Lucien Hervé fia. Sokoldalú művész volt, aki a vizuális művészeti ágak, fotó, videofilm, elektrografika, performansz, kollázs és festészet mellett zenével is foglalkozott, több együttessel (etno, rock, jazz) is játszott. Egy ideig a Le Carré Bleu nemzetközi építészeti folyóirat képszerkesztője volt Párizsban. A szürrealistákhoz közel álló gondolkodás- és látásmódja – olykor határozottan, máskor kevésbé észrevehető módon – tevékenységének valamennyi területén kifejezésre jutott. Már a kilencvenes évek legelején foglalkoztatta a számítógép és a videó együttes felhasználhatóságának problémája. 1990-től Budapesten élt, ahol rövid idő alatt a magyar underground egyik meghatározó alakjává vált. Emlékezetes esemény volt az 1990-ben a „Tilos az Á-ban” a francia Résonances-csoporttal előadott performansza, az 1993-ban ugyanott rendezett Virágvasárnap zeneperformansz és a Dobszerda. 1991-ben részt vett a későbbi Trafó-ház elfoglalásában. Videofelvételei – mint például A 6-os villamos éjjel (csoportmunka), a budapesti Fő téri Agora Fesztivál ’92 vagy a rendőrség által bezáratott Zanzibárban tartott Király T. Birthday Party – amellett hogy dokumentumértékű filmek, mindenekelőtt egyéni látásmóddal létrehozott kortárs művészi alkotások. Grafikai munkássága is jelentős, nevéhez fűződik többek között Burle Marx párizsi kiállításának, a Nemzetközi Mail Art kiállításnak (1992) és a Tilos Rádiónak a plakátja. Tervezett kazettaborítókat, 1993-ban elektrografikáival illusztrált naptár készült (előszó: Beke László). Számos folyóiratban (Árnyékkötők, Laza lapok, Magyar Műhely, Fotó, Fotóművészet, Nagyvilág) jelentek meg képei, írásai.
Rodolf Hervé kiállítása a budapesti Széchényi Könyvtárban
Rodolf Hervé 1957. május 2-án született Párizsban. Édesapja Lucien Hervé fotóművész, Le Corbusier és számos más építész világhírű fotósa. Rodolf Hervé kapcsolata Magyarországgal gyermekkorától kezdve természetes volt számára. Mint ahogy a művészet, a művésszé válás is.
Fiatalon vette kezébe a fényképezőgépet, édesapja példája nyomán, de míg Lucien Hervé a konstruktív képalkotást választotta, Rodolf önálló fotográfusi nyelvét a szürrealizmus és az expresszionizmus inspirálta. Első kiállítását 19 évesen rendezte. Normákat nem tűrő, lázadó természete iskolás korától kezdve kitaszította a hagyományos keretekből, de annál inkább otthonra lelt az invenció, a szabad alkotás terén, annak művelői között. 1989-ben fotósorozatot készített a 100 éves Eiffel-toronyról, melynek felvételei önálló kiadásban jelentek meg.
Fotóin motívumait sokszorosította, átfesttette, el és szétmosta, a nonfigurativitásig bontotta, gyökeresen megváltoztatva fogalmazta újra. Rodolf Hervé nyitott volt a legújabb technikák iránt, kísérletező kedve és kezdeményező készsége sohasem csillapodott. Korán került a kezébe a digitális fényképezőgép, a digitális technika egyik legkorábbi művelőjének tarthatjuk. A polaroid lehetőségeit eredeti módon tovább tágította: egy időben a „polaroid-király” elnevezéssel illették. Minden eszközével a kifejezés végsőkig való felfokozására törekedett, az alkotás, a kifejezés minden áron vonzotta. A valóság sokszínűségét megpróbálta visszaadni, a vizuális művészeti ágak (fotó, videofilm, elektrografika, kollázs, festészet) művelése mellett plakátokat tervezett és zenével, performansszal kísérletezett.
1989-ben, a rendszerváltás évében a Vasarely Múzeumban rendezett kiállítása kapcsán érkezett Budapestre. Ideköltözött, bekapcsolódott a születőben lévő underground művészvilágba. Filmre vette az első szabad performanszokat, akciókat, megismerkedett számos mára emblematikussá vált művésszel: Aknai Tamás, Király Tamás, Erdély Dániel, Müller Péter Sziámi. Bejárta Budapestet és eredeti módon örökítette meg a 6-os villamos hétköznapi életét, a még leromlott állapotú Széchenyi Fürdő és a kikopott gyepű parkok sakkozó társaságait, de kiment hajnalban a közvágóhídra, vagy a Moszkva térre is, vonzódott a periférián lévőkhöz, az élet „pereméhez”. 1990-ben francia „Résonances” csoporttal performanszot adott elő a Tilos az Á-ban, alapító tagja volt a magyar „Nulladik Kilométer” akciócsoportnak, valamit jazz és rock zenekarokban játszott. Felvételei az Árnyékkötők, Laza lapok, Magyar Műhely, Fotó, Fotóművészet, Nagyvilág, Pompeji oldalain jelentek meg.
