Borsi Sándor szobrászművész bronz plasztikáiról híres. A művész évtizedekig tanított, ma is tanárként dolgozik Apátfalván, Kiszomboron él. Először viasszal kezdett dolgozni, majd kollégái bíztatására elkezdte kialakítani saját műhelyét, még egy kis öntődét is létrehozott portáján. A gyermekkori emlékekből merítve bronzöntésbe kezdett. A művész alkotásait neves fórumok is ennek jeleként 2000-ben felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagjai közé. Borsi Sándor sok szállal kötödik Makóhoz, s nemcsak művészete, hanem oktatói munkájának eredménye is a Művésztelephez köti: „Borsi alkotásai a szenvedéstörténetet és felülemelkedést ábrázolják. A müvész minden munkája fohász, imádság is egyben.”
„A test és lélek vívódásai izgatnak, nem az egyes emberé, hanem a térdre kényszerített Emberé, akinek arca újra és újra a sárba hull. Arra törekszem, hogy a szobraim felkiáltójelek legyenek. Hiábavaló kiáltások a létbe vetettség megválaszolhatatlan kérdéseire.”…
Kisszombori közösség aktív tagja: Ahogy a helytörténeti gyűjteményről számot adó 2011-es bejegyzés is mutatja: „november 19-ére elkészült lóré kiállításában munkálkodtak: Sipos György, a terveket készítette, Nagyközségi Önkormányzat az engedélyezést intézte, és téglával támogatott, Fancsali Zoltán, Csonka Ferenc, Kőszegi Zoltán, aki még a Helytörténeti Gyűjteményre cégért is kovácsol majd Borsi Sándor terve alapján, Kis Róbert, Rácz Ferenc, aki helyet adott, és több helyre szállítgatta a kapott lórét. Nagy Gyula, Sass Imrétől sok mindent megtudtunk a gazdasági vasútról, Frank Zoltán, Gajdán László pedig hegesztett és Borsi Sándor, aki a plakáttervezésekben, keresztek festésében, helyreállításában is segítségünkre van, és nagyon szívén viseli a helyi épületek sorsát olyannyira, hogy egy 1876-os térkép alapján megrajzolta eredeti formájukban az épületeket.