1941-1948: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla. 1948: római Magyar Akadémia ösztöndíjasa; 1967: a Fondation Maeght díja; 1949 óta Párizsban él. 1941-ben, mesterségbeli előképzettség, gyakorlat és művészeti ismeretek nélkül kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó szakán. A főiskolás évek alatt Csontváry – a Gerlóczy-gyűjtemény ekkor az Andrássy úti épület folyosóin és termeiben volt ideiglenesen elhelyezve -, a francia posztimpresszionizmus, ill. Bonnard és Matisse festészete hatott rá döntően. Korai művei, tanulmányai – köztük sok önarckép – stiláris sokféleségük ellenére is jelzik festészetének franciás igazodását. 1948-ban római ösztöndíjasként beutazta Olaszországot, majd Párizsban letelepedve folytatta technikai, műfaji kísérleteit (dripping, montázs, frottázs stb.). 1950-től jelennek meg vásznain fantasztikus lények, organikus formák, biomorf alakzatok. Bretonnal való megismerkedését követően festi nagyméretű szürrealista képeit: vásznait elborítják az organikus növényi formák, az erőteljesen színezett, de feketével fedett képsávok. A szürrealista képekkel párhuzamosan, a folyamatos kísérletezés, ill. a szürrealista gyakorlat eredményeként festészete egyre erőteljesebben gesztikussá válik, a figuráció és a figuratív alakzatok helyét jelek veszik át. Nemzedéktársaihoz hasonlóan, a New York-i iskola párizsi bemutatkozása (1952) és mindenekelőtt Pollock festészete erősen motiválta ~ közeledését a gesztusfestészethez. Az 50-es évek végén, a szürrealizmussal és Bretonnal való szakítása (Alice in Wonderland kiállítás, 1955) után festi all over gesztusfestményeit (Sexe-Prime. Hommage à Jean-Pierre Brisset, 1956), sötét alapon fehér keresztes vásznait (Peinture – Souvenir de l’avenir, 1956) és kalligráfiáit (Écriture rose, 1958-59). 1960-ban kezdi meg a batik technikához és a décalcomanie-hoz is közel álló pliage, mint festői módszer alkalmazását: az előzőleg összegyűrt vásznat befesti, majd a száradást követően kihajtja, az így keletkező, festéknyomokból konstituálódó kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomata. A pliage-ok felületén – Matisse papírkivágásaihoz hasonlóan – szín, forma és vonal egyként jelenik meg, a kép létrehozására irányuló festői processzus pedig az akciófestészet attitűdjeit idézi. A pliage módszerrel készült művek sorozatokba, formai szekvenciákba rendeződnek. A színek fokozatos eliminálása a Les Meuns (1966-68) sorozattól kezdve monokróm képeket eredményez, az 1982-es Tabulas lilas – az utolsó pliage-sorozat – vásznai pedig már szín nélkül, csak a fehér felhasználásával készültek. ~ 1982-ben abbahagyta a festést. 1994 óta újra dolgozik: régi vásznait feldarabolja, szétvágja, majd – a festés gesztusát a végsőkig kiiktatva – a képek egy részletének a sokszorosítási technikák (fotó, szitanyomat) segítségével reprodukált változatát újra felhasználja.
Irodalom
BRETON, A.: ~ (kat.). Galerie l''''Étoile Scellée, Párizs, 1954 (in: BRETON, A.: Le surréalisme et la peinture, Párizs, 1965)
ESTIENNE, CH.: (kat., bev. tan., Galerie Kléber, Párizs, 1955)
DAMISCH, H.: (kat., bev. tan., Galerie René Drouin, Párizs, 1956)
ALLOWAY, L.: (kat., bev. tan., Gallery Arthur Tooth and Sons, London, 1958)
MATHIEU, G.: Au-delà du tachisme, Paris, 1963
RABINOVSZKY M.: Fiatalok, in: Két korszak határán, Budapest, 1965
SZABADI, J.: Magic Naturalism, New Hungarian Quarterly, 1966/22.
FEKETE M.: Prominent Hungarians Home and Abroad, München, 1966
REVEL, J.-F.: Pour ~ (kat., bev. tan., Galerie Jean Fournier, Párizs, 1967)
MATHEY, F.: (kat., bev. tan., Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence, 1968)
MATHEY, F.: (kat., bev. tan., Pierre Matisse Gallery, New York, 1970)
PASSUTH, K.: Modern Hungarian Artists Living Abroad, New Hungarian Quarterly, 1971/41.