Ez a mindenre elszánt, mindent végigélő művész úgy bánt a művészi alkotással, mint az élettel, mint ahogy a saját életét is élte. Hogy ma nincs már köztünk, felfokozott intenzitású alkotásai szinte megmagyarázzák.
2010 őszén lesz éppen 10 éve, hogy a Montparnasse temetőben nyugszik. Emlékére szülei díjat alapítottak, mely fiatal magyar és francia fotóművészeket támogat. A díj 4. átadása az idén ősszel történik.
Budapesti kiállítására Rodolf „klasszikusaiból” válogattak a szervezők. A Louvre piramisai és az Eiffel-torony szabályos formái szétfeszülnek, táncra perdülnek, rugalmas elemekké válnak, majd motívumaikat szitanyomatokon színes kavalkáddá, mégis rendezett struktúrává alakítja őket a művész. A tárlatba egyik oldalról a nagyméretű, halszem objektívvel készült fekete-fehér képeken, a másik irányból színes absztrakt felvételeken keresztül, lendülettel lépünk, szinte repülünk be. Rodolf témaválasztását édesapja inspirálhatta, nyelve azonban egészen eredeti, konvenciómentes. Az művek a csendes könyvtári miliőben kiáltásként hatnak, a monumentális kiállítóteret erővel, dinamikával töltik be.
A Széchényi Könyvtárban november 29-ig látható kiállítása a Fotóhónap keretében, Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében valósult meg.
Gebauer Imola
Irodalom
Tisztelet a Szülőföldnek (kat., Műcsarnok, 1983)
Utcák ecseteink..., terek palettáink (kat., Vasarely Múzeum, 1990)
Múzsák a számítógépben, interjú, Chip Magazin, 1990
Élj veszélyesen, interjú, Kurir, 1991. március 9.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1976 • Olympic-Entrepőt, Párizs
1986 • Réalité et irréalité des nouvelles images [Guillaume Allaire-rel], Párizs
1990 • Vasarely Múzeum, Budapest
1991 • Fragments d’un discours social (suite dislexique) des mondes et des sphères, fotók, Hunnia Art Mozi, Budapest • Fragments d’un discours (suite dislexique) le corps céleste, le champs sociale, fotók, Vörösmarty Art Mozi, Budapest • Pogánytánc – Langyosvíz, fotósorozat a Széchenyi fürdőről, video, performansz, Széchenyi fürdő márványterme, Budapest • Vasas Művészegyüttes Galéria, Budapest
1992 • polaroid, fotó, videoinstalláció, performansz, Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Vörösmarty Art Mozi, Budapest • fotók és installációk, Xantus János Múzeum, Győr • elektrografikák, performansz, Műcsarnok, Budapest • Győr
1993 • elektografikák, Vasas Művészegyüttes Galéria, Budapest • Image et page, Médiathèque André Malraux, Tourcoing (FR) • videoinstalláció, faxművek, performansz, Intercisa Múzeum, Dunaújváros
1999 • Festival de l’ Image, Le Mans (FR)
2010 • LUMÚ, Budapest • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1980 • Les Hongrois, Espace Canon, Párizs
1983 • Tisztelet a Szülőföldnek, Műcsarnok, Budapest
1989 • Tour Eiffel, fotósorozat, Musée de l Elysées, Lausanne (CH)
1990 • Le Mois de la Photo, Magyar Intézet, Párizs
1991, 1992, 1993, 1994 • Budapesti Art Expo, Budapest
1991 • Képzőművészeti portrék Kassákról, Kassák Lajos Múzeum, Budapest • Magyar Műhely Találkozó, Szombathelyi Képtár, Szombathely • Egyesült Képek Egyesülete kiállítása, Somogy megyei Művelődési Központ, Kaposvár • Tatarozás, Műcsarnok, Budapest
1992 • Nemzetközi Mail Art Kiállítás, Kassák Lajos Múzeum, Budapest • Első Nemzetközi Művészeti Biennálé, Vasarely Múzeum, Budapest
1993 • Önösszeszerelő délutánok [Erdély Dániellel], Artpool, Budapest • Images des Sources Electroniques, Magyar Intézet, Párizs
1994 • Studió ’93, Budapest Galéria, Budapest • Mail Art, Magyar Intézet, Párizs • 4. Art Electro-Images, Magyar Ház, Berlin • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1999 • Petites Baies et Grandes Fenętres, vándorkiállítás, Aix-en Provence (FR), (SP)
2000 • Galerie du Jour-Agnès b., Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Kassák Múzeum, Budapest • Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét • M. de la Photo, Charleroi (B) • Musée de l’Elysées, Lausanne (CH).