műgyűjtő
(Pécs, 1923. júl. 16.)
2007: Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje.
Középiskoláit a cisztercita rend pécsi reálgimnáziumában végezte, majd a pécsi egyetem orvosi fakultására járt. A nácik 1944-ben Auschwitzba, majd Dachauba deportálták, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. Koncentrációs táborbeli élményeiről szóló könyve, a Tóparti nyaralás 1955-ben jelent meg. 1945 őszétől Bázelban él. Előbb folytatta orvosi tanulmányait, majd Szondi Lipót tanítványaként pszichoanalízissel kezdett foglalkozni, ez az érdeklődése juttatta a szürrealizmushoz, majd ösztönözte az aktuális törekvéseket képviselő kortársak megismerésére. Az 50-es évektől kezdődően vett részt a nyugat-európai irodalmi–művészeti életben, írt színdarabokat és saját társulatot is szervezett-vezetett. 1958-tól a Pandelma, majd a Radar című folyóirat szerkesztője volt. A 60-as évektől magángalériát működtetett, kiállítások szervezésével, kiadványaival a többi között a magyar avantgárd művészet értékeit „fedezte fel” a nyugati közönség számára. Műgyűjtői tevékenységének középpontjában is részben a század első évtizedeinek progresszív magyar művészete, másrészt általában a klasszikus avantgárd elfeledett vagy kevésbé ismert mestereinek művei állnak, de szoros kapcsolatban állt például az amerikai pop art művészet képviselőivel is. Mintegy 10–15 ezer darabos gyűjteménye hét nagyobb tárgycsoportból áll: a XVI–XX. századi képzőművészet alkotásaiból, iparművészeti tárgyakból, ázsiai gyűjteményből, könyvtárból, design-kollekcióból, pop art-tárgygyűjteményből, fotógyűjteményből. A képzőművészeti gyűjtemény nagy része a két világháború közötti korszakot öleli fel. Néhány alkotótól – Etienne Beöthy, Anna Beöthy Steiner, Járitz Józsa, Mattis-Teutsch János – a teljes életművet reprezentáló együttes van a gyűjteményben, jelentős számú alkotás képviseli például Kádár Bélát, Kassák Lajost, Victor Vasarelyt, kiemelkedő jelentőségű művek reprezentálják Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor, Réth Alfréd és mások művészetét. A gyűjtemény mintegy tizedrésze, ezerháromszáz műtárgy szerepelt 1996-ban a Műcsarnok bemutatóján. 1996-ban a gyűjtő és a budapesti Önkormányzat szerződést kötött egy Fővárosi Képtár és László Károly-gyűjtemény nevű állandó kiállítás létrehozására a Fővárosi Képtárban. Megállapodásban rögzítették, hogy amint Budapest lehetőségei megengedik, a teljes gyűjtemény befogadására alkalmas helyszínen helyezik el László Károly letétként, majd ajándékként a fővárosnak adományozott műtárgyait. Ez nem valósult meg, helyette Veszprém ad otthont a gyűjteménynek.
(P. Szabó Ernő)