szobrász

Jovánovics György

szobrász

Születési hely: Budapest
Születési dátum: 1939
Honlap:

Mesterei: Knesl, Hans, Somogyi József, Mikus Sándor, Adam, H. G..

1957–1960: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Somogyi József, később Mikus Sándor. 1964–1965: Akad. für Angewandte Kunst, Bécs, mestere: Hans Knesl. 1965: Acad. des Beaux-Arts Párizs, mestere: H. G. Adam. 1971: ösztöndíjas Essenben, a Folkwang Museumban. 1980-1983-ban Berlinben élt és dolgozott DAAD-ösztöndíjasként. 1988-ban a nyugat-berlini Bildhauerwerkstattban dolgozott Philip Morris-ösztöndíjasként. 1991-től professzor a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Budapesten él és dolgozik. A 60-as évek végén indult, és a korszak legfontosabb kiállításához, az IPARTERV-csoporthoz kötődő művészek közül talán ő az, aki a legkövetkezetesebb formában kapcsolódik mind a magyar, mind pedig az egyetemes művészet leglényegesebb paradigmáihoz. Szobrász, úgy hogy közben témája a fény, s munkáinak jórészén a minimális plasztikai felület - relief - és a ráeső fény viszonya foglalkoztatja. Szobrász, úgy hogy közben az architektúra leglényegesebb struktúrái elementáris természetességgel épülnek bele az általa megformált objektekbe, térberendezésekbe - mert, ahogy egy-egy művét az adott térbe elhelyezi - a hely soha nem véletlen, hanem lényegében egy téri viszonyrendszer kialakítása, akár belső, akár külső térről van szó -, azaz minden műve mint installáció is értelmezhető. Szobrász, de közben minden más eszköz is elképzelhető és használható számára, legyen az fotó, film, zene vagy videó. Korai fő műve, a Részlet a Nagy Gillesből (1967) a történelem, emlékezet és mítosz különös elegye. Egyrészt idézet, emlékezés Watteaura, a kultúra egy kiemelt pillanatára, másrészt heroikusan ironikus attitűd, adekvát a szobor születésének, helyének és idejének világával: a részlet egy torz vágású torzót jelent: alsó lábszárától lefelé és csípőtől felfelé hiányzó alakot. Magyar torzó, 1967. A Fekvő figura (1969) melyet a II. Iparterv kiállításon mutatott be, a mintázás és a lenyomat-öntvény együttese, a minimal art és a pop-art sajátos, jovánovicsi elegye. A 70-es évek elejének installációs térberendezése vetette fel a drapéria és relief, a valóság lenyomata és ugyanakkor filozófiai absztrakciójának kérdéskörét. Ennek első megvalósítása az 1970-es Fényes Adolf Terem-beli kétrészes, asztal-abrosz environment volt, folytatása pedig az esseni ablak, fal, fakeret motívumokra épülő relief-installációs rendszer. 1974-ben készítette a Liza Wiathruck: HOLOS GRAPHOS konceptuális fotósorozat-fénymontázst, avagy képregényt, melyben egyrészt összegezte addigi munkásságát és kitűzte további művészi programját is, amelyben a valóságos és illuzionisztikus terek, filozofikus felületek rendszerét állította művészete középpontjába. A műfaji sokoldalúság mellett konokul és következetesen egyetlen anyagot használ, a gipszet. Néhány kivételtől eltekintve szinte a kezdetektől fogva minden művének anyaga a gipsz. Igaz, a kivételek közé tartoznak olyan jelentős, nagy, köztéren felállított művei, mint a budapesti köztemető 301-es parcellájában álló 56-os Mártírok emlékműve, aminek anyaga kő; és a szöuli olimpiai parkban álló szintén monumentális Trójai papírgyár, melynek anyaga pedig fehér beton. Ebből fakadóan van még egy formai konzekvencia is, az ugyancsak kevés kivételtől - a Színes relief sorozataitól - eltekintve majdnem minden mű fehér. A fehér mint szín, a művészetben rendkívűl erőteljesen a mítosz világába tartozó, abszolút jelenség. Jovánovics felületein a fehér - legyen az relief, vagy térbe helyezett geometrikus