1950-1955: Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar. 1955-től dolgozik a Szegedi Tervező Vállalatnál (jelenleg: Délterv), műteremvezető, majd 1965-től műszaki igazgatóhelyettes, közben elvégezte a Mesteriskolát. 1961-1962-ben a londoni County Council Architects Departement munkatársa. Tevékeny részt vállal a Magyar Építészek Szövetsége munkájában, melynek 1964-től a tagja, majd 1982-1990 között elnöke. 1960-ban kapott Ybl-díjat a keceli (1958) és csongrádi (1957) általános iskolák terveiért, valamint a Szeged, Dóm tér mögötti terület részletes rendezési terveiért (1957). 1964-ben Magyar Építészek Szövetsége-emlékéremmel, 1990-ben Aranyéremmel is kitüntették, 2004-ben Kossuth-díjat kapott. 1985-ben címzetes egyetemi tanár lett. 1999: a Magyar Építészek Szövetsége örökös tiszteletbeli elnöke. Elméleti síkon a tervezési munka szervezési kérdéseivel, az építészet és társadalom egymásra hatásával foglalkozik. Az 1990-es években jelentős helyi politikai szereplést is vállalt. Részt vett az 1950-es évek nagyszabású városrendezési pályázatain (Ózd, Szolnok, Gyöngyös).
Interjú
Tiszteletlen Építészet?, MTV-1, 1976. január 10.
Művészeti magazin, MTV-1, 1977. május 26.
Unokáink is látni fogják, MTV-1, 1977. július 2.
Irodalom
Az építőipar és építőművészet másfél évtizedének eredményeiről, in: Magyar Építőművészet, 1960/2.
SÜDI E.: Szeged, Ravatalozó a belvárosi temetőben, in: Magyar Építőművészet, 1961/6.
KŐHALMI J.: Lakóépület, Szeged, Korányi rakpart, in: Magyar Építőművészet, 1962/4.
MAJOR M.: Az Építészet új világa, Budapest, 1969.