Gyermekéveit Jászapátiban töltötte. 1918-ban építészetet tanult a műegyetemen. 1919: szabadiskola Rippl-Rónai, Vedres Márk műhelyében. 1920-1924: a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakáról nézetei miatt kizárták, végül Vaszary János növendékeként a festő szakon végzett. 1925-1926: európai tanulmányút. 1926-ban letelepedett Párizsban. 1931-ben alapító tagja az Abstraction-Création csoportnak. 1936-ban megszervezte a Les Artistes Musicalistes, 1938-ban a párizsi magyar képzőművészek kiállítását Budapesten. A II. világháború idején bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba, a Magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke. 1946-ban a Salon des Réalités Nouvelles alapító, 1957-től vezetőségi tagja. 1947-ben több magyar művész szereplését biztosította a Réalités Nouvelles c. folyóiratban, majd a következő évben megszervezte párizsi kiállításukat. Az 1950-es években építészeti, urbanisztikai, ipari formatervezési munkák foglalkoztatták. Részt vett a Forme et Vie (Forma és Élet) folyóirat szerkesztésében, az Espace (Tér) csoport tevékenységében. Vezetőségi taggá választották az Union des Artistes Modernes-ben. Halála előtt egy színelméleti abc kidolgozásán fáradozott. Tervezte egy Kör elnevezésű, absztrakt művészekből álló társulás létrehozását. Előkészítette egy önálló, a művészeti írásait egybefoglaló magyar nyelvű kötet kiadását. A XX. sz.-i modern plasztika nemzetközi élvonalában számon tartott művész. Alkotásait az európai avantgárd legjelentősebb absztrakt képviselőinek műveivel együtt említik. Szemlélete kialakításában fontos szerepe volt az Abstraction-Création csoportban végzett munkásságának. Mint a csoport titkára, szervezte kiállításait, tanulmányokat írt folyóiratukba. Ez idő alatt öntötte végleges formába Aranysor c. tanulmányát. A 30-as években ritmus-plasztikáival a tér-idő, a harmónia, a forma és ritmus összhangjának kifejezésére törekedett. Hullámvonalú, spirálisan csavarodó, pillér hatású szobrainak sajátossága a zártság, a határozott befoglaló vonal, ugyanakkor mégis szabadon áramló hajlékonyság. Szobrait nemes anyagból formálta, mahagóni és paliszanderfából vagy aranyló bronzba öntve. Formavilágát Hans Arp és Max Bill munkásságával rokoníthatjuk. A közös vonások a művészeti műhelyre, az időbeli együttmunkálkodásra utalnak. Elméleti munkásságában jelentős szerepet foglal el Aranysor c. műve. Kutatásainak kiindulópontja az antik „sectio aurea” (aranymetszés) elve, azaz egy távolság bizonyos felosztási módja. Az általa meghatározott aranysor egy, a képzőművészetben alkalmazható arányelméletet hozott létre. Művét 1939-ben közölte Problème de la Création, valamint Série d’Or címen. 1952-1953-ban az École des Beaux-Arts előadássorozatán az arányok és színek összefüggését taglalta. Munkássága Magyarországon az 1983-as pécsi és budapesti, a teljes életművet bemutató kiállításig kevéssé ismert.
Irodalom
SANDOZ, A.: Exposition ~, Montparnasse, 1929/56.
RAMBOSSON, Y.: A propos de l''''exposition ~, Comoedia, 1929. április 26.
GHYKA, M. C.: Le Nombre d''''Or, 1931, Párizs
COUTIN, R.: La Série d''''Or de ~, Les Cahiers de France, 1941. november
KUNSTLER, CH.: ~ et la Série d''''Or, La Gerbe, 1942. február 19.
C. P.: ~ et la Série d''''Or, Beaux-Arts, 1942. november 10.
BENOIST, L.: La Série d''''Or d''''~, La Nouvelle Revue Française, 1943. január 1.
CHEVALIER, D.: Exposition Herbin et ~, Arts, 1946. november 15.
ELGAR, F.: Herbin et ~ à la Galerie Maeght, Carrefour, 1946. november 28.
HAJDU I.: ~ kiállítása, Magyar Szemle, 1946. december 8.
ETIENNE, CH.: La sculpture de ~, Combat, 1948. május 5.
CH. L.: Les Expositions - ~ chez Maeght, Opera, 1948. május 12.
DÉGAND, L.-AHARD, J.-GINDERTAEL, R. V.: Témoignages pour l''''art abstrait, 1952, Párizs
SEUPHOR, M.-FRIEDRICH, É.: ~, 1956, Párizs
SEUPHOR, M.: ~ Cimaise, 1956. szeptember-október
BOUDAILLE, G.: ~ Cimaise, 1958/2.
