műgyűjtő
(Pietroşa [RO], 1923. január 10.–Budapest, 2006. május 3.)
Romániai bojárcsaládból származik. Mérnöki és közgazdasági tanulmányait a spandaui egyetemen, valamint a svájci St. Gallenben végezte 1939–1943 között. A II. világháborúban repülőstiszt volt; 1945-től a román diplomáciai testület tagjaként került Magyarországra, s házassága révén nyert új, választott hazát. Vállalkozásai, szabadalmai, találmányai révén szerzett jelentős jövedelme tette lehetővé számára, hogy műtárgyakat vásároljon. Noha a gyűjtés eleinte szintén üzleti vállalkozásnak indult, hamarosan a művészetszeretet vált domináns, orientáló elemmé, így műgyűjtői tevékenységét életműve organikus részének tekinti. Alapját ipar- és népművészeti érdeklődése, az ikonosztázok szeretete és Picasso-vonzalma alapozta meg. Rendhagyó módon, a magyar műgyűjtői hagyományokkal ellentétben, ~-nak nem volt klasszikusokból álló gyűjteménye. Tulajdonképpen már indulásakor kortárs művészeti anyagot gyűjtött: az Európai Iskola szürrealista vonulatának, valamint szentendrei festőknek a munkáit kereste. A gyűjtés kezdete az 1950–1955 közötti időszakra tehető. A képkollekció alakulástörténetére jelentős hatással volt még Glücks Ferenc műgyűjtő: ő kalauzolta ~-t Ország Lili művészete felé; a 70-es évektől pedig dr. Rácz István – szintén kiváló képzőművészeti kollekció tulajdonosa – látta el tanácsaival. Mégis elsősorban Ország Lili művészismeretségei kormányozták a gyűjtemény fejlődését. Az 1960–70-es évekre kialakuló, majd markáns stiláris jegyeket öltő gyűjtemény az 1990-es évekre tisztult létrehozóját tükröző kollekcióvá. Gerincét Ország Lili művei alkották, életművére szinte teljes rálátás nyílt; mellette több főmű szerepelt Bálint Endrétől, Deim Páltól, Gyarmathy Tihamértől, Hencze Tamástól, de jónéhány Anna Margit-, Barcsay Jenő-, Bortnyik Sándor-, Derkovits Gyula-, Egry József-, Kassák Lajos-, Kondor Béla-, Korniss Dezső-, Martyn Ferenc-, Vajda Lajos-munka is méltó társaságnak bizonyult. Hasonlóképpen illusztris a kisplasztikai anyag: Asszonyi Tamás, Kerényi Jenő, Pierre Székely, Schaár Erzsébet, Vedres Márk, Vígh Tamás, Vilt Tibor néhány műve szintén a Vasilescu-féle ízlés- és önkép közvetítője. Műgyűjtői tevékenységének kulcsmomentuma, gyűjtőkoncepciójának alapja az alkotókkal kialakított közvetlen kapcsolat. A kollekciójában szereplő mintegy félezer műtárgy csaknem valamennyi alkotójához – mintegy 22 művészhez – személyes, baráti viszony fűzte; kiváltképpen Ország Lilihez, aki végakaratában valamennyi művét szóban ~ra hagyta. Ő a hagyaték tekintélyes részét (a mintegy 100 lapból álló kollázs-együttest, a Labirintust és más képeket, leveleket és fotókat) a magyar államnak, ill. közgyűjteményeknek (Fővárosi Képtár, MNG, Szent István Király M.) ajánlotta fel. ~ 2001-ben, a Vasilescu Alapítvány keretében képgyűjteményét és kisplasztikai gyűjtésének nagyobbik részét ajándékozás jogcímen a magyar állam javára ajánlotta fel. Győr város díszpolgári címet adományozott Vasilescu Jánosnak, valamint gyűjteményéből állandó kiállítást hoztak létre.
A gyűjtemény kiállításai: 1980: Ország Lili, BTM; 1981: Ország Lili kiállítása a~-gyűjteményből, Műv. H., Sárvár; 1983: Ország Lili, Fészek Klub, Hermann T.; 1983: Ország Lili művei a ~-gyűjteményben, Bartók Béla Műv. Közp., Szeged; 1984: Vasilescu-gyűjtemény, Budapest G.; 1992: Ország Lili művei a ~-gyűjteményben, Színházg., Nyíregyháza; 1993: Ország Lili művei a ~-gyűjteményben, Művészetek H., Pécs; 1999: A Vasilescu-gyűjtemény, MNG; 2001: Válogatás ~ gyűjteményéből, Börzsöny M., Szob.
Irodalom: A Vasilescu-gyűjtemény (szerk: KOLOZSVÁRY M., Bp., 1999, Gutenberg-díj); Az államé lett a Vasilescu-gyűjtemény, Műértő, 2001. júl.-aug.; GRÉCZI E.: Minden gyűjtés átka. Kallódó és révbe ért magánkollekciók, Műértő, 2001. szept.
Film: A ~-gyűjtemény (rend.: B. FARKAS T., szerk.: KERNÁCS G., Duna TV, 2000. jún. 8.
(Balázs Sándor)