1904-1905: budapesti Iparművészeti Iskola, díszítőszobrászati osztály, mestere: id. Mátrai Lajos. 1907-ben Pécsett a Zsolnay kerámiagyárban dolgozott Kapás Nagy Mihály mellett, majd arcképek másolásából élt. 1908 augusztusában érkezett Párizsba. Brummer József szobrász, a későbbi neves műkereskedő részére másolt afrikai szobrokat, illetve modellt állt művészeknek. A „La Ruche”-ben lakott. 1910-1913-ban a szülővárosától kapott ösztöndíjjal a La Palette Akadémián tanult. 1910-től szerepelt kiállításokon. 1912-ben Canudo folyóiratának, a Montjoie-nak a titkára, megismerkedett a korszak minden jelentős művészével. 1914-1918 között katona. 1920-ban hároméves szerződést kötött Léonce Rosenberg műkereskedővel, szerepelt galériájának kiállításain. 1922-ben francia állampolgárságot kapott. 1924-1930 között Marcel Coard-ral együttműködve több jelentős art deco enteriőr elkészítésében vett részt (Pierre Cocteau háza Touraine-ben, Jacques Doucet divattervező stúdiója Neuillyben stb.). Művei bekerültek fontos magángyűjteményekbe. 1930-1953-ig tagja és kiállítója az UAM-nek (Union des Artistes Modernes). Bábterveket készített az Arc-en-Ciel bábszínháznak (vezetője Blattner Géza). A II. világháborútól haláláig nagy szegénységben, elfeledve élt. Kapcsolata Magyarországgal sohasem szakadt meg, publikált hazai folyóiratokban, kiállított Budapesten, és hazalátogatott (1959). Újrafelfedezése 1973-as kiállításával kezdődött el. Korai művei három szobor kivételével (Fej, aranyozott bronz, 1912; Álló nő, bronz, 1913; Fej – Kubista fej, kő, 1914) – megsemmisültek. (Az utóbbi bronzváltozatai: Saint Etienne, Musée d’Art et d’Industrie, Fővárosi Képtár letét a László Károly-gyűjteményből). Művészetének korai kubista periódusáról ezért nem tudunk teljes képet alkotni. 1919-ben geometrikus idomok egybeépítésével három nonfiguratív szobrot alkotott, amelyek rokonok F. Léger ekkor készült képeivel, és a korszak szobrászatának fő művei közé tartoznak. (Kubista kompozíció, kő; Absztrakt figura, aranyozott bronz; Kúpok és gömbök, bronz), a hozzájuk készült tusrajzok párizsi magántulajdonban vannak. 1920-1921-ben még készített kubista fejeket, erősen absztrahált figurákat és festett kődomborműveket, majd egyre inkább az art déco jellegzetes szobrásza lett. Népszerűek voltak elegáns, stilizált állatfigurái (Párduc, gránit, 1924 körül; Hal, ónix, 1924; Páva, hegyi kristály és obszidián, 1929). Az 1920-as évek második felétől visszatért a hagyományos figuratív ábrázoláshoz. Vaskos, tömbszerű alakjai H. Laurens ekkori szobraival rokonok. (Álló női akt, kő, 1928-30; Álom, bronz, 1929; Ádám és Éva, márvány, 1930). Reliefjei mozgalmasak, erősen rajzos hatásúak (Nő kosárral, 1935, bronz; Három asszony gyerekkel, gipsz, 1948). 1935-ös görögországi utazása a klasszicizáló tendenciákat erősítette fel művészetében.
Irodalom
BOR P.: ~ és szobrászata, Budapest, 1926
ELSEN, A. E.: Origins of modern sculpture: Pioneers and Premises, Oxford, 1974
PASSUTH K.: Magyar művészek az európai avantgarde-ban, 1919-1925, Budapest, 1974
KARSHAN, D.: ~, Párizs, 1973 (komplett bibliográfiával)
SZELESI Z.: Szegedi avantgarde szobrászok, in: Móra Ferenc Múzeum Évkönyv, 1972-73/2.
MARCILHAC, F.: ~: A pioneer of modern sculpture, The Connoisseur, 1974/5., Vol. 186. N. 747
SZELESI Z.: ~ utolsó évtizede, in: Móra Ferenc Múzeum Évkönyv, 1978-79/1.
BRANDT, F. R.: Art déco: Patrons and Designers, Apollo, 1985/12.
APRÓ F.: Adatok ~ pályakezdéséhez, Párizs, 1908-14. Tiszatáj, 1988/10.
REICHARD, R.: ~ (1888-1971). Kubistische und nachkubistische Skulpturen 1913-1950, Frankfurt/Main, 1988
SZUROMI P.: ~, Szeged, 1989.
