HALASI HORVÁTH István

festő
(Budapest, 1904. december 20.–Budapest, 1994. január 4.)

Művészeti tanulmányait édesapja, Horváth G. Andor festőművész vezetésével kezdte meg, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei: Rudnay Gyula és Csók István. 1928-31: Állami Pasztell-díj; 1930: Földművelésügyi Minisztérium Balatoni táj díja; 1931: Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díja; 1933: Balatoni Társaság Művészeti Egyesületének kitüntető elismerése; 1941: Budai Szépművészeti Egyesület bronzérme; 1942: Állami erdélyi tanulmányi ösztöndíj; 1944: Magyar Képzőművészek Egyesületének Zala György-érme. Tagja volt az OMKT-nek, a Magyar Képzőművészeti Egyesületnek, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Székely Bertalan Társaságnak és a Nemzeti Szalonnak. A művészetek történetét Lyka Károlytól tanulta. Budapesten élt rajztanárként. Többször vett részt hazai és külföldi tanulmányutakon. Járt Erdélyben, Nagybányán, Európa szinte valamennyi országában. Utoljára 1984-ben Algériában töltött hosszabb időt. 1924 óta állított ki rendszeresen hazai tárlatokon, a Műcsarnokban (1938), a Nemzeti Szalonban két ízben és az Ernst Múzeumban. Posztimpresszionista stílusban dolgozó tájképfestő.
Mesterei: Horváth G. Andor, Rudnay Gyula, Csók István.

Egyéni kiállítások
1969 • Mélyépterv irodaháza
1979 • Vízivárosi Galéria, Budapest
1980 • Szőnyi Terem, Miskolc
1982-88 • Derkovits Terem, Budapest
1984 • Dési Huber Terem, Veszprém
1986 • Gulácsy Terem, Szeged
1990 • Derkovits Terem, Szombathely
1992 • Egry József Terem, Nagykanizsa
1993 • Iványi Grünwald Galéria, Kecskemét.

Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

(Fitz Péter)

A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!