forma - minden fokozat, árnyalat nélküli, uralkodó, mindenen felülkerekedő spirituális hatásként működik. Szobrain a fehér maga a fény. Természetesen nem tagolatlan, mindent elöntő fényözönről van szó, hiszen a síkok, a plasztikák felületei hullámzóak - minden felülete reliefként tagolt, barázdált -, a részletformák, árnyékok, határozott kontúrok modulálják a fényt, a fehéret. Szobrász, de minden nagyszabású és heroikus formát messze elkerül, reliefjein a felületek néha csak milliméteres magasságúak, eszközei a puritánságig redukáltak. Szellemi alapállása és szobrászi élete rendkívül szorosan kapcsolódik az egyetemes művészethez. Szobrászi értelemben kétségkívül. Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékműve tekinthető fő művének, amely szentély, térberendezés és szoboregyüttes egyidejűleg. Ebben a műegyüttesben művészetének minden alapeleme - plasztikai, filozófiai, environmentális - jelen van, az anyagok és felületek gazdagon kezeltek (puha fehér drapéria-felületek a márvány szarkofágon, a rusztikus, faragatlan terméskő, a csiszolt, törtöttszélű kőfalak, a sírkamra hatszögletű, fekete sztéléje), a tér-táj, a külső és belső kapcsolatrendszere ~ formateremtő erejének köszönhető. A Nekropolis nemcsak szobrászi, de filozófiai műremek is. A 90-es évek közepén két összefoglaló kiállítást rendezett: az elsőt az 1995-ös Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában. Egyrészt a nagy összegző kiállítás műfajától irtózó ~ életműkiállítást rendezett Velencében, bemutatva munkáit a 60-as évektől kezdődően napjainkig. Másrészt a hely szellemének hatására két új munkája Giorgione Tempesta (Vihar) című, a velencei Accademia-n őrzött festményének parafrázisa volt. A Nagy hasáb a folyó túlpartján lévő épületé, a Részlet a Nagy viharból pedig a kép bal oldalán látható római sírtöredék idézete. Az idézet légvonalban két kilométerre volt az eredetitől. A Hely tökéletesen megtaláltatott. Ugyanakkor ~ sem kerülhette el a Tempesta végzetét, a memória kollektíve nem működött, alig voltak, kik az utalást felfedezték és megértették. 1996 nyarának a Fővárosi Képtár/Kiscelli Múzeum Templomterében udvariasan fogalmazott latin címen, Ut manifestius atque apertius dicam (Hogy a gyengébbek is értsék) - amit a latin história-béli szerepének elmúlta miatt senki nem értett (újabb, provokált negatív memória eset) -, új összefüggésbe helyezte a Velencében - a helyen - helyén volt műveket. A Részlet a Nagy Viharból téglaposztamensen álló kettős, törött oszlopa mögé videoprojektorral felvetítette a kollektív memóriából kiesett Tempesta képét. A ~-idézet és az eredeti találkoztak. És, hogy a memória és história valódi értelmet kapjon, a Giorgione-kép szereplői, a nő és a lándzsára támaszkodó fiatal férfi a videoanimáció keretében megszólaltak. A művek számára talált új hely a meglévő műveket szellemi értelemben átalakította, bonyolultan összekapcsolódó idézetsíkokat teremtett. Giorgione képe a XVIII. századi templom szentélyének nyerstéglafalára vetítve, eredeti méretének sokszorosára nagyítva és a szereplőket animálva, úgy idézte az eredetit, hogy közben előtte állt ~ szobra, az antik oszlop motívum valóságos tömbje, a félhomályon átderengő fényeivel és misztikus árnyékával - ez volt a realitás síkja -, és ezt a téri szituációt közvetítette egy ipari kamera a fő helyszínre, a templom főhajójába, ahol a Nagy hasáb állt. A nagyon összetett idézetrendszer, amelyben az egymásra épülő, egymásra utaló idősíkok, a valóságos és imitált terek összekapcsolódtak egyetlen műként értelmezhető rendszerré, Jovánovics egész eddigi pályafutása összefoglalásának is tekinthető.