GIEIDEON-WELKER, C.: Contemporary Sculptur, 1960, New York
BAYER R.: Entretiens sur l''''art abstrait, 1964, Genf
PASSUTH K.: XX. sz.-i magyar művészek külföldön (kat., 1970)
PASSUTH K.: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919-1925, Budapest, 1974
DEÁK D.: Emlékeztető sorok ~ról, Műgyűjtő, 1974/2.
Art Abstrait - Art Concret (kat., Musée d''''Art Moderne, Párizs, 1977)
Abstraction-Création (kat., 1978)
Retrospektive ~ (kat., Skulpturenmuseum, Marl, 1979)
Réalités Nouvelles (kat., Musée des Beaux-Arts de Calais, 1980)
SARKADI E.: ~ és az Abstraction-Création, Ars Hungarica, 1982/1. + 8 t.
SARKADI E.: ~ (gyűjt., kat., Janus Pannonius Múzeum füzetei 46., 1983)
SARKADI E.: Mozgásformák és ritmusok, ~ hazai életmű kiállításai, Művészet, 1983. november
PASSUTH K.: L''''avantgarde en Hongrie 1910-1930, G. Franka Berndt (kat., 1984)
BEÖTHY, AYIN ~ et l''''Avant-Garde Hongroise (gyűjt., kat., bev. tan., G. Franka Berndt)
AUPETITALLOT, Y.: La série d''''Or (bev. tan., 1985-86)
FABRE, G.: ~ 1897-1961 (kat., G. Franka Berndt, 1991).
Bővebb életarjz
Az első világháború alatt katonaként szolgált, ezt követően, 1918-ban iratkozott be a Műegyetem építészeti szakára, de 1919-től már a szobrászat is foglalkoztatta, és Vedres Márk műhelyét kezdte látogatni. Ez idő tájt kötött barátságot Szenes Árpáddal, akihez különösen a buddhizmus és a keleti művészetek iránti közös érdeklődés kötötte. (Beöthy ekkoriban kezdett komolyan foglalkozni a teozófiával is.)
1920-tól a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanult, de onnan baloldali nézetei miatt 1924-ben kizárták. Vaszary János jóindulatának köszönhetően azonban festő szakon elvégezhette az utolsó évet, és így megkapta diplomáját. Már ekkor foglalkoztatta a morfológia és az arányok problémája, amivel később, az Aranysor című teoretikus kötetében foglalkozott bővebben. Ebben dolgozta ki azt a képzőművészetben alkalmazható, matematikai képleteken alapuló arányelméletet, amely az antik sectio aureára, az aranymetszés elvére épül.
1925-ben sikerült ösztöndíjhoz jutnia, amellyel európai tanulmányútra indult. Bécs, München, Nürnberg, London, valamint több olasz város, Róma, Nápoly, Velence és Firenze megismerése után, 1925 végén Párizsba érkezett, és ott végleg letelepedett. Különösen Arp és Archipenko szobrai hatottak rá. 1927-től leegyszerűsített emberi alakokat ábrázoló szobrai az organikus absztrakció felé közelítettek. Ekkoriban ismerkedett meg későbbi feleségével, Steiner Anna festőnővel. Házasságukból két leány született, egyikük, Ágnes (Ayin) szintén képzőművész lett. Beöthy 1928-ban a Galerie Sacre du Printemps-ban állított ki először,majd 1929-ben a Galerie Zakban volt egyéni kiállítása, ahol egy évvel korábban Kandinszkij mutatkozott be. Ezzel egyidőben részt vett az UME és a KUT Nemzeti Szalon-beli tárlatain is.
1929 augusztusában Farkas, Réth és többek társaságában szerepelt a Galerie Editions Bonaparte Art abstrait (Absztrakt művészet) címmel, két részben megrendezett kiállításán. 1929–1930 után csak fával dolgozott. Paraboles-szobrai továbbra is az emberi test ábrázolásából indultak ki, de a korábbinál elvontabb formában. 1930-ban létrejött az Union des Artistes Modernes (UME, Modern Művészek Egyesülete), amelynek később vezetőségi tagja lett. Az egyesület a megalakulás évében – többek között Beöthy részvételével – a Musée des Arts Décoratifs-ban rendezte meg első kiállítását. 1931. február 15-én a felelős igazgatónak megválasztott Auguste Herbin vezetésével megalakult az Abstraction-Création csoport, Beöthy ennek is kezdettől fogva aktív tagja volt, és később alelnökévé is választották.
Nemcsak a kiállítások szervezéséből vette ki részét, de értékes tanulmányokat is közölt a csoport folyóiratában. Ugyancsak 1931-ben szerepelt a Galerie de la Renaissance-ban sorra kerülő 1940 című tárlaton. Beöthy 1932-ben csatlakozott a Muzikalisták csoportjához, és 1936-ban Les Artistes Musicalistes címmel Budapesten kiállítást szervezett számukra. Neki köszönhető az első magyarországi absztrakt kiállítás is (Art abstrait Franco-Hongrois), amelyet párizsi művészek alkotásaiból a Tamás Galériában rendeztek 1938-ban. Ebből az alkalomból Le problême de la Création (Az alkotás problémája) címmel előadást tartott Budapesten, amelynek szövegét 1939-ben Párizsban, francia nyelven is megjelentette. A harmincas években készült csavarodó, oszlopszerű térplasztikáin az idő, a tér és a ritmus harmóniájának megteremtésére törekedett, majd 1939-től a képzőművészeti alkotás és a matematikai arányok kapcsolatáról az Aranysorban kifejtett elméletét igyekezett munkáiban bemutatni.
A második világháború alatt saját lakásában lévő nyomdagépén készített röplapok, plakátok előállításával segítette a francia ellenállási mozgalmat. (Később, amikor szerette volna megkapni a francia állampolgárságot, kérését azzal az indoklással utasították el, hogy nem volt katona a háború alatt. Magyar állampolgárságát elveszítette, a franciát pedig sohasem kérte újra.) Egy ideig elnöke volt a háború után megalakult, az ellenállásban részt vevő magyar művészeket tömörítő egyesületnek, az Artistes Hongrois de la Résistance ã Parisnak. 1946-ban közeli barátjával, Auguste Herbinnel együtt állított ki a Galerie Denise Renében, és még az évben egyik alapítója lett a Salon des Réalités Nouvelles-nek. 1947-ben az Európai Iskola Francia–magyar kiállításán (a Tamás Galériában) egy szobortervének tusrajzával, míg a Galerie de Bussyben szervezett, magyar művészeket egybegyűjtő, Peintres, Sculpteurs et graveurs de l’Ecole de Paris címmel megrendezett kiállításon három szobrával szerepelt.
1949-ben Innsbruckban részt vett a Musique et Art Plastique (Zene és képzőművészet) elnevezésű rendezvényen. 1951-ben Fernand Léger-vel és Le Corbusier-val közösen megjelentette a Formes et Vie (Forma és élet) folyóirat első számát, majd André Blockal és Félix Del Marle-lal létrehozta az építészeket és képzőművészeket tömörítő Espace (Tér) csoportot (ennek tagja volt Nicolas Schöffer és Victor Vasarely is). 1952–1953-ban az Ecole des Beaux-Arts építészkarán Couleurs et proportions (Színek és arányok) címmel előadás-sorozatot tartott. Sok-sok évvel korábbi építészeti tanulmányait is hasznosítva, 1953 –1955 között közreműködött a háború alatt szinte teljesen elpusztult Le Havre újjáépítésében. Újonnan épülő há- zakhoz tervezett fali dekorációkat, közterületekre térplasztikákat, 1954-ben pedig egy verneuil-sur-avre-i iskola (Ecole des Roches) felújítási munkáinak terveiben vett részt.
Munkatársa volt az Architecture d’aujourd’hui (Mai építészet) folyóiratnak. 1954-ben egy G. Lagneau által tervezett casablancai épület számára faliképet készített. Gropius és Le Corbusier mellett ő is vezetőségi tagja volt az Union des Architectes Modernes-nek (Modern Építészek Egyesülete). Az építészethez fűződő tevékenysége mellett továbbra is aktívan foglalkozott a szobrászattal. Utolsó alkotásaiból teljesen eltűntek az antropomorf elemek, és hogy a korábbinál is fontosabbá vált számára a mozgás kifejezése, azt a La Guêpe (Darázs, 1957) vagy a La Mouette (Sirály, 1959) is bizonyítják, amelyeknek légies, végletekig leegyszerűsített formái csak a repülés útját jelölik. Szobrainak legjelentősebb gyűjteményével a grenoble-i múzeum rendelkezik, amely önálló termet is szentel a művésznek, de a budapesti Szépművészeti Múzeum is őrzi néhány szobrát.
