1945-1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Béni; 1947-1948: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Borsos Miklós; 1949: párizsi Képzőművészeti Akadémia, mestere: Marcel Antoine Gimond. 1959: a Modern Művészeti Szalon I. díja, La Plata (Argentína); 1960: a Création Artistique, New York díja. 1948-tól Párizsban élt. 1950-ben Buenos Airesbe költözött, 1952-ben felvette az argentin állampolgárságot. 1954-ben ismét Párizsban tanult. 1956-ban kinevezték a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskola tanárának. 1960-ban Párizsban telepedett le. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán készült alkotásaira klasszicizáló felfogás jellemző. A 40-es évek végétől tragikus hangvételű, a plasztika tömegét síkokra bontó figurális műveket alkotott. Párizsba visszatérve felfedezte a Kolumbusz előtti indián monumentális plasztikát. Az 50-es évek közepétől absztrakt, geometrikus elemekből építkező, de emberi alakot sejtető szobrokat készített. Az 50-es évek második felében zömmel fával dolgozott. A 60-as évektől szobrainak nem adott címet, csak a méretet és a technikát jelölte. A 70-es években színezett faszobrokat alkotott. Argentínába visszatelepedett, és a 80-as években berendezte a múzeumát: Musée Magda Frank, fondation Esteban Fischer, vedia No 3546 – Buenos Aires.
Irodalom
TÖLGYESI J.: Kiállítási krónika, Művészet, 1968/3.
GYETVAI Á.: ~ szobrászművész, Művészet, 1979/12.
~ (kat., bev. tan., Vasarely Múzeum, 1989).
Bővebb életrajz
1945-ben vették fel a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Béni növendéke lett. Mivel az ott kapott ismeretek nem elégítették ki, 1947-ben az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be. Borsos Miklós műhelyében alkalma nyílt arra, hogy alaposabban megismerkedjen a kő, különféle fémek és a fa megmunkálásának rejtelmeivel. 1949-ben kiállított a Nemzeti Szalonon, de még ugyanabban az évben elhagyta Magyarországot. Néhány hónapi berni tartózkodás után Párizsba ment, hogy tovább folytathassa művészi tanulmányait. A Julian Akadémián Marcel-Antoine Gimond irányítása alatt dolgozott, emellett pedig a múzeumokban tanulmányozta a nagy mesterek szobrait. Mint visszaemlékezésében írja: „Szereztem egy ingyen belépőt a múzeumokba, ott töltöttem az órákat, amikor az Akadémia zárva volt. Ott is rajzoltam, mindent lerajzoltam, hogy jobban megértsem a műveket és alkotóit.”
Elméleti ismereteit az Ecole du Louvre művészettörténeti előadásain bővítette. Bár Párizs sokat nyújtott művészi fejlődése szempontjából, azt 1950-ben mégis elhagyta, mivel magányosnak érezte magát. Buenos Airesbe költözött, a háborút követően egyetlen életben maradt családtagja közelébe, és hamarosan argentin állampolgár lett. Az első argentínai években számos, a háború kísértő emlékeiből született rajzot és szobrot készített. „Igen, ezek a szobrok nem azért jöttek létre, hogy simogatásra csábítsák a nézőt. Vádolniuk kell! Felébreszteni az emberek lelkiismeretét, fékezni a pusztítási vágyat, amely egyesekben minden érzésnél erősebb.”
1953-ban egyéni kiállításon mutatkozott be a Buenos Aires-i Henry galériában. A francia államtól kapott ösztöndíj segítségével 1954-ben visszatért Párizsba, ahol egy kőből készült geometrikus kompozíciójával részt vett az azévi Salon de la Jeune Sculpture kiállításon. Ezt az alkotását megvásárolta a párizsi Musée National de l’Art Moderne. 1956-tól újra Buenos Airesben élt, és az alkotómunka mellett a Vizuális Művészetek Iskolájában tanítással is foglalkozott.
1957-ben végleg felhagyott a gipsz- és agyagmintázással, szobrait kőből, fából faragta. Munkáin a gömbölyű formák szinte teljesen eltűntek, a vonalak leegyszerűsödtek és szögletessé váltak, az egymást kiegészítő pozitív és negatív elemek zárt, egységes együttest eredményeztek. 1960-ban újra Párizsba költözött, abbahagyta a tanítást, és kizárólag a szobrászatnak élt. Rendszeres résztvevője lett a különböző művészeti szalonoknak, a Comparaisons-nak, a Réalités Nouvelles-nek, a Jeune Sculpture-nek. 1964-ben meghívást kapott Portorozsba, a jugoszláviai szobrászszimpóziumra. Itt faragta márványba első monumentális méretű szobrát, melyet a bori munkaszolgálatban meghalt testvérének ajánlott. Ezt követően hosszú hónapokat töltött kőbányákban, és sorra születtek hatalmas méretű, a precolumbián művészet hatását mutató, köztérre szánt szobrai, melyek Franciaország különböző városaiban, többek között a Le Havre melletti Saint-Romain-du-Colboscban, Grenoble-ban, Limogesban, Toulouse-ban, Párizsban, a korzikai Ajaccióban, valamint Pécsett kerültek felállításra.
A téli hónapok estéit Párizs közeli otthonában, Limours-ban (Grande rue Roussigny 11) fafaragással töltötte. Az ekkor formálódó bábuk, vagy ahogy ő nevezte őket, „bébik” mintájára később két-három méteres köztéri festett fafigurákat, Óriásbébiket készített. Hét ilyen jellegű óriásbébiből álló szoborcsoportja Metz- Borny egyik iskolaépülete előtt kapott helyet. Alkotásai számos közgyűjteményben, így a budapesti Szépművészeti Múzeumban, a calais-i, a Buenos Aires-i, az ugyancsak argentin Pringles múzeumban, valamint a párizsi Modern Művészet Múzeumában szerepelnek. Buenos Airesben, még életében, saját múzeuma létesült. Több műve szerepel a måconi Musée des Ursulines gyűjteményében. Magyarországon 1967-ben a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1979-ben a Magyar Nemzeti Galériában és a pécsi Városi Galériában, 1989-ben a budapesti Vasarely Múzeumban állított ki, valamint 1970-ben részt vett a XX. századi magyar származású művészek külföldön című tárlaton a Műcsarnokban.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1953 • G. Henry, Buenos Aires
1955 • Maison Internationale de la Cité Universitaire, Párizs
1956 • G. Pizzaro, Buenos Aires
1965 • Galerie La Roue, Párizs
1967 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
1970 • Galerie La Roue, Párizs
1972 • Old Jaffa G., Tel Aviv
1973 • Galerie La Roue, Párizs
1979 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Városi Galéria, Pécs
1986 • Dourdan (FR)
1988 • Magyar Intézet, Párizs
1989 • Vasarely Múzeum, Budapest
1994 • Csepeli Művelődési Központ, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1947 • a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete tavaszi kiállítása, Alkotás Művészház
1954 • Salon de la Jeune Sculpture, Párizs
1957 • IV. Nemzetközi Biennálé, São Paulo (BR)
1961 • Nemzetközi szobrászati kiállítás, Musée Rodin, Párizs
1964 • Nemzetközi szobrász szimpozion, Portorozs (YU)
1967 • I. Francia Szobrász Szimpozion, Grenoble
1970 • XX. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Calais-i Múzeum (FR)
Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs
Musée d’Art Moderne, Párizs
Musée National d’Art Moderne, Párizs
Szépművészet Múzeum, Budapest.