 

Díjak/ösztöndíjak

1971 • Folkwang Museum, Essen, ösztöndíj

1988 • Philip Morris-ösztöndíj

1990 • kiváló művész

1997 • Kossuth-díj. 

Egyéni kiállítások
1970 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1971 • Folkwang Museum, Essen (kat.) (D)
1977 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1980 • Francia Kultúrintézet, Budapest
1981 • Galerie Zellmayer-Lorenzen, Berlin (kat.) (D)
1982 • Galerie für Kunst + Architektur, Hamburg • Galerie Zellmayer-Lorenzen, Berlin (kat.) (D)
1983 • Künstlerhaus Bethanien, Berlin (kat.) (D)
1985 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1986 • Galerie Zellmayer-Lorenzen, Berlin (D)
1989 • Fővárosi Képtár, Budapest • Óbudai Művelődési Központ, Budapest
1990 • Galerie der Stadt Fellbach (D)
1991 • Galerie Hartmann und Noe, Berlin (D)
1994 • Fészek Galéria, Budapest • Galerie Hartmann und Noe, Berlin (D)
1995 • XLVI. Velencei Biennálé, Velence (kat.) (I)
1996 • Fővárosi Képtár, Budapest (kat.) • Galerie Gaudens-Pedit, Lienz (A)
2000 • Dovin Galéria, Budapest • Liza Wiathruck • HOLOS GRAPHOS, Mai Manó Ház, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások
1967 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1968 • Iparterv I., IPARTERV
1969 • Iparterv II., IPARTERV • R-Csoport, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest
1972 • G. Foksal, Varsó (PL)
1973 • Fiatalok Biennáléja, Párizs (F)
1974 • CAYC, Buenos Aires (RA)
1976 • Expozíció, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
1977 • Sorozatművek, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Kelet-európai konceptuális fotográfia, Eindhoven (NL)
1979 • Fotogramm, Budapest Galéria, Budapest • Sidney Biennálé, Amsterdam (NL)
1980 • IPARTERV 1968-1980, Iparterv, Budapest • Tendenciák 1970-1980 5., Egyéni utak-öt művész, Óbuda Galéria, Budapest • Magyar művészek, Műcsarnok, Wilhelmshaven (D)
1981 • Kibővített fotográfia, Bécs (A)
1982 • Külföldi művészek Berlinben, Berlin (D)
1983 • FBK, Berlin (D)
1984 • A Deutscher Künstlerbund 32. éves kiállítása, Frankfurt (D) • I. Nemzetközi kisplasztikai kiállítás, Castellana (I) • Contemporary Visual Arts in Hungary, Third Eye Centre, Glasgow (UK)
1985 • Drei Genarationen ungarischer Künstler, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz (A)  • Pillanatkép, Műcsarnok, Budapest
1986 • Eklektika '85, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • 3. Kisplasztikai triennálé, Schwabenlandhalle, Fellbach (D)
1987 • Régi és új avantgárd 1967-75. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Kortárs magyar művészet, Műcsarnok, Budapest • Mágikus művek, Galéria Lajos u., Budapest • Kortárs képzőművészet Magyarországról, Galerie der Künstler, München (D) • Aktuális magyar kisplasztika, Museum für Kunst und Kulturgeschichte der Stadt Dortmund, Dortmund (D) • 7. Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1989 • Más-Kép, Ernst Múzeum, Budapest • Az avantgárd vége 1975-1980. 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Emlékmű 1956 vértanúinak a 301-es parcellában, Budapest Galéria, Budapest • A modern magyar művészet mesterművei, Fővárosi Képtár, Budapest, Schloß Plankenwarth bei Graz, Graz (A)
1991 • 60-as évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1993 • Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst Múzeum, Budapest • "Mi, kelet-franciák". A 80-as évek művészete. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Magyarország, akkor és most, IMF Cultural Center, Washington (USA) • Magyar Ház, New York (USA) • Fővárosi Képtár, Budapest
1994 • 80-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest
1996 • Mítosz, Memória, História, Fővárosi Képtár, Budapest • Művek és magatartás. A 20. század magyar művészete. Csók Képtár, Székesfehérvár
1997 • Abstract/Real, Museum Moderner Kunst, Bécs (A)
1998 • Sensitivities, European Academy of Art, London (UK)
1999 • Magyar művészet a 90-es években, Akademie der Künste, Berlin (D) • L' autre part d' Europe, Jeu de Paume, Párizs (F)
1999-2000 • Nézőpontok/Pozíciók. Művészet Közép-Európában, Museum Moderner Kunst, Bécs (A); Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Folkwang M, Essen
Guggenheim Museum, New York
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nationalg. Berlin.

Köztéri művei
Trójai papírgyár (márvány, Szöul, Olimpiai Park, 1988)
Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékműve (márvány, Kerepesi temető 301-es parcella, 1992).

