Maryan, eredeti nevén Pinchas Burstein, 1927-ben született a lengyelországi Nowy-Sacz-ban. Tizenkét éves volt, amikor családjával együtt gettóba zárták, és kényszermunkára fogták. A következő éveket különböző koncentrációs táborokban töltötte, ahol nem kerülte el a tífusz és a puskagolyó sem. Kétszer került a kivégzendők sorába, az első alkalommal fejlövést kapott, de felépült, a második alkalommal a lábát érte a golyó, és a tábort felszabadító katonák a többi kivégzett hóval borított holtteste alatt találtak rá. Csodával határos módon, élve került ki a pokolból, «csak» egyik lábát kellett amputálni. Szüleit, testvérét viszont elveszítette, egyedül állt a világban. Két éven keresztül németországi menekülttáborokban élt, majd teljes felépülése után Izraelbe ment. A Bezalel Art Institut-ban megkezdett festészeti tanulmányait 1950-1953-ig a párizsi École des Beaux-Arts-on folytatta. Egyik mestere Fernand Léger volt. Még a főiskolára járt, amikor bemuatatkozott a Galerie Breteau-ban, és ezzel megindult egyéni kiállításainak sora. Képeivel szerepelt Brüsszelben, Tourcoingben, Koppenhágában is, és 1956-tól rendszeresen kiállított a Galerie de France-ban. 1959-ben a Biennale de Paris-n elnyerte a kritikusok díját. Az ötvenes években leginkább a Cobra-csoport festészete hatott rá, a hatvanas évek elejétől pedig az anglo-amerikai pop-art, valamint az expresszionizmus, a szürrealizmus és a realizmus eszközeit alkalmazó festészet, a «Nouvelle Figuration» (Új ábrázolás) egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. 1962-ben készült linometszet-sorozatán félig komikus, félig egzaltált arcú, vadul gesztikuláló figurákat formált meg, és ekkoriban vált képeinek gyakran visszatérő motívumává a katonai egyenruha is. Maryan hatása az őt követő generációra jól érzékelhető a «Figuration libre» (szabad ábrázolás) francia képviselőinek, többek között Rémi Blanchard-nak, François Boisrond-nak, Robert Combas-nak és Hervé Di Rosának a munkáiban.
1962-ben az Egyesült Államokba költözött, de időről időre visszatért Párizsban. Egészségi állapota 1969-től fokozatosan romlott, és bár 1977-ben New Yorkban halt meg, a párizsi Montparnasse temetőben nyugszik. Műveit olyan tekintélyes múzeumok őrzik mint a New York-i Museum of Modern Art, a chicagoi Art Institute és Museum of Contemporary Art, a washingtoni Smithsonian Institution és a párizsi Musee National d’Art Moderne/Centre George Pompidou.
A cikk lejjebb folytatódik.