Tíz éves korában kezdett festeni, és egy évvel később meghívást kapott a párizsi Salon de Peinture Péchineyre. Amikor 1958-ban nem vették fel a nizzai Ecole des Arts Décoratifsba, a városi művészeti iskolába iratkozott be, ahol egy évet töltött. 1959-től egy évig a nizzai Operában dolgozott díszlettervezőként.1961-ben bevonult katonának, és az ott töltött két év alatt készítette első kátránnyal festett képeit. Ekkor kezdett fotózással is foglalkozni.1963-ban elkészítette első installációját, a «Tas de Charbon»-t, és első rövidfilmjét, az «Asphalte»-ot. Művészetének ez az időszaka közel áll az Art&Language szelleméhez. 1970 és 1976 között alkotói munkáját felfüggesztette, de 1977-ben már részt vett a kasseli Documenta VI-on, és egyéni kiállítása volt a Saint-Etienne-i Musée d’Art et d’Industrie-ben. 1979-ben fából reliefeket készített, amelyeken megjelentek az ívek és a szögek, és megszületett a későbbi években újra és újra feldolgozott «Ligne déterminée» első darabja is. 1988-ban a párizsi Opera Favart-termében bemutatta balettjét, a «Graduation»-t, amelynek nemcsak zenéjét szerezte, de maga tervezte koreográfiáját, jelmezeit és díszleteit is. 1991-től több zenét is komponált, amelyekbe különféle, nem hangszeres hangokat, így például puskalövést, repülőgépmotor zúgást is belefoglalt. A «Ligne déterminée»-sorozat után, 1995-től az egyenes vonallal kísérletező «Accident pièces» és az esetlegességet fogalmát feldolgozó «Surfaces Indéterminée»-sorozatokkal foglalkozott. Az 1994-ben, a párizsi Champs de Mars-on rendezett szabadtéri kiállítás «Ligne déterminée»-szobrai vándorkiállításra indultak, amelynek első állomása Hong-Kong volt.1999-ben «Apoétiques» címmel verseskötetet jelentett meg. 2000-ben jelentkezett első murális képeivel, melyeknek a «Equations majeurs» gyűjtőnevet adta. Napjainkban készült, fekete falfestményein («Peintures Murales/Equation») matematikai és asztrofizikai képleteket használt fel.1961 óta több performanszot is bemutatott, többek között New Yorkban, Párizsban, Hamburgban, valamint a Műcsarnokban rendezett kiállítása alkalmával, «Improvisé – Inachevé – Non-Formulé» címmel, 1999-ben Budapesten.
Irodalom
Millet, Catherine, Bernar Venet, monográfia, Éditions du Chêne. Párizs, 1974
Lorent, Claude, Bernar Venet: Furniture, monográfia, Assouline, New York-Paris, 2001
Greenburger, Francis, Bernar Venet, katalógus, The Fields Sculpture Park at Art OMI International Art Center, New York, 2002
Bernard Ceysson: Bernar Venet, histoire de l’arc, sculptures, peintures et dessins 1966-2004, Editions Somogy, Párizs, 2004.