Írásai
Wotrubáról. Művészet, 1973/3.
Liza Wiathruck: HOLOS GRAPHOS. Magyar Műhely, 1979/59.
L. W. Extatikus marionett. Arkanum, 1981/6.
Relief - zeichnen mit Schatten (kat.) Galerie Zellmayer-Lorenzen, Berlin
Festőúton Turnerrel bibliai tájakon. Belvedere, 1990/3.
Tér-kép-szó. Szarkofág 5. Kritika, 1992/6.
Extatikus katalógus. Egy tömegsír esztétikájához 1989-1992. Kritika, 1992/10.
Emlékképek. Orpheus, 1992/ 4.
Liza Wiathruck: HOLOS GRAPHOS. Pécs, 1999.

Irodalom
BOJÁR I.: Hintergrundkunst - Elf junge Künstler. Budapester Rundschau, 1968. december 29.
PERNECZKY G.:Útkereső fiatalok. Élet és Irodalom, 1968. december 28.
NÉMETH L.: Útkereső fiatalok. A 68-as őszi évad tárlatairól. Kritika, 1969/4.
PERNECZKY G.: A líraiság és a konstruktivizmus új útjai a magyar festészetben. in: Képzőművészeti Almanach No. 1., Budapest, 1969
SINKOVITS P.: Mladá mad''''arská avantgarda. Výtvarný život, 1969/4.
SZAMOSI F.: Kunstgewerbe und Pop. Budapester Rundschau, 1969. november 28.
BEKE L.: Madarske dnes. Výtvarná práce, 1970/18.
PERNECZKY G.: Három kiállítás. Élet és Irodalom, 1970. május 30.
THEISLER G.: Nádler István és Jovánovics György kiállítása. Művészet, 1970/9.
VADAS J.: Két világ határán. Művészet, 1970/9.
BEKE L.: Van-e mai magyar szobrászat? Kritika, 1971/12.
HONISH, D.:  Bak - György Jovánovics Ausstellung (kat. bev.), Folkwang Museum, Essen, 1971
LÁNCZ S.: Van-e modern realista szintézis a mai magyar képzőművészetben? Művészet, 1971/12., 

RÓZSA T. E.:  Az utak összeérnek. Kritika, 1971/6.

