1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Beck András, Szabó Iván. Tanulmányúton járt Olasz-, Francia- és Görögországban, valamint a Szovjetunióban. 1958: Derkovits-ösztöndíj; 1960: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1961: Munkácsy-díj; 1980: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1985: érdemes művész. Szobrászi munkássága szerteágazó: a monumentális szobrászatban kifejtett tevékenysége mellett kisplasztikái is jelentősek. Politikai emlékműveket, portréemlékműveket, munkástárgyú alkotásokat, portrékat, állatszobrokat készített a legkülönbözőbb anyagokat (bronz, kő, rézlemez, krómacél) felhasználva, változatos technikákat alkalmazva. 1959-ben megnyerte a budapesti Köztársaság téri Mártíremlékmű-pályázatot, és ezt követően három évtizeden át az egyik legfoglalkoztatottabb köztéri szobrászként dolgozott. A korszak aktualitásaival, politikai jelszavaival áthatott műveit a realista szemlélet, a figurativitás jellemzi, de ismertek elvont kompozíciói is. Az 1989-1990-es rendszerváltást követően számos munkáját leemelték talapzatáról, elvitték a Budatétényi Szoborparkba, ill. raktárba.
Irodalom
LÓSKA L.: Egy művész ötven után. Beszélgetés ~al, in: Múzeum 1980/6.
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
UJVÁRI B.: ~, bibl., Budapest, 1978
Budapest köztéri szobrai és emléktáblái 1985-1998, Budapest Galéria, Budapest, 1998.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1976 • Madách Imre Művelődési Központ, Vác • Zalaegerszeg
1977 • Komárom megyei Művelődési Központ, Tata • Hazafias Népfront, Budapest
1981 • Dráva Múzeum Barcs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1977, 1981, 1983 • I-IV. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron.