partnereink
partnereink
BRASSAÏ
[ifj. Halász Gyula]
fotóművész
(Brassó, 1899. szeptember 9.–Párizs, 1984. július 7.)
1918-1922: megszakításokkal képzőművészeti főiskolai (akadémiai) tanulmányokat folytatott Budapesten, ill. Berlinben. 1934: Emerson-plaket; 1937: Daguerre-emlékérem Budapestről; 1957: Médaille d'Or à la B. de photographie, Velence; 1966: American Society of Magazine Photographers díja; 1974: Médaille de la ville d'Arles; 1976: Chevalier de la Légion d'Honneur; 1978: Grand Prix national de la photographie, Párizs.
1924 február végétől Franciaországban, főként Párizsban élt. ~ párizsi léte a teljes anyagi bizonytalanság jegyében kezdődött. Francia, német és erdélyi lapoknak írt riportokból, s alkalmi rajzolásból tartotta el magát. Zsebében volt a Brassói Lapok munkatársi igazolványa, de ez a megélhetéshez igen kevésnek bizonyult. A fényképezéssel úgy került kapcsolatba, hogy riportjaihoz kezdetben mások által készített fotográfiákat vásárolt. Ekkor még fényképezőgépe sem volt. Rövidesen átlátta: gazdaságosabb, ha a maga készítette képekkel illusztrálja írásait. 1930 elején lett saját fényképezőgépe (Bergheil-Voigtländer, 6x9 cm, f:4,5, majd 1935-től egy Rolleiflex), a Hotel Glacière-ben, ahol lakott, egy másik szobában laboratóriumot rendezett be. Fényképezésre, többek között éjszakai felvételek készítésre vonatkozó ismereteket az akkor fotográfusként már befutott André Kertésztől kapott. Ez a későbbiekben kettőjük között konfliktusokhoz vezetett. Kertész visszaemlékezésében ötletlopással és hálátlansággal vádolta a fotográfust, akinek 1932 végén már ~ név alatt jelent meg a Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) című albuma. (Párizs: Arts et Métiers Graphiques, előszó: Paul Morand.) Az alig két éve fényképező szerző a kötet nyomán hamarosan világhírűvé vált. E pályafutás gyorsasága nemzetközi mércével mérve is ritka jelenség. Az eredmény elsődleges alapja: ~ képzőművészeti diploma nélkül is magas szintű látáskultúrával rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy a Kertész-tanítás ugyancsak hatékonynak bizonyult. Föltételezhető továbbá, hogy szemléletileg hatott rá Eugene Atget (1856-1927) Párizs-képeinek kiadása is (Párizs: Jouquires, 1930). A Paris de nuit fotótechnikailag is egy trouvaille volt; ezt megelőzően az éjszakai fényképezésnek - különösen ilyen egybefüggő rendszerben - szinte nem volt előzménye. A technikai jelentőségen túl a képek zömének líraisága, amelyet a finom átmeneti tónusok felfokoztak, illetőleg a szociális elesettségről tanúskodó felvételek drámai volta, amiknél az előadásmód a demagógiát elkerülve lett együttérző, ámulatba ejtette a kortársakat, s máig érő értékeket testesít meg. A látványt valamennyi albumlap esetében elég egyértelműen a képzőművészeti gyakorlatból hozott kompozíciós tudás, fegyelem fogta keretbe. E kötetből számos ~ által kedvelt kép kimaradt. Ezek, valamint később a párizsi éjszakai életről készített felvételei a maguk idejében a prűdnek kevéssé nevezhető francia fővárosban sem kaphattak kötetet. (Nyilvánosházakban készült képek, kábítószer-élvezőket, prostituáltakat, pederasztákat ábrázoló fotográfiák.) Ezek kiadására végül 1976-ban került sor Le Paris secret des Années 30 - A harmincas évek titkos Párizsa címmel (Párizs: Gallimard; London: Thames and Hudson; New York: Pantheon Books). Az e témakörben készült fényképek közül csak a "szolidabbak" jelenhettek meg Az éjszakai Párizsban. Brassai jó emberi és szakmai kapcsolatba került Picassóval is, erről két könyve tanúskodik (Les Sculptures de Picasso - Picasso szobrai - Párizs: La Chêne, 1949; Conversation avec Picasso - Beszélgetések Picassoval - Párizs, Gallimard, 1964 - ez utóbbi magyarul: Budapest, 1968). 1930-1963 között: fotográfusként dolgozott különböző sajtóorgánumoknak is (Minotaure, Verve, Picture Post, Lilliput, Coronet, Labyrinthe, Réalités, Plaisirs de France, Harper's Bazaar). Idősebb korában érdeklődése a graffitik fényképezése felé fordult, ennek emlékét egy album őrzi (Graffiti, Stuttgart: Belser Verlag, 1960; Párizs: Editions du Temps, 1961). Életének, művészi pályafutásának sok eseményére világít rá az Előhívás. Levelek (1920-1940) című kötet (Bukarest, 1980). Hamvai Párizsban a Montparnasse temetőben nyugszanak.
