Az 1880-as években Berlinben német zsidó szülőktől származó Richter nyugtalan életet élt, és hallatlan energiával vetette magát utópisztikus és kísérleti mozgalmakba. Richter, akire nagy hatással volt a Blaue Reiter csoporton és az 1913-as Herbstsalonon keresztül megismert berlini szecesszió, tevékeny résztvevője volt az expresszionizmus és dadaizmus, a De Stilj, a konstruktivizmus és a szürrealizmus fejlődésének. Richter 1917-ben végzett kísérletei a nem-objektív mozi megalakítását eredményezték Viking Eggelinggel. Miután 1941-ben az Egyesült Államokba emigrált, fontos közvetítő lett az amerikai és európai művészeti közösségek között, és inkább hajtóerőként mint meghatározó személyiségként vett részt az avantgárd művészetben. (Az amerikai filmművészetre és az amerikai művészetre általánosságban gyakorolt
hatása a New York-i Filmtechnikai Intézetben betöltött igazgatói posztjára
vezethető vissza, és arra a tényre, hogy szorosan közreműködött a Peggy
Guggenheim által alapított Art of This Century [Századunk Művészete]
galéria munkájában.) Richter olyan nagyságok, mint Moholy-Nagy László, Walter Gropius, Hans Hofmann és Herbert Bayer mellett a modernizmus művészetének és esztétikájának élő példája volt, és nagy szerepet játszott abban, hogy az amerikai művészet az absztrakt expresszionizmus dominanciája után visszanyúlt történelmi forrásaihoz. Ebben az időszakban New York-i tartózkodása párhuzamba idézi Marcel Duchamp és Max Ernst (mindketten közeli barátai voltak), valamint Richard Huelsenbeck munkásságát, akik nemcsak leckét adtak amerikai művészeknek az európai modernizmusból, hanem saját modernista kritikájuk alapjait is lefektették az amerikaiak számára. Kevesen vettek részt Richterhez hasonló mélységig a huszadik század elejének művészeti mozgalmaiban, és kevés művész munkásságán látszódik ez a fajta történelmi szervező elv. Hans Richter sok más művészhez hasonlóan összefoglalta a huszadik századi modernizmus küldetését, esztétikai stratégiáit és történelmi irányultságát, de ezt kevesen tudták nála jobban megtenni. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozott, akik szenvedélyesen hittek a művészet hatalmában, hogy az képes megváltoztatni a társadalmat és a kultúrát. Személyének igen jelentős hatása volt arra az időszakra, amit találóan az európai avantgárd hőskorának neveznek.