Bécsi textiliskolában tanult, majd egy soproni textilgyárban dolgozott. Ezután átvette a családi kéményseprő üzem vezetését. Csak 36 éves korában vett először kezébe fényképezőgépet. 1930: a Soproni Fotóklub tagja; 1937: az amszterdami Focus Club tiszteletbeli tagja; 1932: Sopronban egy nemzetközi fotópályázaton nyerte első aranyérmét, utána nemzetközi és országos kiállításokon 14 arany-, 16 ezüst-, 28 bronzérmet, 34 oklevelet kapott. 1940: AFIAP; 1956: a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1957: EFIAP; 1979: Pro Urbe Sopron. Fotográfusi tevékenysége kétirányú. A helyi lokálpatrióták számára pótolhatatlan az a fotóanyag, amelyen ötven éven keresztül nap mint nap megörökítette a Hűség Városát. Ugyanakkor egyszerű, világos szerkesztésű csendéletei és zsánerfotói, városképei a magyar fotótörténet jelentős darabjaivá váltak. Művészileg legtermékenyebb időszaka a pályakezdését követő tíz év. Első képei lágyított, festőies hatásúak voltak, de ezek fokozatosan átadták helyüket az új tárgyiasság formajegyeit mutató képeknek. Fotóit a klasszikus komponálási mód, a tiszta, áttekinthető szerkesztés, egyszerű témaválasztás jellemzi. 1945 után visszavonultan élt, Sopron újjáépítésének megkezdése után kizárólag városképeket készített. 1956-ban tért vissza a fotós közéletbe, több nemzetközi zsűri tagja, a soproni fotós élet szervezője.
Irodalom
WILLINGSTORFFER L.: A magyar fotográfia mesterei. ~, Fotó, 1977/12.
[-INT]: Az elárvult Rolleiflex. ~ 1894-1984, Fotó, 1985/12.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1977 • Festőterem, Sopron
1981 • (széktárlat) Központi Fotótanfolyam, Sopron.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1931 • Nemzetközi fényképkiállítás, Budapest • Nemzetközi kiállítás, Bécs
1932 • Nemzetközi pályázat, Sopron
1934 • New York.