partnereink
partnereink
HARASZTŸ István
Édeske és övéi
A mobilszobrász – mint műgyűjtő? Ma már nemcsak » Harasztÿ István plasztikus örökmozgói, az emberi és társadalmi balgaságainkat szelíden kifigurázó kinetikus fém objektjei köszönnek ránk gyűjteményekben, hanem Édeske otthonában is gyűjteményt találunk a kortárs magyar művészetből. Személyes múzeum ez: jó művek kerülnek ide, de még fontosabb, hogy alkotóikat emberileg becsüljék a gyűjtemény gazdái, Édeske és felesége. Egy-egy olyan darabot is szeretettel őriznek, ahol a barátság ténylegesen többet ér az adott munka esztétikai értékénél. Ez a magángyűjtés előnye – személyes lehet, s ezáltal mesél a gyűjtőről is, akinek alkotásai részesei e házi kiállításnak. A kollekció hitelét növeli, hogy Kispest azon házát ékesíti, ahol Harasztÿ az ötvenes években géplakatos ipari tanuló volt. A gyűjtemény története párhuzamos Édeske szobrásszá válásával. Első jelentős csoportos kiállítása 1969-ben a Szürenon volt a Kassák Lajos Művelődési Házban, s ez az új avantgárd társaság lett baráti körének és kollekciójának magja. Akad itt korábbi munka is – például mesterétől, » Laborcz Ferenctől, aki a hatvanas években a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanította. Különleges Ádám Judit két kalligráfiája is: ezek 1967-ben kerültek ide, amikor a művésznő először tanácsolta Édeskének, ne próbáljon illeszkedni a hagyományos szobrászathoz, hanem a plasztikáiban engedje érvényesülni mesteremberi ötleteit. A hetvenes években már szépen gyarapodott a gyűjtemény. » Baranyay András, » Nádler István, » Maurer Dóra, » Attalay Gábor, » Pinczehelyi Sándor, » Csiky Tibor, » Keserü Ilona és » Gáyor Tibor munkái voltak a legelső szerzemények. Jórészt csere, ajándékozás vagy szerény összegű vétel folytán kerültek ide. Az 1973-as év tanulságos gyümölcse lett » Erdély Miklósnak Az ész szeme című munkája, amelyben a beleillesztett gömböt » Jovánovics György öntötte gipszbe. » Galántai György és » Deim Pál művein a személyes ajánlások a megszilárduló barátságot jelezték. A munkák kezdetben grafikák voltak, míg azóta a szerzemények többsége olajkép, de az alapelv megmaradt: Édeskéék barátságokat gyűjtenek. Kiemelkedik a példakép „nagy öreg”, » Korniss Dezső Kalligráfia Édeskének című, olajjal csurgatott csiszolópapírja (1972). Remekmű a korai » Méhes László-nyomat (Hús) és » Pauer Gyula plexi és fotó munkája (A művészet sematizmusa). Különlegesek » Perneczky Géza fotói, » Tóth Gábor kartonra nyomott ofszet Opportunista táblája, » Türk Pétertől Az aranyifjú története és » Szentjóby Tamás bársonyra applikált ólom Új mértékegysége. A külföldön alkotó magyarokat képviselik » Pierre Székely, » Nicholas Schöffer és » Joseph Kádár, illetve » Lakner László alkotásai. Külön egységet képeznek az érmek (» Borsos Miklós, » Asszonyi Tamás, » Vígh Tamás). E csoport dinamikusan bővül, hiszen Édeskéék mindketten kutatják az érmeket az Ecseri és más piacok kínálatában. A méretesebb kisplasztikák, fémtárgyak közé tartoznak » Farkas Ádám, » Ézsiás István, » Kalmár János, » Barta Lajos, » Budahelyi Tibor munkái. A háromdimenziós alkotások sokszínűségét hirdeti » Riegl Brigitta festett kavicsa, » Böröcz András ceruza-tárgya, » Bocz Gyula márvány formája, » Csutoros Sándor fából készült Kabatök sorozata és » Gádor Magda festett beton darabja. A plasztikákhoz tartoznak » Haász István reliefje, » Mata Attila fából készült, festett szobrai, » Barabás Márton plexi zongoralábai és Nagámi fa tárgyai is. Az iparművészeti indíttatású tárgyak között az üvegszobrok dominálnak (» Buczkó György); még » Paizs Lászlótól is látunk itt akril üvegtárgyat. Iparművészettel rokonítható » Szenes Zsuzsa műve is. Az anyagszerű tárgyak gazdagsága a kollekcióban a szobrászi érzékenység