HORN, Rebecca

filmrendező, performer, szobrász
(Michelstadt, Németország, 1944. március 24.–)

Fiatal korában olvassa Johann Valentin Andreae Die chymische Hochzeit des Christian Rosenkreutz és Raymond Roussel Locus Solus c. műveit, melyek felkeltik érdeklődését az alkímia, a szürrealista gépek és az abszurd iránt. 1964-70-ig a hamburgi Hochschule für Bildende Künste hallgatója, s nagy hatással vannak rá Franz Kafka és Jean Genet írásai, valamint Luis Buñuel és Pier Paolo Pasolini filmjei. Művészi fejlődésének legjelentősebb meghatározója mégis egy 1968-ban jelentkező tüdőrendellenesség, amely bizonyos szobrászi anyagok kerülésére kényszeríti. A szanatóriumi lábadozás ihleti a testről, az elszigeteltségről és a sebezhetőségről szóló szoborsorozatát. Kötésekre és fogtömésekre emlékeztető puha anyagok felé fordul, s elkészíti első testkiterjedés-szobrait. 1971-ig, amíg Hamburgban él, nagyrészt performance-művészként dolgozik, akcióiban felhasználva testszobrait is. 1971-ben, egy rövid londoni tartózkodást követően meghívják a kasseli documentára, ahol színre viszi első nagy volumenű nyilvános performance-át. Ugyanebben az évben használ először tollat munkáiban, és a mechanikus alkotások kezdik foglalkoztatni. 1973-ban Nyugat-Berlinbe költözik, s megnyílik első egyéni kiállítása a Galerie René Blockban. Elkészíti első filmjét is Berlin Exercises: Dreaming Under Water [Berlini gyakorlatok: Víz alatti álom] címmel, amely 1975-ben elnyeri a német kritikusok díját. Első játékfilmjét, a Der Eintänzert [Az előtáncos] 1978-ban forgatja. A 80-as években helyspecifikus installációkat hoz létre. Amikor 1986-ban Jannis Kounellissel közösen dolgoznak egy installáción egy bécsi elmegyógyintézetben, növekvő érdeklődést mutat a környezet története és emlékei iránt. Ebben az évben a documentán az Arnold Bode-díjjal illetik. A 80-as évek végén visszatér a filmforgatáshoz, mindazonáltal továbbra is foglalkoztatja a helyspecifikus alkotás. 1990-ben forgatja a Buster's Bedroom [Buster hálószobája] c. játékfilmjét, Donald Sutherlanddel a főszerepben. Ő az első nő, aki megkapja a nagybecsű Goslari Császárgyűrűt, valamint a karlsruhei ZKM (Zentrum für Kunst und Medientechnologie) díját, a technológia és a művészet terén elért eredményeiért 1992-ben. 1993-ban, pályája derekán a New York-i Solomon R. Guggenheim Museum retrospektív kiállítást rendez műveiből, mely eljut az eindhoveni Stedelijk Van Abbemuseumba, a berlini Nationalgalerie-be, a Kunsthalle Wienbe, a londoni Tate ill. a Serpentine Gallerybe, valamint a Musée de Grenoble-ba. Jelenleg a berlini Akademie der Kunst tanára.
(fordította: ©Widder Zsuzsa)

A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!