Olasz művészcsaládból származott, dédapja, Alessandro Angelo, a bécsi Hofburg freskóinak alkotója. 1910-ben Carl Bauer festőiskolájába járt Münchenben; majd Dührkoop-műterem, Hamburg; Nicola Perscheid, Berlin; Reutlingen, Párizs; E. Hoppe, London; Marcus Adams műterme. Budapesten Székely Aladár műtermében első segéd volt. 1926-tól a Royal Photographic Society of Great-Britain tagja. Összesen több mint száz díj, oklevél tulajdonosa. 1945 után a MADOME egyik vezetője volt, 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja. 1914-ig Párizsban divat- és jelmeztervezőként dolgozott. 1916-ban Kertész Mihály rendezőasszisztense és operatőre volt. Később a Franco-British Film Corporation és a Metro-Goldwyn-Mayer filmjeiben dolgozott (Rex Ingram, Erich Rohmer, Fritz Lang mellett). 1919-től önálló műterme volt Budapesten, 1920-1938 között műterme Párizsban, Nizzában, Scheveningenben, Hágában. Műtermes fényképészként közel 450 000 embert fényképezett le, a mondén világ első számú fotográfusának számított. 1951-ben műtermét államosították. 1951–1964 között a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozott, alkalmazottként saját egykori műtermében. Képeit negyvennél több külföldi szaklap közölte, hetvennél több előadást tartott a modern fotóművészet esztétikájáról, a portré- és aktfényképezésről. 1928-ban a MAOSZ szervezte I. Művész Fényképezési Főiskola tanfolyamán A művészi fotográfia legújabb fejlődéséről tanított. Részt vett a tanoncoktatásban is, ő volt a fényképész-vizsgabizottság elnöke. 1945-ben indította az Angelo Fotóakadémiát. 1927–1937 között szakcikkeket publikált a Fotóművészeti Hírekben. 1934–1938-ban A Magyar Fotográfia szerkesztője.
Pályájának kezdetén festőies stílusban fotografált, nagyméretű brómolajnyomatait a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. Későbbi képein szuggesztív hangulatokat közvetített torzítólencsékkel, laboratóriumi beavatkozásokkal, majd a modern fotográfia tárgyilagosabb irányát követte. Öregkorára szürrealista látomásokat, az anyag bizarr rajzolataiból kibomló mikrovilágot ábrázolt. Egész életében százezerszámra készítette a műtermi portrékat, zsánerképeket, élete végén mégis megkeseredve, szinte kizárólag élettelen tárgyakból építette képi világát.
Díjak/ösztöndíjak
1924 • Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége-aranyérem • Magyarország koszorús fényképészmestere
1927 • állami aranyérem, Salzburg (A)
1937 • aranykoszorús mester
1956 • MADOME arany jelvénye
1958 • EFIAP
1961 • Daguerre-Niépce-érem, a francia szépművészetek miniszterének díja (F)
1969 • FIAP Honoraire Excellence (F).
Irodalom
SZENES B.: Néhány komoly szó Angelo Funk Pálról. Színházi Élet, 1924/40.
KINCSES K.: Magyar fényképészek A-Z-ig. Angelo Funk Pál, Fotó, 1990/1.
CARTIER-BRESSON, A.–KINCSES K.: Kertész és Brassai előtt. (A modernizmus gyökerei a magyar fotográfiában), Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001
KINCSES K.: Angelo. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2002.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1968 • Műcsarnok, Budapest (kat., életmű-kiállítás).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1923-tól haláláig a világ 216 városában rendezett fotókiállításon vett részt.
1924 • MAOSZ IV. Művészi Fényképkiállítása, Budapest
1929 • Nemzetközi Kiállítás, Bécs (A)
1947 • Nemzetközi Fényképkiállítás, Budapest
1998–2005 • Fotográfusok Made in Hungary. Aki elment, aki maradt, Arles (F), Prága (CZ), Bécs (A), Kecskemét, Isztambul (TR), Antwerpen (B), New York (USA), Krakkó (PL), Berlin (D), Milánó (I), Liverpool (UK), Budapest, Heilmond (NL), London (UK), Moszkva (SU).
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Budapest
Országos Színháztörténeti Múzeum, Budapest.
A cikk lejjebb folytatódik.