érdeme. Alkotójuk jellegzetes grafikai technikáit tükrözi » Kéri Ádám, » Feszt László és mások egy-egy műve. Unikum » Péreli Zsuzsa grafikája merített papíron, valamint » Rajk László véletlenül megmaradt nyomólemeze, és egy képregénye Andrzej Wajda műve alapján. Kiérlelt művek » Albert Zsuzsa grafikái, anyaghasználatában különleges » Czakó Margit gobelinje és » Kelemen Kata bársonyra varrott selyemképe. Az anyagot a maga szerénységében szintén nagyon jól alkalmazó darab » Heller Zsuzsa Az emlékezés képei című mázas kerámiája. Többek munkái képviselik a fotóművészetet, és egy-egy fiatal festőt is felkarol Édeske (» Ottó László). A kollekció egésze a kilencvenes évek végén kapott új lendületet. Nyugat-Berlinből való hazatérte után Édeske idehaza is befutott, s így számos régi hiányt pótolhatott a gyűjteményben (» Bak Imre, » Fajó János, » Záborszky Gábor, » Klimó Károly). Az alapvetően továbbra is konstruktív, geometrikus vonzódást mutatják az új szerzemények » Konok Tamás, » Schmal Károly és » Mengyán András művei közül is. A gyűjteményben ugyanakkor vissza-visszatérő játékos, akár groteszk irányra egy-egy eltérő szemléletű példa » Kemény Görgy grafikája, illetve » ef Zámbó István képei. Mára klasszicizálódott darabok » Bartl József, » Papp Oszkár, » Schéner Mihály művei, barátságot idéznek » Lux Antal, » Misch Ádám, » Lukoviczky Endre munkái. » Váli Dezső műterem-sorozatának ide került darabja viszont azért keserédes, mert nem társul hozzá közeli emberi kapcsolat. Mint Kornisshoz hasonló fontosságú mester kapott előkelő helyet » Bálint Endre és » Jakovits József is; ide társítható a szép » Vajda Júlia-tempera. Nemrég sikerült grafikát szerezni Édeske 1945–1948 közötti rajztanárától, Komjáti » Vanyerka Gyulától is. A kollekció ilyen kikerekítését ösztönözte, hogy 2002-ben egy válogatását bemutatták Csepelen.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)
A mobilszobrász – mint műgyűjtő? Ma már nemcsak » Harasztÿ István plasztikus örökmozgói, az emberi és társadalmi balgaságainkat szelíden kifigurázó kinetikus fém objektjei köszönnek ránk gyűjteményekben, hanem Édeske otthonában is gyűjteményt találunk a kortárs magyar művészetből. Személyes múzeum ez: jó művek kerülnek ide, de még fontosabb, hogy alkotóikat emberileg becsüljék a gyűjtemény gazdái, Édeske és felesége. Egy-egy olyan darabot is szeretettel őriznek, ahol a barátság ténylegesen többet ér az adott munka esztétikai értékénél. Ez a magángyűjtés előnye – személyes lehet, s ezáltal mesél a gyűjtőről is, akinek alkotásai részesei e házi kiállításnak. A kollekció hitelét növeli, hogy Kispest azon házát ékesíti, ahol Harasztÿ az ötvenes években géplakatos ipari tanuló volt. A gyűjtemény története párhuzamos Édeske szobrásszá válásával. Első jelentős csoportos kiállítása 1969-ben a Szürenon volt a Kassák Lajos Művelődési Házban, s ez az új avantgárd társaság lett baráti körének és kollekciójának magja. Akad itt korábbi munka is – például mesterétől, » Laborcz Ferenctől, aki a hatvanas években a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanította. Különleges Ádám Judit két kalligráfiája is: ezek 1967-ben kerültek ide, amikor a művésznő először tanácsolta Édeskének, ne próbáljon illeszkedni a hagyományos szobrászathoz, hanem a plasztikáiban engedje érvényesülni mesteremberi ötleteit. A hetvenes években már szépen gyarapodott a gyűjtemény. » Baranyay András, » Nádler István, » Maurer Dóra, » Attalay Gábor, » Pinczehelyi Sándor, » Csiky Tibor, » Keserü Ilona és » Gáyor Tibor munkái voltak a legelső szerzemények. Jórészt csere, ajándékozás vagy szerény összegű vétel folytán kerültek ide. Az 1973-as év tanulságos gyümölcse lett » Erdély Miklósnak Az ész szeme című munkája, amelyben a beleillesztett