JUHÁSZ F.: ~, Új Írás, 1971/2.
CLAIR, J.: Art en France, une nouvelle géneration, Paris, 1972
BERET, CH.: ~, objectivité et imprévisibilité. Art Press, 1973/8. (BERET, CH.: Objektivitás és váratlanság, in: Művészet, 1974/8.)
ABADIE, D.: Les réserves de la peinture (kat., bev. tan., Musée d''''Art et d''''Industrie, Saint-Étienne, 1973), in: Art Press, 1973/8. (ABADIE, D.: A festészet tartalékai, Művészet, 1974/8.)
PAQUEMENT, A.: Le pliage comme méthode (kat., bev. tan., Musée d''''Art et d''''Industrie, Saint-Étienne, 1973)
BONNEFOI, G.: ~. Artistes d''''aujourd''''hui, l''''Abbaye de Beaulieu, 1973
BONNEFOI, G.: An endless quest (kat., bev. tan., Pierre Matisse Gallery, New York, 1975)
FOURCADE, D.: Un coup de pinceau c''''est la pensée (kat., bev. tan., Musée National d''''Art Moderne/Centre Georges Pompidou, 1976), in: Art International, 1977. március-április
HULTEN, P.: (kat., bev. tan., Musée National d''''Art Moderne/Centre Georges Pompidou, 1976)
PLEYNET, M.: La levée de l''''interprétation des signes ou Les manteaux de la Vierge (kat., bev. tan., Musée National d''''Art Moderne/Centre Georges Pompidou, 1976), in: PLEYNET, M.: Art et littérature, Párizs, 1977
FOURCADE, D.: Pour une culture postcézannien (kat., bev. tan., l''''Abbaye de Sénanque, 1981)
FROMENT, J.-L.: ~, légendes (kat., bev. tan., CAPC, Entrepôt Lainé, Bordeaux, 1981)
PLEYNET, M.: ~ aujourd''''hui là où c''''était (kat., bev. tan., CAPC, Entrepôt Lainé, Bordeaux, 1981)
GIRARD, X.: ~, Flash Art, 1981/101.
MILLET, C.: Le choix de ~, Art Press, 1981. május
BOZO, D.: (kat., bev. tan., Velencei Biennálé, 1982)
MICHAUD, Y.: Méthaphysique de ~ (kat., bev. tan., Velencei Biennálé, 1982)
PLEYNET, M.: Identité de la Lumière (kat., bev. tan., Arca, Marseille, 1983)
MARGHESCU, M.: Vom Surrealismus zur Pliage (kat., bev. tan., Gallery M, Hannover, 1984)
MILLET, C.: L''''art contemporain en France, Párizs, 1987
BALDASSARI A.: ~, Párizs, 1992
MILLET, C.: ~ - tableaux récents, Art Press, Où est passée la peinture? (különszám), 1995/16.
BERECZ Á.: "A vászonfalba ablakot vájtam...". ~ festészetéről, Művészet, 1996/1-2.
DIDI-HUBERMAN, G.: L''''empreinte (kat., bev. tan., Centre Georges Pompidou, Párizs, 1997).
Film
MEURICE, J.-M.: ~, MNAM-Arte-INA, Párizs, 1976.
Bővebb életrajz
Gyermekkorát vidéken töltötte, és – saját elmondása szerint – Budapestre kerüléséig csak a falusi naiv és giccsfestészetet ismerte, környezetében komoly művészi értékű élménnyel csak zenei téren találkozott. A képi kultúrától teljesen elzártan élő fiatalember 1939-ben készült Krisztus-képe, amelyet Hantai ma is őriz műtermében, jól mutatja, milyen hosszú utat kellett bejárnia, míg későbbi kifejezési formáihoz eljutott. Tehetsége felülkerekedett képzetlenségén, és 1941-ben felvették a Képzőművészeti Főiskola freskó szakára. A főiskolai évek alatt a francia festészet, különösen Matisse és Bonnard művészete vonzotta.
