belsőépítész
(Tamásfalva, 1903. február 7.–Budapest, 1996. február 6.)
1924-1926: Iparművészeti Iskola, mestere: Kaesz Gyula, Weichinger Károly, Györgyi Dénes. 1963: Munkácsy-díj, 1977: érdemes művész. 1927-1939 között Kozma Lajos irodájában dolgozott mint lakásberendező és belsőépítész. Ezt követően a Havas és Fiai cég alkalmazottja volt. 1948-tól az Építésügyi Központ, majd utódszervezetei, a MATI és a KÖZTI munkatársa. Számos nagy közületi beruházásban vett részt. Mind belsőépítészeti munkáit, mind bútorterveit a Kozma által képviselt elegáns funkcionalizmus jellemzi, amely a bécsi biedermeiert tekinti szellemi előzményének. Legsikeresebb munkája az az 1958-ban hajlított technológiára tervezett faszék, amelyet a Szék- és Kárpitosipari Vállalat több mint egymillió példányban gyártott.
Mesterei: Kaesz Gyula, Weichinger Károly, Györgyi Dénes.
Válogatott csoportos kiállítások
1948 • Típusbútor - szép lakás
1955 • Országos Iparművészeti Kiállítás
1970 • Belsőépítészet.
Köztéri művei
MÉMOSZ-székház (1949)
Újpesti Munkásotthon Klub (1955-1957)
éttermek a Gellért Szállóban (1955-1959)
Földtani Intézet igazgatósági helyiségei (1968)
Országos Idegsebészeti Intézet (1968).
Irodalom
Koós J.: Vázlat egy művészarchoz, Művészet, 1963/1.
Ernyey Gy.: ~, Ipari Művészet, 1971/2.
(Vadas József)
A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!