Tanulmányait Szentesen kezdte, Kunszentmártonban folytatta és Budapesten fejezte be. Elektroműszerész képzettséget szerzett, s egy budapesti gyárban helyezkedett el. 19 éves korában – autodidakta módon – kezdett el foglalkozni a fényképezés elméletével és gyakorlatával, de csak 1951-től készít fényképeket.
1954-ben választotta a fényképezést hivatásául. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Felvételeire hamar felfigyeltek, díjakat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képeslapoknak, könyvkiadóknak.
1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben, majd az Ádám magazinnál foglalkoztatták. 1988-tól nyugdíjas, azóta kizárólag alkotó munkájának él. Fotográfiai tevékenysége széleskörű és meghatározó, de jelenléte, a művészeti közéletet alakító tevékenysége is hozzátartozik az őt meghatározó képhez. A Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségi tagjaként, 1992-2001 között a Balogh Rudolf-díj kuratóriumának tagjaként nagy figyelemmel kísérte a hazai fotográfiai élet szinte minden rezdülését. Szakmai véleményével, kritikájával sokat segített a fiatal tehetségek pályaindulásánál. Igényességével, megalkuvásra képtelen erkölcsi magatartásával sokaknak jelentett biztos pontot az amúgy értékítéleteiben gyorsan és olcsón változó művészi-szakmai közegben.
1999-ben Demeter-díjat alapított azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért. A díjat, amely 1 millió Ft-tal jár együtt, elsőként 2001-ben Kincses Károlynak, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójának adta át. A következő elismerést a Párizsban élő kitűnő fotográfus, Zaránd Gyula kapta 2002-ben.
Balla Demeter fényképei – amelyek arcképek, riportfotók, tájképek, csendéletek, aktok – végtelenül letisztult, kiérlelt alkotások. Látszólagos egyszerűségük ellenére mély és őszinte érzéseket, tiszta gondolatokat hordoznak. Képei nemcsak a kiállítások tiszta felületein jelennek meg erőteljesen. Riportképei, művészek alkotásainak reprodukciói, illusztrációi – ha úgy tetszik alkalmazott fotói – egyáltalán nem az „alkalmazott” jegyeket hordozzák. Öntörvényűek, felkavaróak, a szövegkörnyezettől, szerkesztői szándéktól függetlenül kivételes egyediségükkel érintik meg szemlélőjüket. Balla Demeter nemcsak a vizuális eszközhasználatban jártas. Legyen meg a te akaratod című albumában saját verseinek is kivételes szerep jutott. Azon kevés fotográfusok közé tartozik, akik számára a „képnyelv” mellett az „irodalmi nyelv” is természetes kifejező eszköz. Írásai, versei is hozzátartoznak életművéhez. Egy vele készült interjúban, amelyben Haláltánc albuma kapcsán róla kérdezvén, így válaszolt:
„Az eddigi munkásságom kb. 200.000 negatív. Nincs olyan nap, amikor a világ minden tájáról ne lenne levelem, látogatóm, kiállításomat nap, mint nap több százan nézik. Az Interneten három anyagom is szerepel. Díjaim számát pontosan nem is tudom, érdemes művész lettem 1987-ben. Alkotásaim ott szerepelnek a világ nagy kiállítótermeiben, pl. New Yorkban a Modern Művészetek Múzeumában, de Moszkvában, Párizsban, s a távoli Ausztráliában is ismernek, annál is inkább, mivel leányom ott él. Látogatásaim alkalmából sok-sok képet készítettem e távoli földrészről is.”
Díjak
1957: VIT-díj
1964: EFIAP (A FIAP, a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége elismerése)
1973: Pravda-díj
1977: Balázs Béla-díj
1987: Érdemes művész
2002: Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díja
2001. Kunszentmárton díszpolgára
2003. Magyar Mûvészetért Díj
2004. Kossuth-díj.
Külföldön megjelent interjúi
1957: Szovjetszkoje Foto
1964: The British Journal of Photography
1964: Stern
1966: Camera (Svájc)
1969: Evergreen (USA)
1969: Cinéma (Franciaország)
1969: Szovjetszkoje Foto
1972: Pravda
1972: Fotoreportyor (SZU)
1972: Szovjetszkoje Foto
1990: Czechoslovak Photographie
Egyéni kiállítások
Fontosabb egyéni kiállításai
1966: Dom Kultury, Varsó, Lengyelország
1968, 1979: Miskolci Képtár
1964: Önálló kiállítás. Varsóban és több lengyelországi városban
1966: Önálló kiállítás. Teherán, Bejrút
1970: Szibéria. Irkutszk, Szovjetunió)
1971: Arcok és Otthonok, PIM, Bp.; István Király Múzeum, Székesfehérvár
1972: Arcok és Otthonok. Balassagyarmat
1973: Arcok és Otthonok. Balmazújváros
1973: Arcok és Otthonok. Debrecen
1973: Arcok és Otthonok. Hajdúszoboszló
1973: Arcok és Otthonok. Biharkeresztes
1974: Arcok és Otthonok. Miskolc
1975: Mai Miskolc – kamarakiállítás. Miskolc
1976: Kerényi kisplasztikái fotókon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977: Mattioni Eszter művészete. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1978: Szovjetúnióban. Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest
1978: Útközben. Szentes, Székesfehérvár
1979: Útközben. Miskolc
1981: A mozgás anatómiája. Vigadó Galéria, Budapest
1982: A mozgás anatómiája. Bécs, Nyíregyháza, Nagyatád
1982: Az Országgyűlés. Kiállítás a Parlamentben, Budapest
1983: A mozgás anatómiája. Szekszárd, Visonta, Dunaföldvár
1983: A mozgás anatómiája. Quedlinburg, Halle (NDK)
1984: Az Országgyűlés. Debrecen
1984: A mozgás anatómiája. Bicske, Siófok, Celldömölk
1985: A mozgás anatómiája. Sopron
1986: A mozgás anatómiája. Nádudvar, Debrecen
1988: Legyen meg a Te akaratod. Fotóművészeti Galéria, Budapest
1991: Legyen meg a Te akaratod. Eger
1991: Gyűjteményes kiállítás. Kunszentmárton
1997: Bagatellek. Francia Intézet, Budapest
1998: Bagatellek. KÖRLÁNC Konferencia kísérő rendezvénye, Esztergom 1999: Bagatellek. Kunszentmárton
1999: Bagatellek. (Festival de l’image) Le Mans (Franciaország)
2000: Pilinszky János emlékkiállítás. London
2001: Az Öreg. Budapest Galéria, Budapest
2003. Az Öreg. Olomouc, Csehország
2003. Az Öreg. Prága, Csehország
2003. Az Öreg. MATÁV Galéria, Budapest
2004. A Titanic képei. Canterbury (UK) Királyi Múzeum
2006. A Titanic képei. Szentes
2006. A Titanic képei. Várnegyed Galéria, Budapest
2007. A Titanic képei. Taliándörögd
2008. Pálya utca 77. Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2009. Művészportrék. Taliándörögd
2011. Balla 80. Répcelak
2011. Balla 80. Petőfi Irodalmi Múzeum