festőművész

Echagüe Vera, Ofelia

festőművész

Születési hely: Asuncion (Paraguay)
Születési dátum: 1904
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:

Paraguay XX. századi történelmét véres polgárháborúk, diktatúrák szabdalták. A kedvezőtlen politikai helyzet ellenére az ország kulturális élete jelentős fejlődésen ment keresztül. Az európai ösztöndíjasok csoportja – az olasz származású Hector Da Ponte vezetésével – megismertette a világot a paraguayi képzőművészek alkotásaival. Alkotóik, mint Modesto Delgado Rodas, vagy Pablo Alborno és Juan Anselmo Samudio, mentorai és példaképei lettek az elkövetkező fiatal művészgenerációnak.

Ofelia Echagüe Vera 1904-ben Asuncionban született, amikor Paraguay alkotói az olasz és francia művészeti akadémiákon tanultak. Ofélia Echagüealapfokú művészi tanulmányait szülővárosában kezdte. Visszaemlékezéseiben és a vele készített interjúkban mentorai között az Európát megjárt ösztöndíjasokat és magyar származású férjét, Kunos Ádám festőművészt említette. Ösztöndíjat nyert a nagyhírű montevideói Művészeti Akadémiára, ahol 1939–1941-ig nem kisebb személyiség, mint az uruguayi származású Domingo Bazzurro volt a mestere. Életének egyik meghatározó korszakának tartotta a buenos-airesi Szépművészeti Akadémián töltött éveket, itt Ernesto Carcovatól és Dél-Amerika elismert művészeitől tanult technikát, filozófiát, művészi látásmódot; professzorai közül kiemelte Alfredo Guidot, és Emilio Centuriont.

Sem a kritika sem a közönség nem fogadta egyöntetű lelkesedéssel munkáit. Önálló kiállításra is csak 1946-ban került sor a nagyhírű paraguayi Club Centenarioban. Kritikusai, mint Ticio  Escobar kiemelték ugyan technikai tudását, formai letisztultságát, olykor plasztikus ábrázolásmódját, mindazonáltal a kritika és a közönség nem tudott mit kezdeni témáival, azokkal az akt képekkel (’Pudor sin fecha’ olaj, Echagüe Sisul-család tulajdonában), amelyek a paraguayi társadalom puritán világától nagyon idegenek voltak. Festményei a zárt és letisztult formavilág mellett egyfajta feszültséget sugároznak, mely a művészettörténészek véleménye szerint belső lelki vívodást, befelé fordulást, és az elutasítástól való félelmet szimbolizálják (El adolescente, 1943, olaj, lh.: Ateneo Paraguayo). Ofelia Echagüe Vera-ra egyaránt hatással volt a poszt-impresszionizmus és a kubizmus (El fantasma de taller), és a nagy példakép, P. Cézanne. Zene iránti rajongását a zeneszerzőkről, Chopinről, Lisztről, és Juan Max Boettner paraguayi zenetörténészről készült portrékkal fejezte ki, ezeknek az alkotásainak az  Ateneo Paraguayo Zenetörténeti Könyvtára ad otthont.

Ofelia Echagüe Vera követte az európai ösztöndíjasok csoportjának példáját, és hazájába visszatérve tanított, támogatta a fiatal tehetséges paraguayi képzőművészeket. Tanára volt a paraguayi Szépművészeti Akadémiának, továbbá a Taller de Pintura del Ateneo Paraguayo Festészeti Műhelyének, valamint az Ateneo Rajz Tanszakának. A művészettörténészek előszeretettel sorolták Ofelia Echagüe Vera-t a feminista festők táborába, ahová Edith Jimenez, Alicia Bravard, Monserrat Solé és Leonor Cecotto tartoztak. Ők alkották a paraguayi feminizmus magját, elkülönülve képviselve hazájukat tárlatokon, témaválasztásukban mindig hangsúlyozva a nő szerepét.

©Rojas Mónika