1924 február végétől Franciaországban, főként Párizsban élt. ~ párizsi léte a teljes anyagi bizonytalanság jegyében kezdődött. Francia, német és erdélyi lapoknak írt riportokból, s alkalmi rajzolásból tartotta el magát. Zsebében volt a Brassói Lapok munkatársi igazolványa, de ez a megélhetéshez igen kevésnek bizonyult. A fényképezéssel úgy került kapcsolatba, hogy riportjaihoz kezdetben mások által készített fotográfiákat vásárolt. Ekkor még fényképezőgépe sem volt. Rövidesen átlátta: gazdaságosabb, ha a maga készítette képekkel illusztrálja írásait. 1930 elején lett saját fényképezőgépe (Bergheil-Voigtländer, 6x9 cm, f:4,5, majd 1935-től egy Rolleiflex), a Hotel Glacière-ben, ahol lakott, egy másik szobában laboratóriumot rendezett be. Fényképezésre, többek között éjszakai felvételek készítésre vonatkozó ismereteket az akkor fotográfusként már befutott André Kertésztől kapott. Ez a későbbiekben kettőjük között konfliktusokhoz vezetett. Kertész visszaemlékezésében ötletlopással és hálátlansággal vádolta a fotográfust, akinek 1932 végén már ~ név alatt jelent meg a Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) című albuma. (Párizs: Arts et Métiers Graphiques, előszó: Paul Morand.) Az alig két éve fényképező szerző a kötet nyomán hamarosan világhírűvé vált. E pályafutás gyorsasága nemzetközi mércével mérve is ritka jelenség. Az eredmény elsődleges alapja: ~ képzőművészeti diploma nélkül is magas szintű látáskultúrával rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy a Kertész-tanítás ugyancsak hatékonynak bizonyult. Föltételezhető továbbá, hogy szemléletileg hatott rá Eugene Atget (1856-1927) Párizs-képeinek kiadása is (Párizs: Jouquires, 1930). A Paris de nuit fotótechnikailag is egy trouvaille volt; ezt megelőzően az éjszakai fényképezésnek - különösen ilyen egybefüggő rendszerben - szinte nem volt előzménye. A technikai jelentőségen túl a képek zömének líraisága, amelyet a finom átmeneti tónusok felfokoztak, illetőleg a szociális elesettségről tanúskodó felvételek drámai volta, amiknél az előadásmód a demagógiát elkerülve lett együttérző, ámulatba ejtette a kortársakat, s máig érő értékeket testesít meg. A látványt valamennyi albumlap esetében elég egyértelműen a képzőművészeti gyakorlatból hozott kompozíciós tudás, fegyelem fogta keretbe. E kötetből számos ~ által kedvelt kép kimaradt. Ezek, valamint később a párizsi éjszakai életről készített felvételei a maguk idejében a prűdnek kevéssé nevezhető francia fővárosban sem kaphattak kötetet. (Nyilvánosházakban készült képek, kábítószer-élvezőket, prostituáltakat, pederasztákat ábrázoló fotográfiák.) Ezek kiadására végül 1976-ban került sor Le Paris secret des Années 30 - A harmincas évek titkos Párizsa címmel (Párizs: Gallimard; London: Thames and Hudson; New York: Pantheon Books). Az e témakörben készült fényképek közül csak a "szolidabbak" jelenhettek meg Az éjszakai Párizsban. Brassai jó emberi és szakmai kapcsolatba került Picassóval is, erről két könyve tanúskodik (Les Sculptures de Picasso - Picasso szobrai - Párizs: La Chêne, 1949; Conversation avec Picasso - Beszélgetések Picassoval - Párizs, Gallimard, 1964 - ez utóbbi magyarul: Budapest, 1968). 1930-1963 között: fotográfusként dolgozott különböző sajtóorgánumoknak is (Minotaure, Verve, Picture Post, Lilliput, Coronet, Labyrinthe, Réalités, Plaisirs de France, Harper's Bazaar). Idősebb korában érdeklődése a graffitik fényképezése felé fordult, ennek emlékét egy album őrzi (Graffiti, Stuttgart: Belser Verlag, 1960; Párizs: Editions du Temps, 1961). Életének, művészi pályafutásának sok eseményére világít rá az Előhívás. Levelek (1920-1940) című kötet (Bukarest, 1980). Hamvai Párizsban a Montparnasse temetőben nyugszanak.
