Artportal

Harasztÿ István


Édeske és övéi
A mobilszobrász – mint műgyűjtő? Ma már nemcsak plasztikus örökmozgói, az emberi és társadalmi balgaságainkat szelíden kifigurázó kinetikus fém objektjei köszönnek ránk gyűjteményekben, hanem Édeske otthonában is gyűjteményt találunk a kortárs magyar művészetből. Személyes múzeum ez: jó művek kerülnek ide, de még fontosabb, hogy alkotóikat emberileg becsüljék a gyűjtemény gazdái, Édeske és felesége. Egy-egy olyan darabot is szeretettel őriznek, ahol a barátság ténylegesen többet ér az adott munka esztétikai értékénél. Ez a magángyűjtés előnye – személyes lehet, s ezáltal mesél a gyűjtőről is, akinek alkotásai részesei e házi kiállításnak. A kollekció hitelét növeli, hogy Kispest azon házát ékesíti, ahol Harasztÿ az ötvenes években géplakatos ipari tanuló volt. A gyűjtemény története párhuzamos Édeske szobrásszá válásával. Első jelentős csoportos kiállítása 1969-ben a Szürenon volt a Kassák Lajos Művelődési Házban, s ez az új avantgárd társaság lett baráti körének és kollekciójának magja. Akad itt korábbi munka is – például mesterétől, től, aki a hatvanas években a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanította. Különleges Ádám Judit két kalligráfiája is: ezek 1967-ben kerültek ide, amikor a művésznő először tanácsolta Édeskének, ne próbáljon illeszkedni a hagyományos szobrászathoz, hanem a plasztikáiban engedje érvényesülni mesteremberi ötleteit. A hetvenes években már szépen gyarapodott a gyűjtemény. , , , , , , és munkái voltak a legelső szerzemények. Jórészt csere, ajándékozás vagy szerény összegű vétel folytán kerültek ide. Az 1973-as év tanulságos gyümölcse lett nak Az ész szeme című munkája, amelyben a beleillesztett gömböt öntötte gipszbe. és művein a személyes ajánlások a megszilárduló barátságot jelezték. A munkák kezdetben grafikák voltak, míg azóta a szerzemények többsége olajkép, de az alapelv megmaradt: Édeskéék barátságokat gyűjtenek. Kiemelkedik a példakép „nagy öreg”, Kalligráfia Édeskének című, olajjal csurgatott csiszolópapírja (1972). Remekmű a korai -nyomat (Hús) és plexi és fotó munkája (A művészet sematizmusa). Különlegesek fotói, kartonra nyomott ofszet Opportunista táblája, től Az aranyifjú története és bársonyra applikált ólom Új mértékegysége.  A külföldön alkotó magyarokat képviselik , és , illetve alkotásai. Külön egységet képeznek az érmek (, , ). E csoport dinamikusan bővül, hiszen Édeskéék mindketten kutatják az érmeket az Ecseri és más piacok kínálatában. A méretesebb kisplasztikák, fémtárgyak közé tartoznak , , , , munkái. A háromdimenziós alkotások sokszínűségét hirdeti festett kavicsa, ceruza-tárgya, márvány formája, fából készült Kabatök sorozata és festett beton darabja. A plasztikákhoz tartoznak reliefje, fából készült, festett szobrai, plexi zongoralábai és Nagámi fa tárgyai is. Az iparművészeti indíttatású tárgyak között az üvegszobrok dominálnak (); még tól is látunk itt akril üvegtárgyat. Iparművészettel rokonítható műve is. Az anyagszerű tárgyak gazdagsága a kollekcióban a szobrászi érzékenység érdeme. Alkotójuk jellegzetes grafikai technikáit tükrözi , és mások egy-egy műve. Unikum grafikája merített papíron, valamint véletlenül megmaradt nyomólemeze, és egy képregénye Andrzej Wajda műve alapján. Kiérlelt művek grafikái, anyaghasználatában különleges gobelinje és bársonyra varrott selyemképe. Az anyagot a maga szerénységében szintén nagyon jól alkalmazó darab Az emlékezés képei című mázas kerámiája. Többek munkái képviselik a fotóművészetet, és egy-egy fiatal festőt is felkarol Édeske (). A kollekció egésze a kilencvenes évek végén kapott új lendületet. Nyugat-Berlinből való hazatérte után Édeske idehaza is befutott, s így számos régi hiányt pótolhatott a gyűjteményben (, , , ). Az alapvetően továbbra is konstruktív, geometrikus vonzódást mutatják az új szerzemények , és művei közül is. A gyűjteményben ugyanakkor vissza-visszatérő játékos, akár groteszk irányra egy-egy eltérő szemléletű példa grafikája, illetve képei. Mára klasszicizálódott darabok , , művei, barátságot idéznek , , munkái. műterem-sorozatának ide került darabja viszont azért keserédes, mert nem társul hozzá közeli emberi kapcsolat. Mint Kornisshoz hasonló fontosságú mester kapott előkelő helyet és is; ide társítható a szép -tempera. Nemrég sikerült grafikát szerezni Édeske 1945–1948 közötti rajztanárától, Komjáti tól is. A kollekció ilyen kikerekítését ösztönözte, hogy 2002-ben egy válogatását bemutatták Csepelen.

(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)