, az őt régen foglalkoztató absztrakt expresszionizmus spontán stílusával ötvözte.

A 70-es évek közepén már színes portrékat is készített. Ekkor már nemcsak csoportos kiállításokon vett részt rendszeresen (ld. kasseli documenta, 1972), hanem egyéni tárlatai is nyíltak, többek között a New York-i Museum of Modern Art Projects Galleryjében létrejött kiállítás (1973). Művei 1977-ben bekerültek az Ausztráliát bejáró Illusion and Reality [Illúzió és valóság] c. tárlat, valamint a Paris–New York címmel a párizsi Georges Pompidou Központban, a Musée National d’Art Moderne-ben rendezett kiállítás anyagába. ~ ekkorra már a fotózásban és a nyomatkészítésben is jártas volt. A fotónyomás művészi munkájának lényeges részévé vált, de távolról sem festett képeinek mechanikus sokszorosítására szolgált – jóval idő- és munkaigényesebb feladat volt, mint a festés. 

1980-ban a minneapolisi Walker Art Center retrospektív kiállítást rendezett Close Portraits címmel, mely végigjárta az Egyesült Államok jelentős központjait. Bár ~ 1988-ban nyaktól lefelé lebénult, állapotának javulása lehetővé tette, hogy kerekes székből tovább festhessen. New Yorkban él és dolgozik.

Widder Zsuzsa fordítása