Artportal.hu

filmrendező, performer, szobrász

Fiatal korában olvassa Johann Valentin Andreae Die chymische Hochzeit des Christian Rosenkreutz és Raymond Roussel Locus Solus c. műveit, melyek felkeltik érdeklődését az alkímia, a szürrealista gépek és az abszurd iránt. 1964-70-ig a hamburgi Hochschule für Bildende Künste hallgatója, s nagy hatással vannak rá Franz Kafka és Jean Genet írásai, valamint Luis Buñuel és Pier Paolo Pasolini filmjei. Művészi fejlődésének legjelentősebb meghatározója mégis egy 1968-ban jelentkező tüdőrendellenesség, amely bizonyos szobrászi anyagok kerülésére kényszeríti. A szanatóriumi lábadozás ihleti a testről, az elszigeteltségről és a sebezhetőségről szóló szoborsorozatát. Kötésekre és fogtömésekre emlékeztető puha anyagok felé fordul, s elkészíti első testkiterjedés-szobrait. 1971-ig, amíg Hamburgban él, nagyrészt performance-művészként dolgozik, akcióiban felhasználva testszobrait is. 1971-ben, egy rövid londoni tartózkodást követően meghívják a kasseli documentára, ahol színre viszi első nagy volumenű nyilvános performance-át. Ugyanebben az évben használ először tollat munkáiban, és a mechanikus alkotások kezdik foglalkoztatni. 1973-ban Nyugat-Berlinbe költözik, s megnyílik első egyéni kiállítása a Galerie René Blockban. Elkészíti első filmjét is Berlin Exercises: Dreaming Under Water [Berlini gyakorlatok: Víz alatti álom] címmel, amely 1975-ben elnyeri a német kritikusok díját. Első játékfilmjét, a Der Eintänzert [Az előtáncos] 1978-ban forgatja. A 80-as években helyspecifikus installációkat hoz létre. Amikor 1986-ban Jannis Kounellissel közösen dolgoznak egy installáción egy bécsi elmegyógyintézetben, növekvő érdeklődést mutat a környezet története és emlékei iránt. Ebben az évben a documentán az Arnold Bode-díjjal illetik. A 80-as évek végén visszatér a filmforgatáshoz, mindazonáltal továbbra is foglalkoztatja a helyspecifikus alkotás. 1990-ben forgatja a Buster's Bedroom [Buster hálószobája] c. játékfilmjét, Donald Sutherlanddel a főszerepben. Ő az első nő, aki megkapja a nagybecsű Goslari Császárgyűrűt, valamint a karlsruhei ZKM (Zentrum für Kunst und Medientechnologie) díját, a technológia és a művészet terén elért eredményeiért 1992-ben. 1993-ban, pályája derekán a New York-i Solomon R. Guggenheim Museum retrospektív kiállítást rendez műveiből, mely eljut az eindhoveni Stedelijk Van Abbemuseumba, a berlini Nationalgalerie-be, a Kunsthalle Wienbe, a londoni Tate ill. a Serpentine Gallerybe, valamint a Musée de Grenoble-ba. Jelenleg a berlini Akademie der Kunst tanára.