Artportal.hu

katalán festő, képzőművész

1962-ben született Barcelonában. Azóta is ott él és dolgozik.

Tanulmányok:
1980–1982: a barcelonai Építészeti Műszaki Főiskolán (ETSAB) építészeti tanulmányokat folytat.

1982–1987: a barcelonai Sant Jordi Egyetem Képzőművészeti Karán festészeti tanulmányokat folytat, illetve diplomázik.

„Pallarés művészete egymást kronologikusan követő sorozatokból tevődik össze. A művész minden sorozata egy-egy konkrét témát jár körül, amelyek a valóságos világra utalnak, és bizonyos formai és kromatikus jellemvonások alapján azonosíthatóak. Alkotásai elméletileg és filozófiailag megalapozottak, ugyanakkor művei szigorúságát a megvalósítás spontaneitása teszi oldottabbá.

A művész eddig 11 jelentős sorozatot alkotott. A sorozatok értelmezéséhez jó kiindulópontot nyújtanak a művész saját gondolatai, melyek Manifiesto del Intrusismo/A behatolás Manifesztuma (1986-2000) című írásában olvashatók. Legelső sorozata az 1990-ben keletkezett Rambla/Sétány, amely az életet magát szimbolizálja az ék formájú emberi arc fokozatos átalakításával: először gumóvá, majd fává, végül pedig horoggá. A Hispania — szintén 1990-ből — a bikaviadal metaforája; a vér, az élet és a halál rituáléja. A sorozat alkotásain a torreádor a közösség jelképeként áll szemben az individuummal, azaz a bikával, mely Pallarés művein horgok körforgásává alakul. Míg a Bestiario/Bestiárium című sorozatában (1992) bikák és madarak által jelenítette meg a Természet agresszivitását, a Lis/Liliomban (1993) virágok ábrázolásai által elmélkedik életről és halálról. Az 1995-ben készült Apocalipsis/Apokalipszis az Apokalipszis hét pecsétjét idézi a Fehér, a Vörös, a Fekete és Sárga színekkel, illetve a négyszöggel és a körrel. A Personajes/Személyiségek (1996) 25 kiemelkedő filozófus portréjából áll, akik az életről vallott felfogásuk szerint négy csoportra oszlanak: míg a FEHÉR a szkepticizmust – pl. Kafka, a VÖRÖS a vitalitást – Picasso, a FEKETE az egzisztencializmust – Pollock, a SÁRGA pedig az idealizmust – San Juan de la Cruz révén jeleníti meg. Néhányan a négyszög, mások inkább a kör felé orientálódnak.

Jordi Pallarés művészetében formai egyszerűsödés figyelhető meg. Rambla című sorozata még barokk jelleget mutatott, fa- vagy kúszónövényszerű alakzatokkal, amelyek később agresszív és csavart gumókká alakultak át, míg végül utat engedtek a specifikusabb és csorba ék alakzatoknak és horgoknak, amelyeket élénk színű szalag motívumok ölelnek körül. A Hispania-sorozat banderillái valóságos színrobbanások. Az egymásba gabalyodó, sebző vonalak, illetve a remek elgondolású és szintetizáló erejű rajzok sötét tónusai tökéletesen testesítik meg számunkra a formákat. A sorozat bikái dühöngő, tört fekete és vérvörös örvényekként jelennek meg.

Pallarés művészetében minden azt sugallja, hogy amit valóságnak nevezünk, az nem valami mozdulatlan, hanem állandó mozgásban van, vagyis a mozgás maga. Egymást követő alkotásai révén ez mindinkább evidenssé válik. Madarainak agresszív, támadó jellegű repülése a tiszta cselekvés. A Lis-sorozat virágai éppúgy az élet szimbólumaiként jelennek meg, mint többi sorozatának fő motívumai. Minden művében jelen van a középpont, mint a kezdet és a vég misztikus kifejezője. Apocalipsis (1995) című sorozatában élénk színű, kerek formák tűnnek fel. Az A hét pecsétet ábrázoló képek közös vonása a középen fehéren hagyott felület – ekörül forognak a pecséteket szimbolizáló színek: a Fehér, a Vörös, a Fekete és a Sárga. Az Apocalipsis spiráljai ugyanakkor szimbolikus jelentések hordozói. A spirális formák Jordi Pallarés művészetének állandó szereplői, a vonalak által elfedett és egyben meghatározott IDEA kifejezői. A művész festményei és rajzai az idő előrehaladtával egyre letisztultabbak, a fehér, vörös, fekete és sárga színek egyre határozottabb kerek formát öltenek, ami növeli a képek formai és jelentésbeli intenzitását.

