festőművész

Károlyi Zsigmond

festőművész

Születési hely: Budapest
Születési dátum: 1952
Honlap:

Mesterei: Sarkantyu Simon.
1971-1976: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Sarkantyu Simon. 1976-1981: művészettörténetet tanított a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskolaban. 1981-1987 között rajztanár a Képzőművészeti Szakközépiskolában. 1987-1991-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa. 1990-től osztályvezető tanár (1998-tól tanszékvezető) a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakán. 1977: A chicagói Theodoron Fondation díja; 1982 és 1986: Makó város művészeti díja; 1986: pedagógiai működéséért a Szocialista kultúráért jelvény; 1986-1988: Derkovits-ösztöndíj; 1991: Munkácsy-díj; 1992: Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1993: KulturKontakt féléves bécsi ösztöndíja; 1995: a Kulturreferat der München ösztöndíja; 1997: Széchenyi professzori ösztöndíj. Főiskolai tanulmányai kezdetei óta festészetelméleti és művészetbölcseleti kérdések vizualizálása foglalkoztatja. A festett- és a gépi-kép és a szöveghasználat viszonyát vizsgálja konceptuális jellegű munkáiban, amelyeket főleg Czimra Gyula festészete, valamint Bódy Gábor és Erdély Miklós nyelvi analízisei inspiráltak. Munkái minduntalan olyan fogalmak körül forognak, melyek közös töve a művi és a természetes metafizikai antagonizmusából ered. Korai képein, fotóin, performance-ain és filmjein elemi grafikai jelek - a pont, a vonal, a festői gesztus nyomát hordozó sík, és pl. az azon ritmikusan sorolódó függőleges egyenesek (Egyenközű párhuzamosok, 1978), s kivágásként, más szempontból keretként "működő" paralelogrammák (pl.: Egyenes labirintus, 1977) - feszülnek a környezetnek (a nem művészi elv szerint tagolt, csinálatlannak látszó világnak). A megformált (a művészetre utaló jel) és a formátlan (vagy az annak tételezett felület, máskor tér) kapcsolata sajátságos fölcserélhetőségre, az akart és akaratlan (művészet és va-lóság) szegényes tautológiájára figyelmeztet. A 70-es évek végétől ~ a kínai tangram játék elvei által szabdalt kvázi-realista festményeivel talán éppen e tautológia - végeredményben önfeladásra szólító - ultimátuma elől igyekezett kitérni. A 80-as évek közepén (animációs számítógép-grafikával való rövid kísérletező periódus után), a geometria és a folyamatos kalligráfia konfliktusáról szóló tangram-képeket - azok szerkesztésmódjának tapasztalatait fölhasználva - újra egy elemi jel, mechanikusan ismételt gesztus festői szövetté fejlesztésének "dokumentumai" váltják fel: a szimbólumnak, allegóriának, metaforának egyként tekinthető forma, az X lesz ismét képeinek alapmotívuma. E művek - minden festőiségük és expresszivitásuk mellett vagy épp annak révén - a művészet immanenciáját kutatják (fotófestmények és Fényrács-képek, 1985-87). Hasonló problematikájúak 1989-1990 körül festett munkái is, melyekre visszatértek a tizenöt évvel korábban demonstrációs céllal "használt" egyenesek, függőleges csíkok. Az évtizedfordulón festett művei egy univerzálisnak tetsző, ám nagyon is személyes, hiányos raszter-rendszer lenyomatait-ismétlődéseit rögzítik rejtélyes belső terek drámai kulisszái között, az intellektualitás és érzékiség hallatlan harmóniájában. E művek az eredendően valóságos (vászon, háttér), a teremtett, megszerkesztetten materiális (megfestett felület, faktúra) és a virtuális-kinetikus síkok minimális mozgásait elemzik, annak a hegeli gondolatnak a jegyében, miszerint: "legkevésbé a puszta ismétlés fejez ki eszmét". ~ 90-es évek elején készült munkái a festői puritanizmus, a végletekig lecsupaszított fogalmazásmód - az ellentmondással együtt - érzéki példái: monokrómizmusa egyfajta festett vagy megfestett filozófia lepleként működik. 1997 körül ~ pályáján gyökeresnek tetsző fordulat következett: a monokróm, geometrikus-fakturális stílust egy sajátos, szimbolikus-figurális fogalmazásmód váltotta fel. Képein két fia, azok játékai és a gyerekkorba beszivárgó efemer jelek rendeződnek csendéletté vagy archaikus képkivágások (tondó) keretezte zsánerré.
