1941-1945: Iparművészeti Iskola; 1951: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ohmann Béla, Erdey Dezső, Pátzay Pál. 1967: Munkácsy-díj; 1979: érdemes művész; 1986: kiváló művész. 1950 óta szerepel az orsz. tárlatokon; a 60-as években a Kilencek tagja volt, 1953-tól 1983-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanáraként működött. Művészi munkásságát egyszerű, de érzelmeit hűen tükröző formanyelv jellemzi; nagy tömegekbe foglalt formáit a negatív-pozitív elemek variálásával fokozza fel. Erőssége az épületdíszítés, ahol dekoratív készségei formabiztonsággal és figurális igénnyel párosulnak. A szobrászat több műfaját (kő dombormű, épületplasztika, köztéri szobor) műveli.
Irodalom
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
WEHNER T.: Budapesti szoborleltár, Művészet, 1985/7.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1968 • Kilencek, Műcsarnok, Budapest
1978 • Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1993 • IX. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron
1995 • X. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron.