A public art, azaz a nyilvános területekre és felületekre szánt nem konvencionális művészet (a hagyományos köztéri szobrászat nem tartozik ide) sajátosan francia képviselője. Nizzában született, iskoláit tizenöt évesen abbahagyta, hogy rajzolással keresse meg a kenyerét. Azóta a minden iránt érdeklődő Ernest Pignon-Ernest jobban szereti az utcákat és az utca emberét, mint hogy hagyná magát múzeumba, a művészet templomába zárni.
1966-ban, jóval megelőzve a New Yorkból induló graffiti azóta is virágzó divatját, már festékpatronnal dolgozik. Jobban szereti a titkosságot, az anonimitást, a falak bőrét, a képek keretén megcsillanó rivaldafénynél. 1971-ben a maga módján ünnepli meg a Párizsi Kommün évfordulóját: nem kevesebb, mint kétezer életnagyságú fekvő alakot ragaszt a kövezetre az utolsó harcok színhelyein. 1978-ban Párizs falait a farmerbe öltözött Rimbaud képe árasztotta el. Akkor tűnt fel a költő és csavargó aktuális és mégis igaz képe, amikor a „változtasd meg az életed” politikai jelszóvá vált. Természetesen megint csak Pignon-Ernest állt az akció mögött, aki minden kommentár vagy ellen-jelszó nélkül varázsolta oda a szutykos falakra a némaságában is sokat mondó, elképesztő műgonddal kidolgozott figura szitanyomással sokszorosított változatát.
1983-ban a Cadarache kutatóival együttműködve egy új, vizet és fényt áteresztő poliuretánhabot fejlesztett ki, amely egysejtű mikroalgák milliárdjait képes magába fogadni. Ebből az anyagból egy férfi és egy női testet formált, valóságos növényi szobrokat, amelyek fotószintézisre is képesek. A szobrokat rövid ideig a párizsi Jardin des Plantes-ban lehetett látni, mint ahogy rövid életű volt az az akciója is, melynek keretében egy Ivry-sur-Seine-ben lévő kórház lepattogzott falainak hámló és sebezhető felületei Antonin Artaud szenvedéseinek képeivel vetekedtek.
Ilyen és hasonló efemer akciókkal hívta és hívja fel Pignon-Ernest az utca emberének figyelmét, de a közkeltű szokással ellentétben nem önmagára, hanem csakis és kizárólag valami másra. S e valami máson keresztül a művészet és a közösség között meglazult kötelékek megújításának fontosságára. Rendkívül hatásos stílusa, erőteljes formavilága, tömör üzenetei máris hosszan tartó hatást gyakoroltak a tömegkommunikáció és a reklám technikájára. Noha alig akad kortárs francia művész, aki akkora közönséggel dicsekedhetne, mint Pignon-Ernest, ő maga szűk szakmai körökön kívül szinte teljesen ismeretlen maradt. Még egy ok arra, hogy megemlékezzünk áldásos tevékenységéről.