Ebből az időből származó festményei leginkább posztimpresszionisztikus vonásokat mutatnak. 1947-ben Fiedlerrel, Rózsával és Sjöholmmal kiállított a Fórum Klubban. 1948-ban állami ösztöndíjjal – felesége, a Szőnyi-tanítvány Bíró Zsuzsa társaságában – Rómába került. Miután beutazták Olaszországot, útjuk Párizsba vezetett, ahol végleg letelepedtek. Már a kezdeti párizsi években is technikai kísérletezésbe fogott, és próbálkozásaival a néhány évig tartó szürrealista periódusa idején sem hagyott fel. Az 1950 és 1954 között született festményeket képzeletbeli ember-állat figurák, burjánzó növények, organikus formák népesítik be. Első párizsi kiállítását, ahol e szürrealista képek szerepeltek, 1953-ban André Breton rendezte – éppúgy, mint egy évvel később Reigl Juditét is – a Galerie L’Etoile Scellée-ben. A két magyar festő 1955-ben, szinte egyidőben szakított a szürrealizmus pápájával, mert míg Breton ragaszkodott a szürrealizmus tradícióihoz, addig ők a gesztusfestészethez vonzódva más úton kívántak továbbmenni. Hantai számára döntő jelentőségű volt a Jackson Pollock festészetével való találkozás. Képeit a szürrealista automatizmus termésének látta, és ebben Bretonnal teljesen ellentétes véleményen voltak. Ez volt a viharos szakítás közvetlen oka. 1957-ben Cérémonies commémoratives de la deuxiême condamnation de Siger de Brabant (Siger de Brabant második elítélésének megemlékező szertartása) címmel, Georges Mathieu-vel274 rendezett kiállítást a Galerie Kléberben.
1958–1959-ben egyetlen képen, a kb. 3 ×4 méteres Ecriture Rose-on (Rózsaszínű írás) dolgozott, és ez az alkotás bizonyos szempontból a további törekvések kiindulópontjának tekinthető. A hatalmas méretű vásznat fehér festékkel fedte, majd száradás után levakarta. Az eljárás többszöri ismétlése után kapott sima, matt felületet sűrűn írt sorokkal, bibliai idézetekkel, filozófusok, Hegel, Hölderlin, Kierkegaard gondolataival tölltötte meg. A képmező közepére a szülőhely, Bia templomaira utaló görögkereszt és hatágú csillag került, miközben a tér több pontján heves mozdulattal odavetett sárga, piros, kék és zöld foltok láthatók, amelyekben a nem tudatos ábrázolás, a „vakon festés” első megjelenési formája fedezhető fel. Akkor, amikor az újrealizmus és a pop art egyre inkább tért hódított, Hantai egészen más utat választott. 1960-ban alkalmazta először a hajtogatás módszerét, ekkor hagyta el végleg a felkészült rajz- és festéstudást igénylő hagyományos technikát. 1960–1982 között a batikhoz hasonló, a festést és hajtogatást kombináló technikával nyolc sorozatot hozott létre, elsőként a Mariale-t. E nagyméretű képek, melyeknek uralkodó színei a helyenként szürke és fekete foltokkal megszakított kék és fehér, 1962-ben a Galerie Kléber-ben kerültek bemutatásra.
Ekkoriban többnyire földre fektetett vászonnal dolgozott. Az anyagot különféle módon hajtogatta, megcsomózta, vagy éppen zsinórral összekötözte, festékkel átitatta. Száradás után szétnyitva előtűnt a „vakon festett” kép. Nem akart közvetlenül beavatkozni – vagy csak a legszükségesebb mértékben – a fizikai átváltozás folyamatába, nem akarta irányítani a láthatatlan erők által létrejövő formálódást. Ennek a törekvésnek egy másik megnyilvánulási formájával találkozunk 1981-ben, amikor megsemmisítésre ítélt vásznait kertjében eltemette, majd évekkel később kiásta. Ekkor az anyagban már nemcsak fizikai, de kémiai változások is lejátszódtak. Amint azt a filozófus Georges Didi-Hubermanmegemlíti, Hantait örömmel töltötte el a látvány, melyet a különféle szerves anyagok, mikroszkopikus élőlények, mikrobák, gombák és penész „munkája” teremtett: új színek, új formák, új anyagok keletkeztek.