Egyéni kiállítások
1945 • Galerie Renou et Colle, Párizs • Rendez-Vous, Théâtre Sarah-Bernhardt, Párizs
1947 • En passant, Théâtre Agnes, Capri
1949 • D'Amour et d'eau fraîche, Champs-Elysées, Párizs
1950 • Phedre, L'Opéra de Paris
1963 • Retrospektív kiállítás, Bibliothèque Nationale, Párizs
1988-1989 • Paris le jour, Paris la nuit, Musée Carnavalet, Párizs
1997 • Distorsions, Francia Intézet, Budapest
1945 • Galerie Renou et Colle, Párizs • Rendez-Vous, Théâtre Sarah-Bernhardt, Párizs
1947 • En passant, Théâtre Agnes, Capri
1949 • D'Amour et d'eau fraîche, Champs-Elysées, Párizs
1950 • Phedre, L'Opéra de Paris
1963 • Retrospektív kiállítás, Bibliothèque Nationale, Párizs
1988-1989 • Paris le jour, Paris la nuit, Musée Carnavalet, Párizs
1997 • Distorsions, Francia Intézet, Budapest
Kiállítások az adatbázisban:
Válogatott csoportos kiállítások
1989 • A magyar szociofotó tegnap és ma, Fővárosi Képtár, Budapest.
1989 • A magyar szociofotó tegnap és ma, Fővárosi Képtár, Budapest.
Főbb művei
Voluptés de Paris, Párizs, 1934
Trente Dessins, Párizs, 1946
Camera in Paris, London, 1949
Histoire de Marie, Párizs, 1949
L 'OEil de Paris, Párizs, 1952
Séville en Fete, Párizs, 1954
Transmutations, Lacoste, 1967
Henry Miller Grandeur Nature, Párizs, 1975
Paroles en l'air, Párizs: Simoëín, 1977
Henry Miller Rocher Heureux, Párizs, 1978
Les Artistes de ma vie, New York, Párizs, 1982.
Voluptés de Paris, Párizs, 1934
Trente Dessins, Párizs, 1946
Camera in Paris, London, 1949
Histoire de Marie, Párizs, 1949
L 'OEil de Paris, Párizs, 1952
Séville en Fete, Párizs, 1954
Transmutations, Lacoste, 1967
Henry Miller Grandeur Nature, Párizs, 1975
Paroles en l'air, Párizs: Simoëín, 1977
Henry Miller Rocher Heureux, Párizs, 1978
Les Artistes de ma vie, New York, Párizs, 1982.
Irodalom
Finta Z.: Paris de Nuit. - ~ fotó-riportsorozata az éjszakai Párizsról, Brassói Lapok, 1933. január 22.
Hevesy I.: A magyar fotóművészet története, Budapest, 1958
Soucek, L.: ~, Prága, 1962
Hevesy I.: Az egyetemes fotóművészet története, Budapest, 1964
Halász Gy. [Id.]: A századik év küszöbén, Visszaemlékezések, Bukarest, 1967
~: Előhívás. Levelek (közread.: Halász K., vál., jegyz., és utószó: Horváth A.), Bukarest, 1980
Erdélyi L.: Az ugródeszka nem enged, Utunk, 1981/7.
Osman, C.: Histoire de la photographie, Párizs, 1986
~. Paris le jour, Paris la nuit, Párizs, 1988
Albertini B.: ~ s egy Brassai kiállításról, Fotóművészet, 1989/2.
Koscatzky, W.: Die Kunst der Photographie, Wien, 1989
Kincses K.-Lugosi Lugo L.-Mátyássy M.-Borhan, P.-Katona I.: A. Kertész 1894-1985-1994, Budapest, 1994.
Finta Z.: Paris de Nuit. - ~ fotó-riportsorozata az éjszakai Párizsról, Brassói Lapok, 1933. január 22.
Hevesy I.: A magyar fotóművészet története, Budapest, 1958
Soucek, L.: ~, Prága, 1962
Hevesy I.: Az egyetemes fotóművészet története, Budapest, 1964
Halász Gy. [Id.]: A századik év küszöbén, Visszaemlékezések, Bukarest, 1967
~: Előhívás. Levelek (közread.: Halász K., vál., jegyz., és utószó: Horváth A.), Bukarest, 1980
Erdélyi L.: Az ugródeszka nem enged, Utunk, 1981/7.
Osman, C.: Histoire de la photographie, Párizs, 1986
~. Paris le jour, Paris la nuit, Párizs, 1988
Albertini B.: ~ s egy Brassai kiállításról, Fotóművészet, 1989/2.
Koscatzky, W.: Die Kunst der Photographie, Wien, 1989
Kincses K.-Lugosi Lugo L.-Mátyássy M.-Borhan, P.-Katona I.: A. Kertész 1894-1985-1994, Budapest, 1994.
(Albertini Béla)
A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!
kiállítások
