A francia rendőrség több műalkotást elkobzott a világ egyik legnagyobb művészeti vásárán, a Párizsban, a Louvre-ban és a Grand Palais-ban a 2008-ban megrendezett FIAC-on. Oleg Kulik nemzetközi hírű ukrán művész fényképeiről van szó, amelyeken a művész meztelenül látható, állatokkal való nemi aktust szimulálva. A műveket pornográfia vádjával kitiltották a vásárról, de később visszaadták a szervezőknek, illetve az azokat kiállító XL moszkvai galéria tulajdonosainak. Kulik művei nem először kavarnak vihart. Moszkvában 1992-ben az állatvédők haragját vívta ki, mert egy filmjében egy élő malacot feldaraboló hentes volt látható. A 2000-es FIAC-on a Tolsztoj tyúkokkal című művében a nagy orosz író életnagyságú szobrát egy tyúkketrec alá helyezte, és a három tyúk rövidesen tollakkal és ürülékkel borította be.
A FIAC igazgatója, Martin Bethenod dühösen reagált a rendőri akcióra, mondván, Kulik műveit minden incidens nélkül bemutatták már széles körben, és két francia múzeum is vásárolt tőle alkotásokat. A dolognak az ad különös érdekességet, hogy Oleg Kulik kitüntetett helyen szerepelt a 2007 őszén a párizsi Maison Rouge-ban rendezett, nagy kortárs orosz kiállításon is, amelynek az anyagát akkor az orosz hatóságok cenzúrázták, s akkor éppen a FIAC-on szereplő galériák anyagában volt látható a cenzúrázott művek egy része vagy azok reprodukciója. Az orosz hatóságok leváltották a Maison Rouge-ben rendezett tárlat kurátorát a moszkvai Tretyjakov múzeum kortárs osztályának éléről, és zárolták azt az anyagot, amely a tervek szerint a debreceni Modemben is a közönség elé került volna. Debrecenben az egyik legjelentősebb kortárs orosz magángyűjtemény, illetve magánmúzeum anyagából készült válogatás volt látható. Abban is szerepel Kulik-mű, amelyen a művész meztelenül, vörös zászlót magasba emelve indul rohamra, míg lábaiba egy-egy kutya kapaszkodik. Ahogyan a francia rendőrség akcióját elítélő szakemberek fogalmaztak, ez a mű sem zoofíliára biztat, hanem azt a problémát feszegeti, hogy hol húzódik a határ ember és állat között – ami azok számára, akik a XX. század diktatúráit átélték, egyáltalán nem mellékes kérdés.