képzőművész

Emin, Tracey

képzőművész

Születési hely: London
Születési dátum: 1963
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:
Tracey Emin a 90-es években viharos gyorsasággal széleskörű népszerűségre szert tett yBa (young British artists) művésznemzedék egyik legmarkánsabb alakja.
1989-ig a londoni Royal College of Art festészet és sokszorosított grafika szakának hallgatója volt.
Legismertebb művei grafikák, installációk, textilkollázsok, neonok és videók, de 2004-ben nagyjátékfilmet is rendezett. Műveiben csupán az a közös, hogy önéletrajzi elemekből épülnek fel. Emin hedonista tinédzser-éveit és teljes önéletrajzát művészetének alapanyagává változtatta, s ennek eredményeképp minden megnyilvánulására (pl illuminált TV-szereplésére) az ouvre részeként tekintenek. Talán műveiben történő kitárulkozása miatt a közönség közel érzi magához, gyakran csak Tracey-nek, vagy “our Trace”-nek nevezik.
Néhány kritikus úgy véli, Emin sikereiben közrejátszott műveinek intimitása és a britek felfokozott érdeklődése  a valódi drámák és önmarcangoló vallomások iránt. Az egocentrikus Emin művei azonban nemcsak személyéről szólnak, a művészettörténet elemeit is felszippantják, szintetizálják. Erre jó példa talán legismertebb installációja az 1999-es Turner-díj kiállításon bemutatott My Bed (1998). A zilált ágy, piszkos ágynemű, és az ágy körül található szemét a kétségbeesés lenyomata, ugyanakkor Rauschenberg híres Bed (1955) című munkájára is reflektál. Művei a személyes tartalom ellenére egy szélesebb sávban történő értelmezésre sarkallnak. Ahogy Emin kifejezte: „Magamból kiindulva  az Univerzumhoz érkezem”.
1993-ban Sarah Lukas-szal közösen megnyitották The Shop nevű üzletüket Londonban, ahol kettejük munkáit árusították, de a 6 hónapig működő üzlet inkább a művészek találkozóhelyeként vált ismertté. Emin első önálló kiállítását 1994-ben My Major Retrospective címmel nyitotta meg, mely művek helyett inkább személyes memorabíliákat tartalmazott.
Emin legfonosabb munkája, a yBa nemzetközi hírnevét megalapozó 1997-es Sensation c. kiállításon bemutatott textilapplikációkkal kibélelt sátor, Everyone I Have Ever Slept with 1963–1995 (Mindenki, akivel együtt aludtam 1963–1995). Au Emin szeretőinek, rokonainak, ikertestvérének és 2 meg nem született gyermékenek nevét tartalmazó sátrat egy kritikus a 90-es évek Sixtus kápolnájának nevezte. A mű, más Saatchi gyűjteményben lévű munkákkal együtt megsemmisült, amikor 2004 májusában tűz ütött ki egy londoni raktárban a Momart művészeti szállítmányozással és raktározással foglalkozó cég telephelyén. Sokan a tüzet afféle szimbolikus határvonalnak tartották, és immár ki tudja hányadszor kondították meg a vészharangot a yBa fölött.
A yBa generáció egyik legszignifikánsabb jellemzője, hogy a kor a ’zeitgeist’ tükröződik munkáikban, gyakran használjak a populáris kultúra ikonjait, és gyakran jelennek meg a magaskultúra és a tömegkultúra médiumaiban egyaránt, különösen a bulvársajtóban. Médiahasználatuk tudatos, manipulatív, személyiségük éppenúgy az érdeklődés középpontjában áll mint műveik. Emin rebellis, látszólag nonkonform figurája különösen alkalmas a közönség érdeklődésének ébrentartására. Műveiben és médiaszerepléseiben kibomló narratívája tulajdonképpen egy sokoldalú perfrormance-művészt körvonalaz.
Tracey Emin bátor szókimondása, zűrös életének közönséggel megosztott emelkedett pillanatai és művészeti sikerei fontos, nagy hatású alkotová tették, elsősorban a női alkotók új generációjára van nagy hatással.
©Csizmadia Alexa
Képek