Hajtogatással készült a Panses(1964–1965) és a Les Meuns-sorozat (1966–1968) is. Ez utóbbi elnevezés annak a fontainebleau- i erdő szélén fekvő tanyának a nevéből származik, amely egy ideig a festő lakóhelyéül szolgált. Míg a Panses-képeken csak korlátozottan tűnik elő a fehér alap, addig a Les Meuns-sorozatban a nagy felületű fehér alapot szabálytalan kék foltok tördelik fel. A fehér az 1970-es évek sorozataiban, a Blancs-ban (Fehérek), a Tabulas-ban, és végül az 1982-ben készített Tabulaslilas-ban egyre meghatározóbb szerephez jutott. (A fehér vászonra kék, ibolya, fekete vagy fehér akrylfestékkel és hajtogatással kialakított „nyomok”-ról írja Forrai Eszter: „Gyűrött virágszirmok szállnak a felhőben, a nap megtörik, szilánkká hasad…”)
1982-ben Hantai képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén, és ez egyúttal búcsúját is jelentette a nyilvánosságtól. „A merkantilizmus eluralta a művészvilágot is. Ha nem tetszik, nem kell benne részt venni. Én kivonultam.” Csak tizenhat évvel később, Claude Berri (filmrendező, producer) felkérésére volt hajlandó újra kiállítani. „Visszautasítottam a Pompidou Központ ajánlatát, visszautasítottam a Grand Palais-t és az Egyesült Államokban a Guggenheim Múzeumot. E lehetőségek helyett inkább a Renn Espace-t választottam, ahol nem a pénz és hivatalos múzeumi emberek befolyása dönti el, milyen kiállítást rendeznek.”Ez alkalommal mutatta be a Laissée-ket („Meghagyott”- sorozat), amelyek az 1980–1982-ből származó Tabulas-kból születtek meg. A nagyméretű vásznak egy évtizeden át sorsukra hagyva várakoztak, és ezúttal nem a természet, hanem maga a művész volt az, aki végrehajtotta a „pusztítást” és újrateremtést, amelyhez az olló szolgált eszközül. Régi képeit feldarabolva, azokból új kompozíciókat állított össze.
A Renn Espace-i visszatérés után, valamilyen módon a Westfälisches Landes Museum munkatársainak is sikerült meggyőzniük Hantait, és 1999-ben nagyszabású kiállítást rendeztek alkotásaiból. 2001-ben megjelent Hantai, Jacques Derridaés Jean-Luc Nancylevelezése. A könyv képanyaga úgy készült, hogy Hantai hónapokon keresztül – egymásra írva a sorokat – folyamatosan másolta vászonra a barátaitól kapott leveleket, majd az elkészült képet fotótechnikai módszerrel egyre jobban felnagyította. E nagyítások különböző fázisai alkotják a könyvnek a szövegekhez szervesen kapcsolódó képi részét, amelyben az évtizedekkel korábbi Ecriture Rose „továbbgondolását” fedezhetjük fel. Hantai napjainkban főként írással foglalkozik.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1954 • Galerie l’Étoile Scellée, Párizs (kat.)
1956 • Sexe-Prime. Hommage à Jean-Pierre Brisset, Galerie Kléber, Párizs
1958 • Souvenir de l’Avenir, Galerie Kléber, Párizs
1959, 1961, 1962 • Galerie Kléber, Párizs
1965, 1968 • Galerie Jean Fournier, Párizs
1967 • ~. Peintures 1960-1967, Galerie Jean Fournier, Párizs (kat.)
1968 • ~. Peintures 1958-1968, Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence (FR) (kat.)
1969 • Études. Pour Pierre Reverdy, Galerie Jean Fournier, Párizs
1970 • Pour un mur. ARC, Musée d’art moderne de la Ville de Paris, Párizs • ~ – Paintings 1960-1970, Pierre Matisse Gallery, New York (kat.)
1971 • Le pliage comme méthode. Regard sur dix années, Galerie Jean Fournier, Párizs
1972 • Aquarelles, Galerie Jean Fournier, Párizs
1973 • Musée d’Art et d’Industrie, Saint-Étienne (FR) (kat.)
1974 • Blancs I., Galerie Jean Fournier, Párizs • Blancs II., Galerie Jean Fournier, Párizs
1975 • Galerie Jean Fournier, Párizs • Galerie Véga, Liège • ~. Paintings and Watercolors 1971-1975, Pierre Matisse Gallery, New York (kat.) • Galerie du Fleuve, Bordeaux
1976 • Galerie Mailliard, St. Paul-de-Vence (FR) • ~, Musée National d’Art Moderne/Centre Georges Pompidou, Párizs (gyűjt., kat.)
