1943-ban Budapesten kezdte meg egyetemi tanulmányait, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1944-ben deportálták, és több koncentrációs tábort megjárva, egyik szemét elveszítette. 1946-ban beiratkozott a budapesti Műszaki Egyetemre. 1948-ban elhagyta Magyarországot. A haifai Technion egyetemen szerzett építészdiplomát. 1951-től különböző tervezőirodákban dolgozott az Egyesült Államokban, emellett a Columbia Egyetemen képezte tovább magát. 1953-tól Párizsban élt. Bruno El Kouken építész asszisztense volt, majd az Ecole Supérieure des Beaux Arts-on tanult. 1962-1970-ig a főiskola építészeti tanszékének, majd annak megszűnése után, 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig, az Ecole de Villette-nek a professzora volt. Röviddel megalakulása után csatlakozott az 1957-ben létrehozott GEAM (Groupe d Etude d Architecture Mobile) munkacsoporthoz. 1958-ban, egy hosszabb ideig tartó betegsége alatt mikádójátékkal folytatott kísérletei vezették egyik alapvető felfedezéséhez, az „öntartó struktúrák” létrehozásához. Találmányának lényege, hogy lánccal egymáshoz erősített rudakból a húzó- és nyomóerő közötti egyensúly megteremtésével stabil és alaktartó szerkezetek hozhatók létre, amelyek alapozás nélküli, olcsó és könnyen variálható építmények megvalósítását teszik lehetővé. 1967-ben a Défense-negyedben rendezett Csomagolástechnikai Szalonra Jean-Paul Jungmann közreműködésével kartonból építette meg a Beghin Say cég 120 egyforma, sokszögű elemből összeállított kupolás standját. Az alkotást 1970-ben az esseni Weghwerf-Architektur-kiállításon is bemutatták. 1968-ban a marokkói Urbanisztikai és Lakásügyi Hivatal megbízásából elkészítette a szegénynegyedeknek szánt, gyorsan felépíthető és olcsó öntartó épületek prototípusát. Ennek mintájára 1970-ben párizsi, seattle-i és rabati hallgatóinak segítségével Yacoub el Mansourban bambuszvázra felhordott gipszből alakított ki lakóhelyiségeket. 1981-ben az Építészek Nemzetközi Szövetségének varsói kongresszusán a Tudomány és Kultúra Palotájának udvarán állították fel alumíniumcsövekből és -huzalból készített monumentális alkotását, amelyet 1997-ben Orleans-ban is kiállítottak. Kutatási eredményeiről rendszeresen tartott előadásokat Franciaországban és külföldön, többek között a strassburgi, amszterdami, seattle-i, berkeley-i és haifai egyetemen. Tanulmányai jelentek meg az Architecture d Aujourd hui és a Techniques & Architecture című folyóiratokban, és a nyolcvanas évektől szerkesztője volt a Le Carré Bleu nemzetközi építészeti revünek. 1997-ben az orleans-i Musée des Beaux Arts-ban, 1999-ben pedig az oiron-i kastélyban rendeztek jelentős kiállítást rajzaiból, valamint pálcikákból konstruált, képzőművészeti alkotásokként is felfogható modelljeiből.
Irodalom
Emmerich, D. G. - une utopie rationnelle, FRAC, Orleans, 1997
Vision Machine, Musée des Beaux Arts de Nantes, Somogy, 2000.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Fonds Régional d Art Contemporain du Centre (FRAC), Orleans (FR).