Gerz, Jochen

Születési hely: Berlin
Születési dátum: 1940
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:
Kölnben sinológiát, amerikai és német irodalmat, Londonban nyelvészetet, Bázelben pedig őstörténelmet tanult. 1966 óta Párizsban él, ahol 1968 májusában együttműködött a reformokat követelő egyetemi hallgatókkal, 1972-ben pedig megalapított egy, a mindennapi életet gyakorlati szempontból tanulmányozó polgári társaságot.
Művészeti pályáját 1960-ban irodalmi munkákkal kezdte, amelyek leginkább a konkrét költészet fogalomkörébe sorolhatók, majd 1968-tól mind gyakrabban nyúl képzőművészeti eszközökhöz, számos performanszot rendez, elkezdett fotózni, 1972-ben pedig elkészítette első video-munkáit is. Ezekre az alkotásaira, ha szabad ilyen általánosan fogalmazni, leginkább a kommunikációval, a közölhetőséggel kapcsolatos kételye kap hangot. Gerz számos formában megfogalmazta, hogy minél több minden íródik le és rögzül, annál inkább elvész az emberek közötti lényegi kapcsolatok esélye. A leírás azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a külvilág ez által egyre inkább elveszti az ártatlanságát, s mind inkább olyan lesz, amilyennek az emberek mondják, vagyis a reprezentáció elnyomja a valós életet.
1979-ben Joseph Beuys és Rainer Ruthenbeck mellett ő képviselte hazáját a 37. Velencei Biennálén, méghozzá A kentaur problémája a lóról való leszállás során című művével. A kilenc méter magas és hét méter hosszú, fából ácsolt szobor a címnek megfelelően egy kentaurt formáz, de úgy, hogy annak hátsó fele az egyik teremben látható, az első pedig a másikban - akárha az ismert mitológiai lény áttörte volna a közfalat, ugyanakkor olyan hatást keltve, mintha az emberi rész szabadulni próbálna saját állati altestétől. Gerz művészetében el is szabadult, méghozzá főleg olyan „mentális térfogatok” irányába, amelyek úgy kulturálisak, hogy egyszerre közösségiek és individuálisak. Gerz számára ugyanis az igazi szobor, amit ő maga plurálisnak nevez, emberek közötti és rendszerint köztéri.
Az ilyen értelemben vett „plurális szobor” egyik első példája a Jochen Gerz és Esther Shalev-Gerz által közösen tervezett Antifasiszta háború- és erőszakellenes emlékmű, melyet 1986-ban állítottak fel Hamburg-Harburgban. Egy tizenkét méter magas, acéllemezekkel bevont pilonról van szó, amelyet vékony ólomréteg fedett. Az egész kiegészült egy szöveggel, mely a járókelőket a háború, az erőszak és a rasszista fanatizmus elleni tiltakozásra szólította fel, amit az erre a célra odakészített acélvessző segítségével lehetett megtenni. Amikor elérhető magasságban a felület megtelt aláírásokkal és kommentárokkal, a pilont egy betongödörbe lejjebb eresztették. Tették ezt mindaddig, míg a pilon teljesen a földfelszín alá nem került, ami 1993-ban következett be. Közben mintegy tízezren vésték rá kézjegyüket, megjegyzéseiket, rajzaikat vagy firkáikat egy olyan emlékmű felületére, amely a bevett szokásokkal ellentétben nem az örökkévalóságnak szól, hanem csak a jelennek, hiszen szöveges-rajzos felület soha többé nem lesz látható.
Ha lehet, még illékonyabb Gerz Párizs szavai című projektje 2000-ből, melynek keretében a művész rávett egy csapatnyi párizsi hajléktalant, hogy beszélgetéseket folytassanak a Notre Dame-ba látogató turistákkal. Gerz utasításainak és dramaturgiájának megfelelően el kellett mondaniuk nekik, hogy miként lehet Párizsban otthontalanul és munka nélkül élni, vagyis egyfajta utcaszínházat celebráltak a katedrálissal szemközti modern buszmegálló területén. Színházat, amelyben kibogozhatatlanul keveredtek betanult és valós elemek, hiszen a hajléktalanoknak (némi fizetség ellenében) bizonyos értelemben saját magukat kellett eljátszaniuk. Gerz szándékai szerint ez is egyfajta szabálytalan köztéri szobor volt, a „diszharmónia emlékműve”, szemben és szöges ellentétben a „harmónia emlékművével”, az odébb pöffeszkedő Notre Dame székesegyházzal.
Végül feltétlenül említést érdemel, hogy Gerz 2001-ben elindította A művészet antológiáját, egy monumentális, interneten alapuló, az egész világra kiterjedő projektet, melynek keretében több mint egy év leforgása alatt művészek és művészetteoretikusok az alábbi kérdésre adott válaszait gyűjtötte össze: A kortárs művészet tekintetében miként képzeli el a még ismeretlen művészetet?
