Székesfehérváron a cisztercita gimnáziumban érettségizett. Párhuzamosan folytatott képzőművészeti és zenei tanulmányokat. Egy 1954-ben rendezett zongoraversenyen Bartók Béla-díjat nyert. 1956-ban elhagyta Magyarországot és Párizsban telepedett le, ahol beiratkozott a École Supérieure des Beaux-Arts festő szakára. 1956-ban elkészítette nagyméretű (110×220 cm) krétarajzokból álló sorozatát, az Apokalipszist. A kezdeti figuratív ábrázolásmódot 1958-ban az absztrakt váltotta fel és ez a korszaka 1968-ig tartott. A legendás hírű képkereskedő, Kahnweiler, ismerve korábbi alkotásait is, arra biztatta, térjen vissza a figuratív festészethez. 1972-ben elhatározta, hogy nem állít ki, és több éven át visszavonultan dolgozott. Munkájának eredményét, a bibliai történetet feldolgozó József és testvéreit 1985-ben mutatta be. Az emberábrázolás azóta is érdeklődésének középpontjában áll. Nagyméretű képein egész alakos, mozgásban lévő figurákat, gyakran játszó, fürdőző vagy sportoló gyerekeket jelenít meg. Egy ideig a régi olasz mesterek mintájára, maga készítette temperával dolgozott, majd áttért az akrilra, amelyet azóta is használ. Alkotásai bonyolult technikai eljárással készülnek, amelynek során az akril mellett szenet és pasztellt is alkalmaz. Vászon helyett poliészterből készült vékony, áttetsző anyagra dolgozik.
Irodalom
Opus International №23, 1971. március
BENEZIT, E.: Dictionnaire critique et documentaire des peintures, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Párizs 1999.
Bővebb életrajz
Székesfehérváron a cisztercita gimnáziumban érettségizett. Párhuzamosan folytatott képzőművészeti és zenei tanulmányokat. Egy 1954-ben rendezett zongoraversenyen Bartók Béla-díjat nyert. Fiatal korától kezdve az itáliai festészet vonzotta. 1956-ban elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le, ahol jelenleg is él. 1956–1959 között az Ecole Supérieure des Beaux-Arts festőszakán tanult. 1956-ban elkészítette nagyméretű (110×220 cm) krétarajzokból álló sorozatát, az Apokalipszist.
A kezdeti figuratív ábrázolásmódot 1958-ban az absztrakt váltotta fel, amelyben antropomorf formák, végletekig stilizált természeti elemek is megjelentek. Ez a korszaka 1968-ig tartott. 1969-ben elkészített egy húsz darabból álló, három csoportra tagolt sorozatot, amivel arra igyekezett rámutatni, hogy a kép lényege nem az alkotóelemekben, hanem azok viszonyában rejlik. Ennek bizonyítására a sorozat egyik harmadában azonos elemeket helyezett el más-más módon, míg a további két harmadában az alapszínt, illetve az elemek számát variálta. 1965-ben szerepelt a Biennale de Paris-n, 1969-ben pedig a Musée de Caen csoportos kiállításán. 1970-ben a Galerie Nane Sternben egyéni kiállítást rendezett. A neves képkereskedő, D. H. Kahnweiler, ismerve korábbi alkotásait is, arra biztatta, térjen vissza a figuratív festészethez.
1972-ben elhatározta, hogy nem állít ki, és ezután több éven át visszavonultan dolgozott. Munkájának eredményét, a bibliai történetet feldolgozó József és testvéreit 1985-ben mutatta be a Galerie Peinture Fraîche-ben. „Kilépni az időből – egy másik módja annak, hogy kortársak legyünk” – mondta a bibliai témát feldolgozó alkotásaival kapcsolatban. Az emberábrázolás azóta is érdeklődésének középpontjában áll: nagyméretű képein egész alakos, mozgásban lévő figurákat, gyakran műterme ablakából megfigyelt játszó, sportoló gyerekeket jelenít meg. Nyaranta fotókat készít a normandiai tengerparton, az év többi részében ezek alapján fest műtermében. Egy ideig – a régi olasz mesterek mintájára – maga készítette temperával dolgozott, majd áttért az akrilfestékre, amelyet azóta is használ. Alkotásai bonyolult technikai eljárással készülnek, amelynek során az akril mellett szenet és pasztellt is alkalmaz. Vászon helyett poliészterből készült vékony, áttetsző anyagra dolgozik. Befelé forduló művész, aki naponta több órán át gyakorol zongoráján, mintha koncertre készülne, de sohasem lép közönség elé; egymás után kerülnek ki keze alól a nagy gonddal megfestett képek, mintha kiállításra készülne, de csak a legritkább esetben állít ki.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1970 • Galerie Nane Stern, Párizs
1985, 1989, 1990 • Galerie Peinture Fraiche, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1965 • Biennale de Paris, Párizs
1969 • Musée de Caen, Caen
1971 • Musée Galliera
1989 • Salon de la Jeune Peinture, Grand Palais, Párizs
1990 • Deux plus trois, Torcy.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Centre National de l’Art Contemporain, UNESCO, Párizs • M. d’Art Moderne, Párizs.