gömböt » Jovánovics György öntötte gipszbe. » Galántai György és » Deim Pál művein a személyes ajánlások a megszilárduló barátságot jelezték. A munkák kezdetben grafikák voltak, míg azóta a szerzemények többsége olajkép, de az alapelv megmaradt: Édeskéék barátságokat gyűjtenek. Kiemelkedik a példakép „nagy öreg”, » Korniss Dezső Kalligráfia Édeskének című, olajjal csurgatott csiszolópapírja (1972). Remekmű a korai » Méhes László-nyomat (Hús) és » Pauer Gyula plexi és fotó munkája (A művészet sematizmusa). Különlegesek » Perneczky Géza fotói, » Tóth Gábor kartonra nyomott ofszet Opportunista táblája, » Türk Pétertől Az aranyifjú története és » Szentjóby Tamás bársonyra applikált ólom Új mértékegysége. A külföldön alkotó magyarokat képviselik » Pierre Székely, » Nicholas Schöffer és » Joseph Kádár, illetve » Lakner László alkotásai. Külön egységet képeznek az érmek (» Borsos Miklós, » Asszonyi Tamás, » Vígh Tamás). E csoport dinamikusan bővül, hiszen Édeskéék mindketten kutatják az érmeket az Ecseri és más piacok kínálatában. A méretesebb kisplasztikák, fémtárgyak közé tartoznak » Farkas Ádám, » Ézsiás István, » Kalmár János, » Barta Lajos, » Budahelyi Tibor munkái. A háromdimenziós alkotások sokszínűségét hirdeti » Riegl Brigitta festett kavicsa, » Böröcz András ceruza-tárgya, » Bocz Gyula márvány formája, » Csutoros Sándor fából készült Kabatök sorozata és » Gádor Magda festett beton darabja. A plasztikákhoz tartoznak » Haász István reliefje, » Mata Attila fából készült, festett szobrai, » Barabás Márton plexi zongoralábai és Nagámi fa tárgyai is. Az iparművészeti indíttatású tárgyak között az üvegszobrok dominálnak (» Buczkó György); még » Paizs Lászlótól is látunk itt akril üvegtárgyat. Iparművészettel rokonítható » Szenes Zsuzsa műve is. Az anyagszerű tárgyak gazdagsága a kollekcióban a szobrászi érzékenység érdeme. Alkotójuk jellegzetes grafikai technikáit tükrözi » Kéri Ádám, » Feszt László és mások egy-egy műve. Unikum » Péreli Zsuzsa grafikája merített papíron, valamint » Rajk László véletlenül megmaradt nyomólemeze, és egy képregénye Andrzej Wajda műve alapján. Kiérlelt művek » Albert Zsuzsa grafikái, anyaghasználatában különleges » Czakó Margit gobelinje és » Kelemen Kata bársonyra varrott selyemképe. Az anyagot a maga szerénységében szintén nagyon jól alkalmazó darab » Heller Zsuzsa Az emlékezés képei című mázas kerámiája. Többek munkái képviselik a fotóművészetet, és egy-egy fiatal festőt is felkarol Édeske (» Ottó László). A kollekció egésze a kilencvenes évek végén kapott új lendületet. Nyugat-Berlinből való hazatérte után Édeske idehaza is befutott, s így számos régi hiányt pótolhatott a gyűjteményben (» Bak Imre, » Fajó János, » Záborszky Gábor, » Klimó Károly). Az alapvetően továbbra is konstruktív, geometrikus vonzódást mutatják az új szerzemények » Konok Tamás, » Schmal Károly és » Mengyán András művei közül is. A gyűjteményben ugyanakkor vissza-visszatérő játékos, akár groteszk irányra egy-egy eltérő szemléletű példa » Kemény Görgy grafikája, illetve » ef Zámbó István képei. Mára klasszicizálódott darabok » Bartl József, » Papp Oszkár, » Schéner Mihály művei, barátságot idéznek » Lux Antal, » Misch Ádám, » Lukoviczky Endre munkái. » Váli Dezső műterem-sorozatának ide került darabja viszont azért keserédes, mert nem társul hozzá közeli emberi kapcsolat. Mint Kornisshoz hasonló fontosságú mester kapott előkelő helyet » Bálint Endre és » Jakovits József is; ide társítható a szép » Vajda Júlia-tempera. Nemrég sikerült grafikát szerezni Édeske 1945–1948 közötti rajztanárától, Komjáti » Vanyerka Gyulától is. A kollekció ilyen kikerekítését ösztönözte, hogy 2002-ben egy válogatását bemutatták Csepelen.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)