Festői tevékenysége kevéssé ismert, pedig jelentős mennyiségű – Herbin és Del Marle szellemében készült – konstruktív képet hagyott hátra. Az ötvenes évektől fotózással is foglalkozott. Beöthy katonásan szigorú modorú ember volt. Ahogy egyik lánya, Ayin írta visszaemlékezésében: „Apám nem adott nekem halat: horgászni tanított meg.” Élete utolsó éveiben eltávolodott ismerőseitől és családjától; elkü- lönülve, magányosan élt. Így történhetett meg, hogy montrouge-i műtermében (place Jules Ferry 42) bekövetkezett halálát csak több nappal később fedezték fel. Legutóbb 2004-ben a montbéliard-i Musée du chåteau des ducs de Würtenbergben rendeztek kiállítást szobraiból, papírmunkáiból (rajzok, pasztellek, gouache-ok) és fotóiból.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1928 • Galerie Sacre du Printemps, Párizs
1929 • Galerie Zak, Párizs
1930 • Galerie Bonaparte, Párizs
1931 • ~ szobrai és rajzai [Peitler I. képeivel], Kovács Á. Szalonja
1934 • ~ szobrai [Closon festményeivel], Abstraction-Création Kiállítóterem, Párizs
1942 • Centre d’Etudes Hongroises, Párizs
1946 • Galerie Denise René [Auguste Herbinnel], Párizs
1948 • Galerie Maeght (gyűjt.) Párizs
1952 • La Librairie des Archers, Lyon
1953 • Galerie Ex-Libris, Brüsszel • G. CAW, Antwerpen
1958 • Berri-Lardy, Párizs
1974 • Bargere [Auguste Herbinnel], Köln
1979 • Sculpturen-M., Marl (gyűjt)
1983 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs (gyűjt., kat.)
1985 • ~ et l’avant-garde hongroise, Galerie Franka Berndt, Párizs
1990 • Állandó különterem • Musée d’Art Moderne, Grenoble
1991 • Galerie Franka Berndt, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1923 • Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola növendékei munkáinak kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1928 • Új Művészek Egyesülete, Nemzeti Szalon, Budapest
1929 • Képzőművészek Új Társasága, Nemzeti Szalon, Budapest • Függetlenek Szalonja, Grand Palais, Párizs • A Párizsi Iskola, Galerie Renaissance, Párizs • Absztrakt művészet I., II., Galerie Bonaparte, Párizs
1930 • Az Union des Artistes Modernes első kiállítása, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1931 • Modern Magyar Művészet – Párizsi művészek, Galerie Renaissance, Párizs
1933-1934 • Abstraction-Création I., II., Párizs
1936 • Les Artistes Musicalistes bemutatkozása, Nemzeti Szalon, Budapest
1938 • Párizsi magyar művészek, Tamás Galéria, Budapest
1939 • Réalités Nouvelles II., Galerie Charpentier, Párizs
1942, 1944 • Galerie Berri-Raspail, Párizs
1945 • Párizsi magyar művészek tegnap és ma, Galerie Beaux-Arts, Párizs
1946 • Nemzetközi modern művészet, Musée d’Art Moderne, Párizs
1946-1960 • Réalités Nouvelles kiállításai, Párizs
1947 • Kortárs francia és magyar képzőművészek, Galerie de Bussy, Párizs • Az Európai Iskola XV. francia-magyar kiállítása, Tamás Galéria, Budapest
1948 • Absztrakt művészet, M. de Arte Moderna, São Paulo • Francia, spanyol köztársasági és magyar művészek, Nemzeti Szalon, Budapest
1954 • Az absztrakt szobrászat első szalonja, Galerie Denise René, Párizs
1955 • Biennálé, Antwerpen
1957 • Absztrakt művészet – Az első generációk 1910-1938, Saint-Etienne
1965 • Nemzetközi Szobrász Biennálé, Athén
1967 • Kelet-európai avantgarde 1910-1930, Kunstverein, Berlin
1970 • XX. sz.-i magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok (kat.)
1973 • A Salon Musicalistes 1932-1960, első retrospektív, Galerie Hexagramme, Párizs
1978 • Abstraction-Création 1931-1936, Musée d’Art Moderne de la ville de Paris, Párizs
1979 • A 30-as évek művészete Franciaországban, Saint-Etienne • Budapest-Párizs, Orangerie, Párizs
1980 • Réalités Nouvelles, Musée des Beaux-Arts, Calais
1985 • Contrast of Form – Geometric Abstract Art, MOMA, New York
1988 • Les années U. A. M. 1929-1958, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1990 • Arte Abstracto – Arte Concreto, Paris 1930, IVAM Centre J. Gonzales, Valencia.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Anvers
Basel
Fővárosi Képtár, Budapest.
Grenoble
Honolulu
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Lille
Middelheim
Musée d’Art Moderne, Párizs
Sculpturen Museum, Marl
Szépművészeti Múzeum, Budapest.