Bővebb életrajz
Szülei korán elváltak, ezért zavaros családi környezetben, és nagy szegénységben telt gyerekkora. 1905-től a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult id. Mátrai Lajosnál, de a gipszszobrok másolása, a dekoratív virágfüzérek mintázása nem elégítette ki, és otthagyta mesterét. Ezt követően rövid ideig Kimnach László műtermében dolgozott. 1907-ben a pécsi Zsolnay kerámiagyárban kapott munkát, de miután nem voltak megelégedve vele, elbocsátották. A Párizsból hazalátogató barátok, Brummer József és Joachim Ferenc beszámolóit hallva, ő is Párizsba vágyott. Gyalog indult útnak, és útja során alkalmi gipszmunkákat végzett, ebből tartotta fenn magát.
Németországon keresztül, 1908 augusztusában érkezett Párizsba. Kezdetben Brummer Józsefnél lakott, aki munkával is ellátta, azután a La Ruche egy második emeleti nyomorúságos műtermébe költözött. Ekkor kötött barátságot a már ott lakó Archipenkóval és Légervel. Hatásukra kubista szobrokat kezdett készíteni. Első ízben 1909-ben, a Salon de la Société Nationale des Beaux-Arts-on állított ki. Ugyanabban az évben átmenetileg otthonába fogadta a Párizsba érkező Miklós Gusztávot, aki osztálytársa volt az Iparművészeti Iskolában. Annak elismeréseként, hogy 1910-ben a Salon des Indépendants elfogadta egy mellszobrát, szülővárosától, Szegedtől három évre szóló ösztöndíjat kapott, ami lehetővé tette, hogy beiratkozzon az Académie La Palette szabadiskolába.
1911-től többször szerepelt a Salon d’Automne-on. 1912-ben részt vett a Marcel Duchamp által szervezett Section d’Or kiállításon a Galerie Hedelbert-ben. 1913-ban a Riciotto Canudo által vezetett Montjoie című folyóirat szerkesztőségi titkára lett, és ez alkalmat adott arra, hogy megismerkedjen többek között Apollinaire-rel, Max Jacobbal, Sztravinszkijjel, és szoros barátságot kötött Blaise Cendrars-ral. A költőbarát verset is írt hozzá.
1914-ben Miklós Gusztávval együtt önkéntesnek jelentkezett a francia hadseregbe, és az Idegenlégió katonájaként a balkáni frontra került. Közvetlenül bevonulása előtt megnősült, hogy születendő gyermekének nevet adjon. 1919-ben tért vissza Párizsba, újra dolgozni kezdett: kúpokból, gömbökből összeállított absztrakt műveket, Henri Laurens hatása alatt pedig purista reliefeket készített. 1920-ban Fernand Léger bemutatta Léonce Rosenberg műkereskedőnek, aki hároméves szerződést kötött vele. 1921 és 1923 között állandó kiállítója volt Rosenberg galériájának, a L’Effort Moderne-nek. Itt vásárolta meg 1920 és 1924 között Hélêne Kröller-Müller azokat az alkotásait, amelyek ma az otterlói Kröller-Müller Múzeum egyedülálló Csáky-gyűjteményét képezik. (Kivéve a későbbi vásárlásokat, és azt a két bronzszobrot, az Espérence-ot (Remény) és a Le Récit-t (Elbeszélés), melyeket Csáky ajándékozott 1951-ben a múzeumnak.) A Léonce Rosenberg gyűjteményéből származó 1921-ben faragott nonfiguratív kőszobra, a Jeune fille (Fiatal lány) 1982-ben a rennes-i Musée des Beaux-Arts-ba került.
Csáky 1924-ben részt vett a XV. Salon des Artistes Décorateurs-ön, és ezt követően Marcel Coard-ral együttműködve több art déco stílusú enteriőr kialakításában vett részt. Ezek közül a legismertebb Jacques Doucet divatszabó neuillyi stúdiója volt. 1926-ban szerepelt azon a kiállításon, amelyet a New York-i Brooklyn Museum rendezett Kandinszkij hatvanadik születésnapja alkalmából. 1927-től Coard ajánlására a hal motívumát feldolgozó szobrokat készített Pierre Cocteau touraine-i kertjéhez. 1928 után Csáky munkáiban megjelent a természetelvű ábrázolás, és bizonyos fokig megőrizve a kubista hagyományokat, zömök emberi figurákat készített. Ezeknek egyik jellegzetes darabja, a kőből faragott Nu debout (Álló akt, 1928–1930 körül) a párizsi Musée National d’Art Moderne gyűjteményében található. 1935-ben körutazást tett Görögországban, és az ott látott klasszikus szobrok élménye komoly befolyást gyakorolt további munkásságára.