1977 • Galerie Jean Fournier, Párizs
1978 • Tabulas, Louisiana Museum, Humlebaek (USA)
1979 • Galerie Ziegler, Zürich
1980 • Galerie Jean Fournier, Párizs
1981 • l’Abbaye de Sénanque, Sénanque (FR) (kat.) • Tabulas 1980-1981, CAPC, Entrepôt Lainé, Bordeaux (kat.)
1982 • Tabulas 1974-1981, XL. Velence-i Biennálé (kat.) • Kasahara G., Oszaka (JP) • André Emmerich Gallery, New York • Tabulas lilas, Galerie Jean Fournier, Párizs
1983 • ~, Arca, Marseille (kat.)
1984 • ~. Falten als Methode, Galerie M, Hannover (kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1943 • Pécsi művésztelep kiállítása, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest • Karácsonyi kiállítás, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest
1945 • Karácsonyi kiállítás, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest
1947 • Fórum Klub, Budapest • Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Fészek Klub, Budapest
1948 • Fészek Klub, Budapest
1955 • Alice in Wonderland, Galerie Kléber, Párizs
1956 • Cinq oeuvres nouvelles, Galerie René Drouin, Párizs
1957 • Les Cérémonies commémoratives de la condamnation de Siger de Brabant [Georges Mathieu-vel], Galerie Kléber, Párizs
1958 • The exploration of form, Gallery Arthur Tooth and Sons, London
1960 • Antagonismes, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1964 • L’écriture du peintre, Galerie Jean Fournier, Párizs
1966 • Le Musée dans l’usine – collection Peter Stuyvesant, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1967 • Dix ans d’art vivant 1955-1965, Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence (FR)
1968 • Espace lyriques, I.N.S.I.R., Université de Rouen (FR) • L’Art vivant, 1955-1968, Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence (FR) • Peintres européens aujourd’hui, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1969 • Accrochage, Centre National d’Art Contemporain, Párizs
1970 • Tisztelet a szülőföldnek. XX. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest • Un art subjectif…, l’Abbaye de Beaulieu (FR) • Bilan et problèmes du 1%, Halles de Paris, Párizs
1972 • Douze ans d’art contemporain en France, Galerie du Grand Palais, Párizs
1974 • Four painters, Pierre Matisse Gallery, New York
1975 • Contemporaines II., Musée National d’Art Moderne, Párizs
1977 • 3 collections … 3 villes • l’avant-garde 1960-1976, Musée Cantini, Marseille • Tissus et Création – 1 Les peintres, Espace lyonnais d’art contemporain, Lyon (FR)
1978 • ~, Viallat, Galerie Véga, Liège (FR) • L’art moderne dans les musées de province, Grand Palais, Párizs
1979 • Tendances de l’art en France 1968-1978/9 – I. Les parties-pris de Marcelin Pleynet, ARC, Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs • Henri Matisse en de Hedendaagse Franse Kunst, M. van Hedendaagse Kunst, Gent (B)
1980 • Les nouveaux fauves/Die Neuen Wilden, Neue Galerie, Aachen • Neue Tendenzen der Malerei in Frankreich, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz • L’Amérique aux indépendants, Grand Palais, Párizs
1981 • 37 Aktuella konstnärer fran Frankrite, Liljevalchs Konsthall, Stockholm • Paris/Paris 1937-1957, Centre Georges Pompidou, Párizs • Bram van Velde, ~, Judith Reigl…, Musée Sainte-Croix, Poitiers (FR)
1982 • Choix pour aujourd’hui • regard sur quatre ans d’acquisitions d’art contemporain, Musée National d’Art Moderne/Centre Georges Pompidou, Párizs • Twelve Contemporary French Artists, Albright Knox Art Gallery, New York • Paris 1960-1980, Museum Moderner Kunst, Bécs
1997 • L’empreinte, Centre Georges Pompidou, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence (FR)
Solomon R. Guggenheim Museum, New York
Janus Pannonius Múzeum, Modern Képtár, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Musée National d’Art Moderne, Párizs
Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
Musée d’Art Contemporain, Nizza (FR)
Musée des Beaux-Arts, Toulon (FR)
M. Vaticano, Róma.