Diego Rivera és José Clemente Orozco mellett David Alfaro Siqueiros a mexikói – muralismo–, a falképfestészet egyik legjelentősebb képviselője. 1898. december 29-én született a mexikói Camargoban. Édesanyja, Teresa Siqueiros korai halála miatt gyermekkorának egy részét vidéken az atyai nagyszülőknél töltötte. „Atyai nagyanyám Eusebita asszony, simogatással nevelt bennünket, a nagyatyám pedig pofonnal és szidalmakkal”. Édesapja Cipriano Alfaro, Porfirio Díaz diktatúrájának egyik legkiemelkedőbb jogásza volt, kíváló nevelést nyújtott gyermekeinek, egyházi iskolába iratta őket. A fővárosi élet és a Képzőművészeti Akadémián töltött időszak gyökeresen megváltoztatta David Alfaro Siqueiros életét, elkötelezett híve lett a mexikói forradalomnak. Életének hetvenhetedik évében 1974.január 6-án Cuernavacaban meghalt.
Siqueirostanulmányait a mexikóvárosi Képzőművészeti Akadémián, valamint a Martinez Iskolában végezte. 1911-ben részt vett az egyetemisták által szervezett sztrájkban azzal a céllal, hogy jobb alkotói körülményeket, és az akadémizmus módszerének eltörlését követeljék. Diákévei alatt részt vett a mexikói forradalomban, családjával szembefordulva végig kűzdötte a felkelést, megismerkedett a nép életével és problémáival s ez a megismerés, nagyban hozzájárult későbbi alkotói tevékenységéhez. A konszolidáció és viszonylagos nyugalom idején a kormány Európába küldte ösztöndíjjal. 1921-ben, Párizsban megalapította a Vida America c. folyóiratot, és cikkeiben meghirdette művészi programját: …”A képzőművészet legyen monumentális és hősies, humánus, közérthető alapja legyen a mi rendkívül eleven példázatú prehispán kultúránk.” 1922-ben visszatért Mexikóba és a kormány nagyszabású programjának keretében társaival (Diego Rivera, José Clemte Orozco) a monumentális dekoratív festészet megteremtésén munkálkodott. APrepatorio (Nemzeti Előkészítő Iskola) épülete volt a ’triumvirátus’ első közös alkotása. Siqueiros bár amozgalom vezéralakja, munkássága ennek ellenére csak a 20-as évek végén teljesedett ki. Nagyméretű falképei mellett munkái sorában jelentős helyet foglaltak el táblaképei. Alkotásainak ismételten visszatérő alakja a gyermekeit védelmező Anya. 1929-ben készítette a Parasztanya c. festményét, mely a meleg és hideg színek kontrasztjára épült. Az anya és gyermek plasztikus megformálása az ősi indián olmék szobrokra emlékeztet. A növények kék és vörös színeinek gazdagsága uralja a képet A fent említett táblaképhez hasonlóan jelentős és megrázó erejű alkotása volt a Proletáranya c. alkotás: a falak közé zárt asszony magánya, semmihez sem fogható csak úgy, mint a kérésre kulcsolt gyermeki kezek; szinei sötétek, és általuk még jobban tükröződik a lelki- és testi sivárság, és a kín. Siqueiros életművében kiemelkedő helyet foglalt el A sírás visszhangja (1936), amelyen már erősen érződik a szürrealista hatás.Solymár István véleménye szerint: …„A hangot, a sírás hangját nagyítja fel a megszemélyesített visszhangban. hangot fest hitelesen agitatív erővel.” 1926 – 1936. között elsősorban szakszervezeti munkákat végzett. Los Angelesben, Argentínában, Uruguayban hatalmas táblaképeket festett. 1936-ban New Yorkban megalapította festő iskoláját, és új technikai eljárásokkal kísérletezett. Politikai tevéknysége ebben az időben sem szünetelt: tevékenyen részt vett a spanyol polgárháborúban, de utána visszatért a festészethez. Ezt a korszakát az absztrakt és figurális elemek szabad ecsetkezelése jellemezte, és képeinek döbbenetes hatását felfokozott színhasználata hangsúlyozta. Táblaképein, monumentális falfestményein egyaránt sűrűn visszatérő figurája volt aló, amely munkásságában többféle szimbolikus értelemben szerepelt: elsősorban, mint eltipró, ágaskodó kentaur jelent meg A hódítás kentaúrjá-n(1944), és az 1956-ban alkotottKentaurok-on. „ Siqueiros modern barokkjának minden jellemző vonását felismerhetjük rajtuk, erőt, sodró mozgásban lévő indulatot” írta Solymár István összefoglaló munkájában.
Legjelentősebb művei közé sorolható azÁltalános szociális biztosítást mindenkinek(1952-1954) c. munkája. A színek egyszerre felkavaróak és lenyűgőzőek ( a vörös és kék árnyalatai). Cuauhtemoc feléled c. monumentális száz négyzetméteres falképén a szenvedő meztelen ember erejét állította szembe a páncélos rend hatalmával, melynek gyűlöletét a kutya szimbolizálta. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mely munkája a legjelentősebb, mindenesetre a szakirodalom kiemeli Az orvostudomány eljövendő győzelme a rák felett c. falfestményét. Az örvénylő emberi figurák, a szimbolikus alakok és az ismétlődő mértani formákból szerkesztett csoportok váltakoznak a festményen. 1960-1964. között az átmeneti politikai időszakban politikai tevékenysége miatt bebörtönözték. Szabadságát korlátozhatták, de alkotó tevékenységét nem, mert ebben az időszakban is készített festményeket.
Munkásságával önálló stíluskorszakot teremtett. Az író szavait idézve „.Igen nemzeti művészetet hirdetünk, de olyan nemzeti művészetet, amely funkcióját tekintve nemzeti és társadalmi, s amely a nemzet hatalmas hagyományához kötődik…”
A cikk lejjebb folytatódik.