Egyéni kiállítások
1978 • Bercsényi Kollégium, Budapest
1979 • Studió Galéria, Budapest • MB Galéria, Miskolc
1983 • Rabinext Studió, Budapest • Stúdió Galéria, Budapest
1987 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest
1991 • G. Krzysztofory, Krakkó
1992 • Galerie IN SITU, Aalst • Galerie Knoll, Bécs
1993 • Galerie Eugen Lendl, Graz • Galerie Knoll, Bécs
1994 • Gallery János Gát, New York • Fővárosi Képtár, Budapest (kat.)
1995 • Villa Waldberta, Feldafing
1996 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1998 • G. Wyspa, Gdańsk
2004 • St.art Galéria., Budapest
2005 • St.art Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
1975 • Expozíció, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
1977 • X. B. de Paris, Párizs
1979 • B. Ljubljana • Works and Words, Stichting De Appel, Amsterdam
1980 • 6 Hongaarse Kunstenaars, M. van Hedendaagse Kunst, Ghent • Künstler aus Ungarn, Neue Kunsthalle der Stadt, Wilheelmshaven • Tendenciák 1970-1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest
1982 • Palais des Beaux-Arts, Brüsszel
1985 • Biennálé, Baden-Baden
1989 • Abstraction and Minimalism, Don Soker Gallery, San Francisco • The Metamorphic Medium, Allen Memorial Art Museum, Oberling College • Művészet ma Magyarországon, Neue Galerie, Sammlung Ludwig, Aachen • XXIV. Internationale Malerwochen in Steiermark, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz • Más-Kép, Ernst Múzeum, Budapest
1990 • Budapesti műtermek, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Budapest Galéria, Budapest
1991 • A gondolat formái II., Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
1993 • Hungarica. Pittura Ungherese degli anni 80 e sue origini, Accademia d'Ungheria, Róma • Képfelbontás, Műcsarnok Palme Ház, Budapest
1995 • Pittura/Immedia, Künstlerhaus, Graz és Műcsarnok, Budapest
1996 • Művek és magatartás 1990-1996. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1997 • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest
1998 • Rózsa presszó, Ernst Múzeum, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Sárospataki Képtár.
Legfontosabb saját írásai
Czimra Gyula, avagy az egyenes labirintus (1975) in: Hagyomány I. (kat., 1982)
Kölcsönkilátás élőképre (Méhes Lóránt munkáiról), Mozgó Világ, 1980/8.
A pohár fala és a MENYASSZONY (Tolvaly Ernő művészetéről), Mozgó Világ, 1981/8.
Tűzbe tett tükrök. Pásztor Gábor grafikáiról, Kortárs, 1988/8.
(rembRaNDt), Új képkorszak határán, 1989, Budapest (szerk.: Peternák M.)
Út utópiából entrópiába? Lengyel András ég-fényképei, Új Művészet, 1991/6.
Izoláció és másik realitás (1988), Árgus, 1994/1.
A "helyes hely" (Veszelszky Béláról), Balkon, 1994/8.
[[CAPS]]Barcsay J.[[/CAPS]]: Munkám, sorsom, emlékeim, szerk., utószó, Budapest, 2000.
Irodalom
BEKE L.: ~ - a jelenlét mint utópia, Mozgó Világ, 1979/1.
HOET, J.: 6 Hongaarse Kunstenaars (kat., M. van Hedendaagse Kunst, Stadt Gent, 1980)
HAJDU I.: ~ realizmusa, Művészet, 1987/4.
BEKE L.: Idővonatkozások, Kortárs, 1987/7.
KELÉNYI B.: A labirintus egyenes közepében, A Lap, Polisz, 1988
ANTAL I.: ~ poeta textury, Sztuka, 1989, No2.
HAJDU I.: ~, Les ateliers des Budapest, Párizs, 1990
SEBŐK Z.: Komplex egyszerűség. (Complex Simplicity). (kat., Galerie Knoll, 1993)
FITZ P.: A festés időutazás is (interjú), Balkon, 1994/2.
(U. A. ANGOLUL: Painting is also a journey in time, Balkon, 1994/3.)
FÖLDÉNYI F. L.: A látvány ideája, Balkon, 1994/6.
SASVÁRI E.: Hülozoista festészet (Hylozoistic painting), (kat., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1995)
SINKÓ I.: Időn innen és túl a Szombathelyi Képtárban, Műértő, 2006. április. 9.
IVÁNYI B.: Szembesítés a tradícióval, Műértő, 2006. április. 9.

Film

FITZ P.-KÁLMÁN J.: A festés időutazás is (portréfilm, MTV, 1993).
Hajdu István
Képek