2002 ősze óta a művészet intézményi bennfenteseinek 312 válasza, 156 műalkotás képe és 156 szöveges hozzászólás vált hozzáférhetővé az erre a célra kialakított honlapon. Bizonyos értelemben ez a projekt is köztéri, hiszen az internet egyfajta virtuális agoraként fogható fel, plurális, mivel sokak véleménye kap benne hangot, s ugyanakkor gerzi értelemben szobor is, mert lehetővé teszi, hogy megtapinthassuk azt a társas „testet”, amelyhez tartozunk, vagy éppen nem tartozunk. Miközben azonban a honlapra felpakolt irdatlan mennyiségű képpel és szöveggel szembesülünk, nem árt, ha eszünkbe jut a művész korábban már emlegetett álláspontja: minél több minden íródik le és rögzül, annál inkább elvész az emberek közötti lényegi kapcsolatok esélye. Gerz kezdetben e jelenség kritikus szemlélője volt, mára pedig az egyik legfőbb katalizátora lett. Vagyis, a fiatal Gerz egy kicsit bizonyára megvetné a mai, három évtizeddel idősebb Gerzet.
Válogatott egyéni kiállításai
1974 • Kunsthalle zu Kiel, Kiel • Kunstmuseum Bochum, Bochum
1975 • Musée d'Art et d'Industrie, Saint Etienne • Musée d'Art Modernee de la Ville, Paris • Badischer Kunstverein, Karlsruhe • Wilhelm-Lehmbruck-Museum, Duisburg • Kunstverein Braunschweig, Braunschweig
1976 • Kunstraum München, München
1977 • Museum van hedendaagse kunst, Gent • Cultureel informatief centrum, Gent • Städtische Galerie im Lenbachhaus, München
1978 • Bündner Kunstmuseum, Chur • Neue Galerie Landesmuseum Johanneum, Graz • Kestner-Gesellschaft, Hannover • Centro de Arte Contemporânea, Museu Nacional de Soares dos Reis, Porto • Fundaçao Calouste Gulbenkian, Lisboa • Westfälischer Kunstverein, Münster
1979 • Centre d'Art Contemporain, Genève • Ikon Gallery, Birmingham • Kunstmuseum Luzern, Luzern
1980 • Frankfurter Kunstverein, Frankfurt • Kassler Kunstverein, Kassel
1981 • Kunsthalle Bielefeld, Bielefeld
1982 • Kunsthalle Freiburg, Freiburg
1983 • Espace d'art contemporain, Maison de la Culture, Châlon-sur-Saône
1984 • Neue Galerie Staatliche und Städtische Kunstsammlung, Kassel • Walter Philipps Gallery, Banff Centre, Banff • Centre for Contemporary Art, Melbourne • Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen • Heidelberger Kunstverein, Heidelberg
1985 • Neuer Berliner Kunstverein, Berlin • Museum für Photografie, Braunschweig • Stadtgalerie Saarbrücken, Saarbrücken
1986 • Kunstraum München, München • Centre d'art contemporain (Passages), Troyes • Musée des Beaux-Arts de Calais, Calais • Musée des Beaux-Arts de Chartres, Chartres • Elac, salle Mermillon, Lyon
1987 • La Criée, Halle d'Art Contemporain, Rennes • Optica, Centre for contemporary art, Montréal
1988 • Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf • Museum Moderner Kunst, Palais Liechtenstein, Wien • Fondation Cartier, Jouy-en-Josas • Musée d'Art Moderne, Saint-Etienne • Hamburger Kunsthalle, Hamburg
1989 •Sagacho Exhibit Space, Tokyo
1991 • Kunstverein Ruhr, Essen
1992 • Richard L. Nelson Gallery and Fine Arts Collection, Davis • Neues Museum Weserburg Bremen, Bremen • Badischer Kunstverein Karlsruhe, Karlsruhe • Cornerhouse, Manchester • Saarlandmuseum, Saarbrücken • Staatliches Lindenau-Museum, Altenburg • Museum Altes Rathaus, Potsdam
1993 • Centre Saidye Bronfman, Montréal • Musée Bossuet, Meaux • City Art Gallery, Manchester
1994 • Musée d'Art Moderne, Strasbourg • Stredoceske Muzeum, Prague • Vancouver Art Gallery, Vancouver • Newport Harbor Art Museum, Newport Beach • Neuberger Museum, Purchase
1995 • Newport Harbor Art Museum, Newport Beach (Los Angeles) • Tel-Aviv University Gallery, Tel-Aviv • Neuberger Museum, Purchase, N.Y. • Gallery of Cont. Art, Warschau
1997 • Germanisches Nationalmuseum Nürnberg  • Kunstmuseum Düsseldorf, Düsseldorf • Museum Wiesbaden, Wiesbaden • Musée d'Art Moderne, Saint-Etienne
1998 • Berkeley Art Museum, Berkeley, Ca. • Kunstmuseum Thurgau, Ittingen / Thurgau
1999 • ZKM, Zentrum für Kunst und Medientechnologie, Karlsruhe • Museum Bolzano, Bolzano, I
2000 • Kunsthalle zu Kiel, Kiel • Art Gallery of Windsor, Windsor, Ontario • Sønderjyllands Kunstmuseum, Tønder • Skulpturenmuseum Glaskasten Marl, Marl
2002 • Centre Georges Pompidou, Paris • Musée d'Art Moderne et Contemporain, Strasbourg • Museum Folkwang, Essen • Kunstmuseum Liechtenstein, Vaduz
2003 • Museum Junge Kunst, Frankfurt/Oder
2004 • Museum Moderne Kunst, Passau • St. Anna-Kappelle, Passau • Musée de la Résistance et de la Déportation d’Isère, Grenoble • Akademie der Künste, Berlin
2005 • ZKM, Karlsruhe • Bundeskunsthalle, Bonn.
©Sebők Zoltán