VADAS J.:Új magyar avantgarde. Új Írás, 1971/5.
BEKE L.: Fotólátás az új magyar fotóművészetben. Fotóművészet, 1972/3.
GROH, K.:Aktuellle Kunst in Osteuropa. Köln, 1972
SÍK Cs.: Fiatal művészek fővárosi tárlatokon, in: Képzőművészeti Almanach No. 3., Budapest, 1972
SÍK Cs.: Rend és kaland. Budapest, 1972
BEKE L.: Műfajok és médiumok. Művészet, 1974/10.
BEKE L.: Fiatalok Biennáléja Párizsban. Művészet, 1974/4.
BEKE L.: Klaus Groh könyvéről és néhány általános problémáról. Magyar műhely, No. 43-44.
TíMÁR G.: Mainpulált... Élet és Irodalom, 1974. május 4.
BEKE L.: A pszeudo. Művészet, 1976/4.
BEKE L.: Szerialitás a képzőművészetben, in: Művészet Évköny ''''76, Budapest, 1976
BEKE L.: Jovánovics György mint Liza Wiathruck mint képlehallgató. Mozgó Világ, 1978/1.
KOVALOVSZKY M.: Fehérvári gyűjtemények. Művészet, 1978/10.
SZABÓ J.: A fotó mint képzőművészet. Művészet, 1978/3.
BEKE L.: J. Gy. Magyar Műhely, 1979/59.
ERDÉLY M.: Önlehallgatás. Magyar Műhely, 1979/59.
HEGYI L.: Új művésznemzedék. Magyar Műhely, 1979/59.
HAJDU I.: Stúdió Nacionál. Művészet, 1979/4.
BEKE L.: Jovánovics György (kismonogr.) Budapest, 1980
F. L.: Egy ismerős iseretlen:  Jovánovics György. Film, Színház, Muzsika, 1980. február 2.
BEKE L.: J. Gy.: L. Wiathruck Eksztatikus Marionett. Mozgó Világ, 1980/6.
LÓSKA L.: Egy generáció félárnyékban. Művészet, 1980/10.
SZABÓ J.: Emlékek a 70-es évekből. Művészet, 1980/10.
BODRI F.: Művészeti könyvszemle. Jelenkor, 1980/12.
FORGÁCS É. – KOVALOVSZKY M.: (kat.), Óbuda Galéria, Budapest
SINKOVITS P.: Egyéni utak a tendenciákban. Művészet, 1981/5.
KELLER I.: György Jovánovics (kat.), Galerie Zellermayer-Lorenzen, Berlin, 1981
SINKOVITS P.: Tendencies 1970-1980. A Series of Exhibitions, New Hungarian Quarterly 1981/84.
BEKE L.: Erdély Miklós, Híd, 1982/3.
BODE U.: Setrne und Stereotypen. Banana und György Jovánovics in der Galerie Holtzman, Hannoverische Allgemeine Zeitung, 1982. május 2.
HEGYI L.: A magyar konstruktív művészet korszakai. Periodizációs kísérlet. Művészettörténeti Értesítő, 1982/1.
GYETVAI Á.: Kortársaink közgyűjteményekben, Művészet, 1982/3.
BEKE L.: Liza Wiathruck in Berlin (kat., Künstlerhaus Bethanien, 1983)
HAERDTER, M.: ~ (kat., Künstlerhaus Bethanien, 1983)
OHFF, H.: Von Zustand der sichtbaren welt (kat.), Künstlerhaus Bethanien, 1983
LÓSKA L.: Tárgyak direktben. Művészet, 1983/5.
LÓSKA L.: Fényképfestmények. Művészet, 1983/12.
HAJDU I.: Kompakt késedelem. Művészet, 1985/1.
BARTHA A.: Találkozás Jovánovics György játékterében, Magyar Építőművészet, 1985, No. 4.
VADAS J.: Fehéren-feketén. Élet és Irodalom, 1985, május 17.
KOVALOVSZKY M.: Jovánovics György (kat.), Szent István Király Múzeum, 1985
SINKOVITS P.: Útkeresés a progresszióban. Művészet, 1985/8.
FORGÁCS É.: Jovánovics György kiállítása. Új Tükör, 1985. szeptember 20.
KOVALOVSZKY M.: Századvég előtt. Életünk, 1985/10.
KOVÁCS P.: Mulandó anyagok. Életünk, 1985/10.
ANDRÁSI G.: A fény teret teremt és időt. Jovánovics György reliefjei. Új Írás, 1986/4.
NÁDAS P.: Két kiállításmegnyitó, Jelenkor, 1986/7-8.
NAGY I.: Jovánovics György From Game of Chess to Complete Vision. New Hungarian Quarterly 1986/104.

KOVALOVSZKY M.: Jovánovics György kiállítása. Alba Regia, 1987, XXIII.
SINKOVITS P.: Személyiség és minőség. Beszélgetés Jovánovics Györggyel. Művészet, 1988/5.
SINKOVITS P.: A szöuli olimpiai szoborpark. Beszélgetés Jovánovics Györggyel. Művészet, 1988/8.
FÖLDÉNYI F.: A fény bukása. Élet és Irodalom, 1989. december 1.
HAJDU I.: Szemérmetlen magyarázatpróba. Új Művészet, 1990/1.
ANDRÁSI G.: Turner fagylaltja. Művészet, 1990/2.
KOVÁCS P.: Az 1956-os emlékműpályázatról. Árgus, 1990/1.
FORGÁCS É.: Egy korszak hűlt helye. Magyar Napló, 1991. május 3.
ANDRÁS S.: A láthatatlan extázis szobrásza egy új kőkorszak hajnalán. Jelenkor, 1992/4.
FÖLDÉNYI F.: Séta a 301-es parcellában. Jelenkor, 1992/11.
FORGÁCS É.: Kép-képzeteink. Magyar Napló, 1993/12.
TILLMANN J.–MÉSZ A.: Ezredvégi beszélgetés Jovánovics György szobrásszal. 2000, 1993/12.
FÖLDÉNYI F.: Jovánovics György. Budapest, 1994
UNGVÁRY R.: A rendszerváltás holtterében. Kritika, 1995/3.
KOVALOVSZKY M.: Jovánovics György.(kat.), XLVI. Velencei Biennálé, 1995

BELTING H. – JOVÁNOVICS, Gy.:Ut manifestius atque apertius dicam (kat.), Fővárosi Képtár, Budapest, 1996.

Fitz Péter
Képek