építész

Gaudí I Cornet, Antonio

építész

Születési hely: Riudoms (Spo)
Születési dátum: 1852
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:

Antonio Gaudí i Cornet 1852. június 25-én született a Tarragona tartományhoz  tartozó Riudomsban. A család Francesc Gaudí i Serra és Antonio Cornet i Bertran a jobb életkörülmények és könnyebb iskoláztatás reményében a közeli Reusba költöztek. A későbbi életrajzíróknak ezért okozhatott gondot a katalán művész születési helyének pontos meghatározása.

Gaudí tanulmányait a Padres Escolapios piarista középiskolában fejezte be, és 1873-ban beiratkozott a barcelonai Escuela de Arquitectura építészeti szakára, ahol egy ideig mentora volt Joan Martorell, az építész. Első ismert építészeti munkája a tarragonai Jesus i María kollégium kápolnája, melyet egy évvel építészeti tanulmányai befejezése előtt tervezett. Tarragonában életre szóló barátságot kötött a reusi születésű Dr. Juan Bautista Gruval, a későbbi  astorgai püspökkel. Munkatársai és barátai elsősorban az egyetemről, iskolatársai és művésztársai közül kerültek ki. Közülük feltétlenül meg kell említenünk Francesc Beranguer i Mestrest, Carlo Maní szobrászt, Ricard Opisso fényképész és rajzművészt, de a baráti körhöz tartozott Josep María Jujor iparművész és keramikus is.

1877-ben Gaudí megkapta építész diplomáját ezzel egyidőben számos  magánéleti tragédia érte: meghalt orvostanhallgató bátyja és tragikus gyorsasággal elveszítette édesanyját is. A súlyos megpróbáltatások ellenére szakmai élete fellendülésnek indult, gyakoriak lettek a felkérések, melyeket sorra el is fogadott: ablakokat tervezett Esteve Comella kesztyűkereskedőnek, Eusebio Güell felfigyelt munkáira, s ez nyitánya lett későbbi pályafutásának.

1883. november 3-án Joan Martorell megbízta Gaudít a Barcelonában építendő Sagrada Familia tervezésével és építésével. Gaudí saját elképzeléseit kívánta megvalósítani oly módon, hogy a korábban már megkezdett alapokhoz nem nyúlt. A munkához nyomban nekilátott és nem hagyta abba tragikus haláláig. Negyvenhárom esztendőt töltött a templom tervezésének és építésének szolgálatában. „ Én terveztem a Sagrada Familiát, de mégis inkább a Sagrada Familia tervezett meg engem”-nyilatkozta egy alkalommal Gaudí. Amikor nekikezdett a munkának a Fogadalmi Templom egészét egy hatalmas, kőből alkotott katekizmusnak álmodta papírra és makettre. Álmaiban a középpontban a Krisztus testét jelentő oltár állna, erre utal a legmagasabb keresztben végződő kupolatorony, körötte a négy evangélistát és a három homlokzat fölött koszorúként elhelyezkedő tizenkét apostolt szimbolizáló torony, és az apszis fölött a Szűz Máriát jelképező torony. A hármasosztású homlokzat keleti oldala a ’Születés’, a nyugati a ’Halál’ és a déli főhajóba vezető főkapú az ’Utolsó Ítélet’ és ’Feltámadás’ kapúja lett volna. Az eredetileg megtervezett három homlokzatból mindössze egy, a keleti fekvésű jutott el a befejezés küszöbéig. A tornyok spirálvonalban fölfelé kúszó nyílásai a tekintetet egyre magasabbra vonzották, s ezt hangsúlyozta a háromszor megismételt ’Sanctus’ felirat. Gaudi munkáiban gyakorta használta a feliratokat, így emelve ki a nézőnek szánt üzenetet: a Sagrada Familia egyik oszlopán ezt olvashatjuk: „oro, incienso y mirra- (arany, tömjén és mirha ) így kívánta az alkotó emlékeztetni az embereket az alamizsna, az imádság és az áldozat fontosságára.

Gaudí hitte, hogy az építkezés tíz esztendőn belül befejeződik, de a pénz sajnos rendre elfogyott, s végül a művész tiszteletdíját is felemésztette a munka. Gaudí mindössze harmincegy esztendős volt, amikor a Sagrada Familia építkezését vállalta; ezzel egyidőben egyéb munkák tervezéséhez és építéséhez is hozzákezdett. A formák szertelen gazdagságával épült fel a Vicençs-ház, Barcelona egyik külső kerületében. Santander melletti Comillasban, Antonio Lopez megbizatását teljesítette, amikor megtervezte az erőteljes mór jegyeket magán viselő El Capricho-t, amely a nevéhez méltóan a szeszély jegyében fogant. Amikor 1883-ban Eusebio Güell birtokot vásárolt Barcelona külterületén az akkor már híres építészt bízta meg rezidenciájának megtervezésére. Megépült a Palacio Güell, amely nemzetközi hírnevet hozott tervezőjének. A másik építészeti remek, amely mind a mai napig a turisták egyik célpontja a Güell-Park. A természettel való eggyéválás megfogalmazása volt a húsz hektárra tervezett park kompozíciója, mely Gaudí és mindannyiunk allegóriája. A látogató csak ritkán gondolt a látvány másodlagos értelmére, nevezetesen arra, hogy míg egyre fölfelé haladt az egyre kanyargó ösvényen, olykor letérve a fölfelé vezető útról, hirtelen és váratlanul szembesült a Kereszttel. A park hét kapuja bármelyikén is indulunk el, az Út elején nem látszik sem a kanyargó út a maga letérési lehetőségeivel, sem a Kereszt. Gaudí a katalán művész merész formavilágával s lenyűgöző technikájával jelentős hírnevet szerzett magának és hazájának, mégis sokszor került összeütközésbe a város vezetésével egyéni látásmódja miatt. A Joseph Batlló tulajdonában lévő birtokon megkezdte egy barcelonai lakótömb teljes átalakítását. Ezzel egy időben látott hozzá a Casa Mila-hoz, mely elkészülte után hullámzó homlokzatával, bizarr kéményeivel és lekerekített formáival feledtette, hogy saroktelekre épült a város szívében. Magassága és építészeti megoldásai nem vívták ki a városi vezetés szimpátiáját. Gaudí abbahagyta a személyes munkákat és ’kisebb’ munkáktól eltekintve minden tudását a Sagrada Familia befejezésére fordította. Gaudí arra törekedett, hogy alkotásai szépek legyenek, mert erről úgy vélekedett, hogy a …Szépség az Igazság visszfény; Igazság nélkül nincs művészet…”

1926. június 7-én egy ember feküdt a barcelonai Gran Vía és a Bailén utca kereszteződésénél a villamossíneken. Senki sem ismerte fel, így kerülhetett a szegények kórháza néven ismert Santa Creu (Szent Kereszt)-be, ahol miután felfedezték kilétét, elözönlötték a kórtermet a barátok és illusztris látogatók. 1926-ban meghalt az „Építészet Dantéja” ahogyan monsenor Ragonesi pápai nuncius emlékezett Rá.

Rojas Mónika