Talán az 1999-ben készült két sorozatában – a Los diez mandamientos/Tíz Parancsolatban és a Los siete pecados capitales/Hét főbűnben – törekedett leginkább a művészete egészét meghatározó szimbólumok megformálására. 2000-ben készült Réquiem című sorozatát Mozart azonos címet viselő alkotása inspirálta. A 13 képből álló sorozatban egy képzeletbeli monológ,  egyén és transzcendens világ között folyó párbeszéd ölt testet. A művész nyilatkozata értelmében, a sorozat alkotásainak ritmusa az elnyomástól a felszabadulás felé halad. A szintén 1999-ben, kizárólag kék színekből megalkotott Mediterránea/Mediterránt Ikarosz mítosza ihlette. A kék szín Pallarés számára a szakadékot, az Egzisztencializmus és az Idealizmus, a fekete és a sárga közötti átmeneti stádiumot szimbolizálja. Végül a 2000-ben befejezett Chicago című sorozatában a színek – főként  a pirosok és sárgák – tónusa megváltozott, sötétebb lett.

Jordi művei kapcsán korábban már utaltam a labirintusra. A labirintus szíve mindig egy üres tér, ez az üresség az, ami rejti és védi a mű legfőbb jelentését. Most azonban nem szeretnék a lehetséges ezoterikus vonatkozásokkal foglalkozni, elegendő, ha csupán a formákra irányítjuk figyelmünket, hiszen ezek is megvilágítják számunkra a művek értelmét. Pallarés festményeinek, rajzainak, csakúgy, mint nyugtalanító szobrainak is labirintus-jellege van, melyben a művészet és a művész is önmagát keresi az alkotás segítségével. Thészeusz Ariadné fortélyának köszönhetően a híres fonál segítségével jutott ki a mítoszbeli labirintusból, mint ahogy Perrault híres mesehősének kenyérmorzsák voltak segítségére.

A művész azonban nem élhet ilyen csellel, önerejéből kell kiszabadulnia. Pallarés felfedezi és megmutatja a labirintus örvénylését, amely maga a tiszta mozgás; felgyújtja színeket és töretlenül halad előre a labirintusban, anélkül, hogy a kijárat megtalálására egyáltalán törekedne. Lehetséges, hogy a művész számára kitartani és tovább folytatni az utat holmi labirintust alkotva, egyben már a kiutat is jelenti. Ám erre a kérdésre nem szükséges választ találnunk; elegendő, ha szavak nélkül csupán szemléljük Jordi Pallarés mély és fénnyel teli művészetét.”

José Corredor-Matheos, költő és művészettörténész, a Spanyol Királyi Képzőművészeti Akadémia tagja

(a Punto Arte Galéria 2004-ben megjelentetett katalógusából)

Publikációk:

1993 Kiállítási katalógus. Zaragoza, Centro de Exposiciones y Congresos Ibercaja, Valencia, Sala de Expisiciones Ibercaja, 50 oldal

1990 José Corredor-Matheos: Pallarés. Cultura Hispanica kiadása (Lunwerg Editores), 180 oldal – magába foglalja „A behatolás manifesztumát” (1986-90)

KIÁLLÍTÁSOK (válogatás)
2009 • Pallarés: Hispánia.  Léna&Roselli Galéria, Szentendre, Magyarország • Réquiem de la guerra /Háborús rekviem /: Museo de Valls
2008 • Új Kor Társ: Léna&Roselli Galéria, Budapest, Magyarország • Artmadrid 08: Madrid
2006 • Pallares-John Giltsoff Gyűjtemény: Ignacio de Lassalatta Galéria, Barcelona
2005 • Az Őrületről: Atticsalt Galéria, Edinburg • Punto Arta Galéria, Barcelona
2004 • Retrospektív: Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona
2003 • Formas del inconsciente /A tudatalatti formái/: Cotthem Galéria, Brüsszel
2002 • ARCO 02: Cotthem Galéria, Madrid
2001 • Big Bull Bang: Cotthem Galéria, Brüsszel • Életkörök, Retrospektív: Esslinger Kunstverein, Villa Merkel, Stuttgart • Pallarés: Van der Voort Galéria, Eivissa • Jaume Plensa és Jordi Pallarés: Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona • Nádler István, Fehér László, Jordi Pallarés: Pont Dart Hongarés Cátala, Barcelona
2000 • Illinois Institut of Technology, Paul Galvin Könyvtár, Chicago
1998 • Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona
1997 • Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona • Museu de Darnius, Girona • Euroart Group: Danczkay Ágnes Galéria, Budapest
1995 • Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona • Galeria Puchol, Valencia
1993 • Centro de Exposiciones y Congresos Ibercaja, Zaragoza • Centro de Expisiciones Ibercaja, Valencia • Galéria AB, Barcelona, Granollers
1992 • Decor-art Galéria, Zaragoza • Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona • Puchol Galéria, Valencia
1991 • Avinyo Galéria, Girola, Perelada • Iberico: Maeght Galéria (Iberico 2000), Barcelona • Pallarés: Delegación Generalitat, Madrid – José Corredor-Matheos • „Pallares” című könyvének bemutatója
1990 • C. Van der Voort Galéria, Ibiza • AB Galéria, Barcelona, Granollers • Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona