1962-65-ig a bristoli West of England College of Arton folytatja tanulmányait. 1964-ben már land art műveket készít, és kísérleteket folytat a mulandóság fogalmával, azzal a témával, mely egész pályafutását végigkíséri. A sétát már 1967-ben művészi formának tekinti. 1966-68-ig a londoni St. Martin”s School of Artban tanul Anthony Caro és Phillip King irányítása alatt. Ekkor kerül közeli barátságba évfolyamtársával, Hamish Fultonnal. Első egyéni kiállítását a düsseldorfi Galerie Konrad Fischer rendezi, 1968-ban, egy évvel később pedig Párizsban, Milánóban és New Yorkban állít ki. 1969-ben részt vesz a minimalista és konceptuális művek When Attitude Becomes Form (Amikor az attitűd formává válik) c. korszakalkotó tárlatán a berni Kunsthalléban. Első „szóalkotását” erre a kiállításra készíti. 1969-től a környezetből hozza létre műveit szerte a világon, sétáit szövegekkel, térképekkel és fotókkal dokumentálva. Ahogy kiállításai gyakoribbá válnak, szembe kell néznie sétái galériákban történő bemutatásának problémájával. 1970-ben a New York-i Dwan Galleryben spirál alakban megy végig a padlón, Anglia sarával bepiszkolt csizmával. 1971-ben részt vesz a New York-i Solomon R. Guggenheim Museumban a Guggenheim International Award tárlaton, 1972-ben pedig a New York-i Museum of Modern Art Projects Galleryjében állít ki. Ebben az évben, majd 1982-ben újra meghívást kap a kasseli documentára. 1976-ban és 1980-ban szerepel a velencei biennálén. A 80-as években újfajta „sáralkotásokat” készít: kézlenyomatokat visz közvetlenül a falra. Sétáin, ill. a későbbiekben a kiállítóhely környékén gyűjtött kövekből, palából és vesszőből nagyméretű vonalakat és köröket alakít ki. 1986-ban a Solomon R. Guggenheim Museumban jelentős kiállítás nyílik a művész 70-80-as években készült műveiből. 1989-ben Londonban megkapja a nagybecsű Turner-díjat. A londoni Hayward Gallery 1991-ben rendez tárlatot alkotásaiból. Jelenleg Bristolban él.
A cikk lejjebb folytatódik.