festőművész

Hopper, Edward

festőművész

Születési hely: Nyack, New York állam
Születési dátum: 1882
Honlap:

Kiállítások az adatbázisban:
Hopper középosztályhoz tartozó családjának tagjai több generációra visszamenőleg amerikai születésűek, eredetileg angol, holland, ill. walesi származásúak. Amikor Hopper nyolcéves volt, apja vásárolt egy rövidáruüzletet, ahol a fiú iskola után időnként besegített. Rajztehetsége korán megmutatkozott: tízéves korára már szignálta és keltezte kis vázlatait. Későbbi rajzainál rendszeresen saját magát használta modellnek. Számos, 18 évesen ceruzával rajzolt önarcképe egy feltűnően jóképű, de nyilvánvalóan befelé forduló személyiségű fiatalembert ábrázol. Szülei javaslatára az ifjú Hopper illusztrálni kezdett. A középiskola elvégzése után beiratkozott a New York-i Correspondence School of Illustratingbe. A következő évben további hasonló képzéseken vett részt a New York School of Artban (gyakran Chase Iskolának hívják), amelyet William Merritt Chase képzőművész (1849-1916) - John Singer Sargent amerikai portréfestő elegáns utánzója - alapított. Robert Henri (1869-1929) keze alatt is dolgozott, aki az amerikai realizmus egyik atyja, s akiről Hopper így írt: „Tanáraim közül ő tette rám a legnagyobb hatást. Chase-től a férfiak nem kaptak sokat, szinte csak nők jártak az osztályba.” Robert Henri művészetszemléletét leginkább egy színes szemetesládához lehet hasonlítani: vele tanulni azt jelentette, hogy a hallgató sokféle radikális elképzeléssel és olyan festők különböző művészi felfogásával szembesült, mint George Bellows, Rochwell Kent és Guy Pene du Bois. A szárnyait bontogató Hopper egyike volt azoknak a magányos, zárkózott személyiségeknek, akik önálló utat jártak, függetlenül az éppen aktuális divattól. Tanulmányai során elismerték megkérdőjelezhetetlen tehetségét: számos díjat is nyert. Rockwell Kent későbbi visszaemlékezése szerint Hopper mindig kiváló rajzokat produkált tanulókorában. 20 éven keresztül a reklámiparban kereste kenyerét, különböző eszközökkel - szénnel, ceruzával, pasztellel, tollal, ill. tintával, valamint vízfestékkel - készített plakátokat, hirdetéseket és illusztrációkat. Életútja Winslow Homerével állítható párhuzamba, a másik jellegzetesen amerikai művészével, aki a Harper's Weekleynek és a 19. század egyéb illusztrált folyóiratainak dolgozott eleinte. Még tanulóként, 20-as éveiben háromszor is járt Európában. Bár az új mozgalmak virágzanak Párizs műtermeiben, Hopper a legtöbb hatással szemben közömbös maradt - következetes és tételes módon. Tisztelte azonban az impresszionistákat és a szabadtéri fény kezelése terén tett bátor kísérleteiket. Olyannyira, hogy hazatérését követően a fény képeinek fontos tényezőjévé vált. Mindent összevetve azonban tartotta magát stílusához, mely kemény, és - ahogy sokan mondják - minden bájt nélkülöz. Egyáltalán nem volt népszerű, és csak az 1913-as "Armory Show"-n - nemzetközi modern művészeti kiállításon - adta el első képét, egy vízfestményt, melynek készítési módját akkoriban sajátította el a rézkarc és az olajfestés mellett. A mű címe The Mansard Roof [A manzárdtető], és száz dollárért vették meg. Amikor a következő évben kiállítottaa néhány vízfestményét egy New York-i galériában, képei elkeltek, és végre hírnévre tett szert. Greenwich Village-ben telepedett le és 1923-ban felújította barátságát egy szomszédjával, Jo Nivisonnal, akivel osztálytársak voltak Chase és Henri osztályában. A nő akkor negyven, Hopper negyvenkét éves. A következő évben házasságot kötöttek. Hosszú és összetett kapcsolatuk vált a művész életének legfontosabb részévé. Festményei valamennyi nőalakjához ő állt modellt. Házasságával kezdődően Hopper művészi pályája felfelé ívelt. Második egyéni kiállítása, melyet a New York-i Rehn Galleryben rendeztek 1924-ben, sok látogatót vonzott. A következő évben festette a The House by the Railroad [A vasút menti ház] c. képét, melyet sokan első teljesen érett képének tekintenek. Megfontolt, fegyelmezett kimértségével ez a festmény már olyan, mint amilyeneket a későbbiekben is alkotott. Képei látszólag ellentmondásos tulajdonságokat egyesítenek. Modernek kietlenségük és egyszerűségük miatt, mindamellett árad belőlük az amerikai múlt puritán erényei iránti nosztalgia - a cikornyás 19. századi építészet pl., melyet oly szívesen ábrázolt festményein, a lehető legdivatjamúltabb a 20-as években, amikor őt érdekelni kezdte. Bár kompozíciói realisták, gyakran rejtett szimbolizmus fedezhető fel bennük. A The House by the Railroad egyik témája az utazás magánya - Hopperék ez idő tájt kezdtek utazni az Egyesült Államokban, s ellátogattak Mexikóba is. Miután elindult a siker útján, erre az időre már széleskörű ismertségre tett szert. 1929-ben részt vett a Museum of Modern Art második, Paintings by Nineteen Living Americans című kiállításán, a The House by the Railroad pedig 1930-ban bekerült a múzeum állandó kiállításába, Stephen Clark, a milliomos gyűjtő ajándékaként. Ugyanebben az évben a Whitney Museum of American Art megvette Early Sunday Morning [Vasárnap kora reggel] c. képét, s ezzel addigi legdrágább képvásárlását bonyolította le. 1933-ban a Museum of Modern Art retrospektív kiállítást rendezett műveiből. Ezt 1950-ben a Whitney Museumban egy, a korábbinál is bővebb retrospektív tárlat követte.
1967-ben halt meg, felesége, Jo Hopper tíz hónappal később. Pályafutása majdnem hatvanéves időszakot ölel fel. Művészetének témája Amerika nagy- és kisvárosi, ill. vidéki arca, s vallott célja, hogy benyomásai alapján annak legpontosabb átírását nyújtsa. Ezt megalkuvást nem ismerő realista technikával s a fény csodálatos kezelésével tette - bizonyságot adva művészi látásmódjának hátborzongató szikárságáról. Elbűvölő az épületkülsőkön, ill. -belsőkben visszatükröződő fény, mely a festő ecsetjének varázslata nyomán vált bámulatos, ünnepélyes hatásúvá. Emellett Hopper valamennyi művére az üresség, a távoliság, a titokzatosság és a költőiség összhangja jellemző - Amerika kaotikus társadalmában. Lloyd Goodrich így írt róla: „Nem volt olyan művész, aki a 20. századi Amerikáról ilyen sokat eláruló portrét festett volna. Hopper mindazonáltal nem pusztán tárgyilagos realista. Művészetét erős személyes érzelem, az ismerős, mindennapi világ - minden rútságával, banalitásával és szépségével - iránti mély ragaszkodás hatja át.”
Fordította: ©Widder Zsuzsa