Juan Anselmo Samudio,a Hector Da Ponte nevével fémjelzett képzőművészeti csoportnak, az úgynevezett európai ösztöndíjasok-nak volt a tagja.
1879. április 21-én született Paraguay fővárosában. Gyermekkorát áthatotta a művészet és festészet szeretete – szülei Saturnino Samudio és Juana Dominguez – segítették művészi tanulmányait. Szerencsés véletlennek köszönhetően csatlakozott a Hector Da Ponte köré szerveződött művészi csoporthoz, és huszonnégy éves korábanpályatársaival Pablo Albornoval ésa szintén paraguayi származású Carlos Colombóval együtt megkezdte tanulmányait a nagyhírű római Szépművészeti Akadémián. Az első nemzetközi kiállítás sem váratott sokáig magára: 1906-ban nemzetközi tárlaton bemutatkozhatott Rómában. A külföldön megszerzett tudást hazájában hasznosította, nagyon sokat tett a fiatal paraguayi tehetséges képzőművészek támogatása érdekében. Paraguayba visszatérve Pablo Albornóvalmegalapították a paraguayi Szépművészeti Akadémiát (1909), amelynek Samudio tanára és igazgatója lett. Tanárként működött egy gimnáziumban, ahol a művészi alapokat oktatta a középiskolásoknak. E mellett számos hazai és nemzetközi felkérésnek is eleget tett. 1910-ben részt vett az Argentína fennállásának 100. évfordulójára rendezett nemzetközi ünnepségsorozaton. Tájképei nyugalmat és meghittséget sugároztak, hűen tükrözték életét. Európában is ismert tájkép-sorozatai, a Caachupe-környéki vidéket jelenítik meg, de ismertek a Velencében festettPuente de Canonica, és a Noche de luna is. Barátja Arturo Alsina, Paraguayos de otros tiempos című könyvében nagy festőnek, titokzatos csendes embernek jellemezte őt. Az utókor sokat köszönhetett neki és nemzedékének, azoknak a paraguayi képzőművészeknek, akik az európai ösztöndíjasok sorába tartoztak. Mertek kísérletezni, új dolgokat és technikákat kipróbálni, iskolát alapítani és az európai tudást és szellemiséget meghonosítani szülőhazájukban; közéjük tartozott az ötvenhat éves korában elhúnytJuan Anselmo Samudio.
A cikk lejjebb folytatódik.