Ugyanabban az évben a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban rendezett Ecole de Paris tárlaton két szobrával szerepelt, és egyéni kiállítása volt a Galerie Sambonban. Az 1937- es Világkiállításra rendelt Femme drapée (Drapériás nő) című szobrát megvásárolta a francia állam, és a kiállítás ideje alatt a Jeu de Paume-ban mutatták be. Négy másik, ugyancsak a Világkiállításra rendelt, festett gipszből készült allegorikus szoborcsoportja a Pavillon de l’Elégance et de la Parure-benszerepelt. Ennek egyes darabjait napjainkban a mont-demarsani városi múzeum gyűjteményében őrzik. 1937-ben Yerres városában a Franciaországban élő magyarok adományából felállították az általa tervezett Rákóczi emlékművet.
Párizs német megszállását követően Valencay-ben húzta meg magát. Feleségétől különváltan, betegeskedő lányával együtt már ekkor nehéz anyagi körülmények közt élt, de továbbra is dolgozott. Itt ismerkedett meg a negyvenes évek legelején a neves műgyűjtővel, Pierre Lévyvel, akinek megrendelésére elkészítette Lévy két gyerekének mellszobrát. A háború folyamán több művésztársához hasonlóan ő is bekapcsolódott az ellenállásba. 1959-ben hazalátogatott Magyarországra és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállító- termében kisebb tárlatot rendeztek szobraiból, reliefjeiből és rajzaiból. Ekkor ajándékozta Szegednek a Danseuse-t (Táncoló lány, 1940 –1959). 1952-ben még megrendelést kapott féldomborművek készítésére Amiens város két elemi iskolája számára, de ezután az állami megbízások elmaradtak, és Léonce Rosenberg halála után műkereskedője sem volt.
Nagy szegénységben élt. Jean Cassou árverést akart szervezni megsegítésére, de adóügyi nehézségek miatt végül erre nem kerülhetett sor. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából egyik pártfogója, Michel Duffet Bourdelle-díjra javasolta, de a zsűri nem fogadta el a javaslatot. Magyarországon sem kapott több figyelmet, mint választott hazájában, és Bajomi Lázár Endre is hiába próbálta a Magyar Nemzetben felhívni a magyar kultúrpolitika felelőseinek figyelmét az elhagyatottan élő Csákyra. Fűtetlen műtermében (rue Fréderic Schneider 2) súlyosan megbetegedett, és teljes elhagyatottságban, nyomorban halt meg. Első retrospektív kiállítására csak halála után, 1973-ban került sor a Galerie Le Dépôt 15-ben (rue Saint-Denis 15), melyen hatvan szobrát és száz rajzát állították ki.
A műtermében maradt alkotásokból 1978-ban a párizsi Hôtel Drouot-ban árverést tartottak, ahol a Szépművészeti Múzeum megvásárolta néhány művét. 1980-ban Hommage ã Csáky címmel a Rodin Múzeum kertjében rendeztek kiállítást tiszteletére. Az alkotásait bemutató, eddigi legteljesebb tárlatra 1986-ban Troyes-ban, a Musée d’Art Moderne-ben került sor. Élete utolsó tíz évének levelezése a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1930 • Gallery Reed et Lefevre, London
1932 • Museum Heilbronn • Museum, Saarbrücken
1933 • Galerie Casperi, München • Galerie Valentien, Stuttgart
1936 • Ernst Múzeum, Budapest
1959 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
1973 • Galerie Depot 15, Párizs
1977 • Musée Bourdelle, Párizs
1978 • Drouot, Párizs
1980 • Musée Rodin, Párizs
1986 • Musée d’Art Moderne, Troyes
1988 • Galerie René Reichard, Frankfurt/Main.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1910-1911 • Salon des Beaux-Arts
1911-1913, 1946, 1947, 1949 • Salon d’Automne
1912 • Section d’Or
1913, 1914, 1920, 1923 • Salon des Indépendants
1921 • Les maîtres du Cubisme, Galerie Effort Moderne, Párizs
1928, 1929 • Salon des Tuileries
1937 • világkiállítás, Párizs
1930-1932, 1937, 1955 • Exp. de l’Union des Artistes Modernes, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Műveinek legnagyobb gyűjteménye az otterl-i Kröller-Müller Múzeumban és a párizsi Musée National d’Art Moderne-ben van
Fővárosi Képtár, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Musée d’Art Moderne, Troyes (FR)
Szépművészeti Múzeum, Budapest.