1947-től a Magyar Állami Operaház tagja, 1950-től magántáncos. 1960-ban megalapította a Pécsi Balettet, az első magyarországi modern balettegyüttest, ennek volt igazgatója 1969-ig. 1969-től művészeti vezető, koreográfus.
1962: Liszt Ferenc-díj; 1970: érdemes művész; 1975: SZOT-díj; Janus Pannonius-díj; Martyn Ferenc-díj; 1978: Kossuth-díj; 1988: kiváló művész; Pécs város díszpolgára; a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke. Több mint 200 táncművet készített. Kiemelkednek a Bartók Béla és a kortárs zeneszerzők műveire készített koreográfiák, jelmezek, díszletek (Pécsett: Beethoven: VI., VII. Szimfónia; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Gulyás: Pókháló; Kodály: Kötelékek; Petrovics: Salome; Sibelius: Kalevala [Helsinki]; Verdi: Requiem). Olyan koreográfus, aki mindig festett vagy rajzolt, nemcsak pózokat vagy térformákat, nemcsak díszlet. és jelmezterveket, hanem az az elementáris vizualitás, ami a tánc- és színházművészetben tapasztalható, a formakeresés nyugtalansága megjelent vásznain is.
2008. szeptember 23-án 15 órakor került sor Eck Imrének, a Pécsi Balett alapítójának, a hazai modern balett megteremtőjének tiszteletére készített szobor avatására – a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Kék Szalonjában. Alkotója Kincses Előd Gyula, az iskola képzőművészeti tagozatának növendéke.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1983 • Dzsámi, Szigetvár
1986 • Pécsi Kisgaléria
1987, 1990 • Ifjúsági Ház, Pécs
1989, 1991 • Püspökszentlászlói Galéria
1992 • Mohács és vidéke
1994 • A Miniterem
1996 • Horvát Színház, Pécs.